Aetas, 2003 (18. évfolyam)
1. szám - FIGYELŐ - Hitler Európája (István Deák: Essays on Hitler’s Europe. University of Nebraska Press, Lincoln/London, 2001.) Vajda Mihály
Hitler Európája István Deák: Essays on Hitler's Europe University of Nebraska Press, Lincoln/London, 2001. Nagyon jó könyv. Jó, mert szinte semmit sem állít, csak kérdez szakadatlanul és gyakran mesél. Szerzője, mintha minden lényeges könyvet elolvasott volna, amely az elmúlt két évtizedben a témáról íródott, s meggyőződött arról, hogy alig-alig akad olyan lényeges kérdés, amelyet illetően akár csak a szerzők többsége is egyetértene. S ebből arra, a számomra rendkívül szimpatikus végkövetkeztetésre jutott, hogy a leglényegesebb kérdések nemcsak megválaszolatlanok, hanem elvileg megválaszolhatatlanok is, mert minden kategorikus válasz megengedhetetlenül általánosít. A kérdések megválaszolhatatlanságából számára sem az következik azonban, hogy felesleges feltenni őket. Éppen ellenkezőleg. Az elengedhetetlen megértésnek, főképp a megérthetetlen megértésének útja nem a tényeket interpretáló „igaz" állítások fellelése, hanem a szakadatlan, a meg nem szűnő rákérdezés, és a dolgokba hol innen, hol meg onnan belevilágító történetek mesélése. Persze minden történet kivételes, Dániel atya minden akadályt leküzdő, népmesébe illő története éppen úgy, ahogy a gonosszá vált Stelláé is, vagy Victor Stempereré, aki Drezdában sok esetben kifejezetten szolidárisnak tapasztalta a németeket.” Csakhogy „... idővel az ember beteun az általánosról és megint csak az általánosról szóló örökös locsogásba."5 A kivétel meg „önmagát és az általánost is állítja, és ha az általánost alaposan tanulmányozni akarjuk, akkor pusztán egy jogos kivétel után kell néznünk, az sokkal világosabban mutat meg mindent, mint maga az általános."4 Kierkegaard persze jogos kivételről beszél, s vajon a nehézség nem éppen abban rejlik-e: tudni, melyik kivétel jogos. Nem hinném. Hogy lássuk, melyik a jogos kivétel, nézzük először meg, melyik a jogosulatlan. „... A jogosulatlan kivétel éppen azáltal lesz észrevehető, hogy az általános körül forog." Hogy értsük ezt? Kierkegaard gyakorta enigmatikus, de a holokauszt történetei, úgy vélem, segítenek megérteni, mire gondolt. Jogosulatlan a kivétel, ha segítségével az amúgy már „tudott" általánost kívánom megmagyarázni, megvilágítani. Ha a kivétel, azaz az egyedi valamilyen már megragadott általánost példáz. Nézzük mindjárt Goldhagen rendőrzászlóalját, ezt ! Ha az olvasó számára teljesen egyértelmű is, mégsem olyan egyszerű pontosan körülhatárolni, mi is volna ez a téma. Az 1933 és 1945 közötti európai történelem, vagy esetleg „csak" a második világháború története a maga egészében? Semmiképpen. De a könyv témája nem szűkíthető le a holokausztra sem, még ha, kétségtelenül, az utóbbi áll is a Deák által a New York Review of Booksban és a New Republic-ban tárgyalt könyvek és ezekről szóló esszéi érdeklődésének középpontjában. Talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy a könyv a második világháború történetétől elválaszthatatlan, de a hadicselekményekkel nem azonos tömeggyilkosságokról és kegyetlenségekről, azok motívumairól, elkövetőiről, áldozatairól és szemlélőiről szól. Ennek megfelelően tagolta a szerző az esszéket. A könyv fejezetei: Németek, Zsidók az „áriák" között, Áldozatok, A holokauszt a többi országban és végül Szemlélők. S ha így van, akkor szükségképpen a zsidó nép kiirtásának vagy legalábbis Európából való teljes eltávolításának hitleri terve a könyv centruma. 2 Klemperer, Victor: I Will Bear Witness: A Diary of Nazi Years, 1942-1945. New York, 1999. ! Kierkegaard, Sörén: Az ismétlés. Constantin Constantius próbálkozása a kísérleti pszichológiában. Fordította: Gyenge Zoltán. Ictus, 1993. (a továbbiakban: Kierkegaard) 108. 4 Kierkegaard 106 sk. 5 Kierkegaard 106.