Világirodalmi lexikon 2. Cam–E (1972)
C (folytatás) - Carabiale, Luca Ion - Caragiale, Mateiu Ion - Caragiali, Costache
CARAG páratlan hevességgel kapnak hajba, majd mikor fölismerik közös érdekük valamilyen mozzanatát, látványos gesztusok kíséretében békülnek össze. Típusok egész galériája vonul fel itt, legtöbbjének jellegzetes neve is van, mely jellemét, származását, társadalmi vagy hivatali pozícióját, törekvését jelzi torzított formában. 1907, din rprimávará prián toamná (1907, Réz Á., 1907, tavasztól őszig, részletek, 1951) c. politikai pamfletjében, amely a bécsi Die Zeit c. lapban jelent meg, a valóságos helyzetnek megfelelően elemzi az 1907-es román parasztfelkelés előzményeit és vérbefojtásának következményeit. 1952-ben román film készült a Zűrzavaros éjszaka, 1953-ban pedig Az elveszett levél c. vígjátékából; ugyancsak 1953-ban három novelláját komponálták egyetlen filmmé, 1958-ban pedig megfilmesítették a Két sorsjegy és a Táviratok c. szatirikus írásait, valamint Farsang c. vígjátékát is. Magyarra először Jancsó B. fordította egy novelláját az Élet c. folyóirat számára (1892, 645 — 653. lap); verseiből Kiss J. (Kaleidoszkóp, 1967) és Majtényi E. (Előre, 1962, 4543.) fordított. Műveiből A román irodalom kis tükre (2. köt., 1962) c. anto. bő válogatásban közöl különböző műfajú, magyarra fordított szemelvényeket. Táviratok c. szatirikus írását Lőrinczi L. fordította le (Romániai elbeszélők, 1965). Magyar nyelvű rádiójáték készült a Zűrzavaros éjszaka (Gera Gy.) és Az elveszett levél (Nagy E.) c. vígjátékokból, valamint a Két sorsjegy (Ignácz R.) c. szatírából; ezek a magyar rádióban 1962 és 1967 folyamán hangzottak el. Magyarul megjelent főbb kötetei: Két sorsjegy (elb.-ek, Nagy E., Réz A., Stella A., 1951); Jegyzőkönyv (karcolatok, humoreszkek, Grandpierre E., Réz Á., Stella A., 1951); Válogatott művei (Dáné T., Kiss J., Nagy E. stb., 1952); Válogatott művei (Fodor S., Hobán, J., Lőrinczi L. stb., S. Iosifescu előszavával, 1960). ( írod.: Fodor S.: Caragiale és kritikusai (Igazság, 1952, 26.); Jancsó E.: Ady és Caragiale román—magyar közeledési kísérlete 912-ben (Utunk, 1946, 3.); Kelemen B.: Caragiale és a nyelv kérdései (Irodalmi Almanach, 1952, 1.); Kolozsvári Grandpierre E.: Caragiale születésének századik évfordulójára (Irodalmi Újság, 1952, 3.); Marosi P.: Caragiale magyar színpadokon (Utunk, 1952, 4.); Réthy A.: Ion Luca Caragiale magyar nyelven (Utunk, 1962, 23.); S. Iosifescu: Caragiale (1955); Szemlér F.: A láthatatlan szereplő (Lépésről lépésre, 1956); T. Vianu: Caragiale a világirodalomban (Igaz Szó, 1962, 10.); Köpeczi B.: Caragiale (Éj, 1962, 23.); Kakassy E.: Nagy mű — nagy fordítói feladat (Igaz Szó, 1962, 10.); S. Iosifescu: Caragiale szatírája (uo.); uo.: Momentul Caragiale (1963); C. Dobrogeanu-Gherea: A „Húsvéti gyertya" és a „Megtorlás" (Kritikai tanulmányok, 1963); T. Vianu: Arta prozatorilor români (1966); S. Cioculescu: I. L. Caragiale (1967); S. Cazimir: Caragiale . . . universul comic (1967). Szűcs Éva—Kolozsvári Papp László Caragiale [Kárádzsále], Luca Ion (Bukarest, 1893. júl. 3.—uo., 1921. jún. 7.): román író. I. L. Caragiale fia. 1904 — 1912 között Berlinben élt apjával, majd annak halála után is 1916-ig, de Románia hadbalépése után el kellett hagynia Németo-t. Prózáját a paradox eszmetársítások mellett az abszurd és groteszk helyzetek kedvelése jellemzi. Történelmi tárgyú vagy népi ihletésű, nemegyszer könyvélményeket idéző költeményeiben elsősorban a szép hangzásra törekszik, és gyakran esik a verbalizmus hibájába. E. A. Poe és K. Hamsun fordítója. Fő művei: Nevinovatii mirete (Agyafúrt ártatlanságok', I. Ghereával, reg., 1920); Hrisovul domnitei ('A hercegnő adománylevele', költ.-ek, 1922); Jocul oglinzilor ('Tükrök játékai', versek, 1972). Orod.: E. Lovinescu: Luca Ion si Ion Luca Caragiale (Scrieri, 1. köt., 1969). Aurel Martin Caragiale [Kárádzsábe], Mateiu Ion (Bukarest, 1885. márc. 25.—Bukarest, 1936. jan. 17.): román költő, író. I. L. Caragiale román író törvénytelen fia. Tanulmányait részben Bukarestben, részben külföldön folytatta. Különc módon élt, elvonultan, címertannal és genealógiával foglalkozott, de eredményeit nem publikálta. kis terjedelmű életművében legjelentősebb alkotása a Craii de Curtea-Veche (1929, Szenczei L., Aranyifjak alkonya, 1966) c., nehezen meghatározható műfajú prózai alkotása, melynek hősei a valóság és az álom határmezsgyéjén élik különös életüket; stílusa a román széppróza egyik legnagyobb teljesítménye. Egyéb művei: Remember ('Emlékezz!', angol cím, fantasztikus reg., 1924); Pajere ('Apród', költek, 1936). Sub pecetea tainei ('A titok bélyege alatt') c. regénye befejezetlen maradt. O Irod.: Szenczei L.: Utószó (Matei Ion Caragiale: Aranyifjak alkonya, 1966). Belia György Caragiali [kárádzsóli], Costache (Bukarest, 1813. márc. 29.—uo., 1877. febr. 13.): román színész, drámaíró, költő. Caragea vajda udvari ételmesterének fia, I. L. Caragiale nagybátyja. Bukarestben tanult, majd 1838-ban színtársulatot szervezett Botosani-ban, 1839-ben pedig