AGRÁRTÖRTÉNETI SZEMLE 6. évfolyam (1964)
1964 / 1-2. sz. - SÁNDOR PÁL: A XIX. századi parasztbirtok vizsgálatának történeti statisztikai forrásai-módszerei és újabb eredményei
A XIX. SZ.-i PARASZT ÁIATOK TÖRTÉNETI STATISZTIKAI VIZSGÁLATA 37 konkrét munka, az újabb produktum. Mindezért csupán általánosságban tesszük szóvá: a részletvizsgálatokat helyettesítő, kellően meg nem alapozott teóriák, párosulva a társadalomtörténeti műfaj úgyszólván teljes elhanyagolásával, többek közt azzal a negatívummal is jártak, hogy a kérdéses korszak társadalmának története, az egyes osztályok és rétegek anyagi helyzetének — s helyzetváltozásának — felmérése; a gazdasági-társadalmi kategóriák helyes megállapítása nem igen kerülhetett a tudományos vizsgálódás előterébe. Ebben a vonatkozásban rendszerint a régi jogi kategóriákkal (főnemesség-köznemességi jobbágyság-zsellérség), részben túl általános gazdasági terminológiákkal (nagybirtok, középbirtok, kisbirtok) dolgoztunk, és nem próbálkoztunk meg olyan úfjabb osztálykategóriák kidolgozásával, amelyek ezen osztályok tényleges gazdasági-társadalmi helyzetének inkább megfeleltek volna. Előbb-utóbb észre kellett azonban venni, hogy a régi jogi kategóriák nem mindig fedik a vizsgált osztályok-rétegek konkrét gazdasági-társadalmi helyzetét; hogy — témánk esetében — például a 1/2 telkes jobbágygazda sokszor az egész telkes gazdánál is nagyobb földterülettel bír, s hogy a „nincstelennek" deklarált zsellér — különösen, ha szőlőbirtokos is gyakorta a 1/2 telkes jobbágynál is tehetősebb. Az említett egyedi példák általános társadalomtörténeti kérdést feszegetnek: speciális, szélső esetekről van-e csupán szó vagy az osztályok történetére is kiható, általánosabb érvényű problematikáról? Meg kell vizsgálni! A vizsgálat módszere pedig csak az egyes esetek részletes analízisétől vezethet el az elvi tanulságokat produkáló szintézisig. . így kezdett célszerűvé válni az egyelőre még nyers, statisztikai jellegű elemző munka, amely egyik fő feladatának az adott korszak osztályainak-rétegeinek — a jogi felszín alatt meghúzódó , gazdaságilag differenciált vizsgálatát tekintette, elsősorban az alapvető termelőeszközzel, földbirtokkal való ellátottsága szempontjából. Ennek a meggondolásnak jegyében kerítettünk sort az utóbbi években azoknak az előtanulmányoknak a megírására, amelyekben a tőkés termelésre való áttérést közvetlenül megelőző földbirtokviszonyok alakulását, különösen a jobbágy földbirtoklását vizsgáltuk olyan kérdéskörként, amely többoldalúan kapcsolódik a tervezett átfogóbb téma, az agrárkérdés forradalom utáni történetéhez. S már e kezdeti munkálatok is figyelmeztettek: a XIX. század első felének agrárviszonyai sok tekintetben egészen másként alakultak, mint ezt a korábbi, hiányos forráshasználaton alapuló merev felfogás vallotta. A földbirtok tényleges megoszlásának aránya úr és paraszt között ugyanis más, a jobbágy tényleges földbirtoklása jelentékenyebb volt, mint azt általában régebbi feldolgozásaink bemutatták, s ebből máris adódott a tanulság: úgy látszik, e korszak jobbágyságának osztályszerkezetéről eddig kialakított ismereteinket is módosítanunk kell. Ha ugyanis az úrbéri szempontból 1/2 vagy 3/4 telkes jobbágy — úrbéren kívüli földhasználata révén — valójában 1/2, illetve 3/4 teleknél kiterjedtebb földbirtokkal rendelkezik, ha az ugyancsak úrbéri szempontból nincstelen zsellér ténylegesen szőlősgazda; ha az úrbéres parasztság tömegei telki birtokukon kívül számottevő nem úrbéres földek birtokosai és bérlői is, akkor itt nemcsak arról van szó, hogy az egykorú jogi kategorizálást (egész-, háromnegyed-, fél-, negyed-, nyolcadtelkes jobbágy és ezen alul zsellér) ki kell igazítanunk, mint amelyek nem fedik a konkrét gazdasági-társadalmi állapotokat, a tényleges helyzetnek inkább megfelelő új osztálykategóriák alkotásával; nem is pusztán arról, hogy meghatározzuk az úrbéren kívüli különböző eredetű és fajtájú földek jobbágyi birtoklásának formáit és