Magyar Tudomány – A MTA Értesítője, 1975 (82. kötet = Új folyam 20. kötet)

1975 / 3. sz. - ISKOLA ÉS MŰVELTSÉG - PATAKI FERENC: Történelmi-, társadalmi- és politikai nevelés

A nevelés többi körével együtt tűzi ki célul a marxista-leninista világnézet egységes megalapozását, vagyis a filozófiai képzés alapjainak lerakását. Valamennyi társadalomtudományi ágazatnak nem biztosítható külön tantárgy a törzsanyagban, bár a fakultatív képzés ilyen lehetőségeket is nyújt. Tematikailag problémaközpontúnak kell lennie, ami a társadalomtudományok részéről komplex inter­diszciplináris megalapozást igényel, és szorosan összefonódik az iskolai, valamint iskolán kívüli közösségi-politikai neveléssel. A történelmi-, társadalmi- és politikai nevelés legfőbb pedagó­giai célja egy olyan történeti szemlélet érvényre juttatása, amelynek eredményeként kialakul a tanulókban az össz-emberi műveltséghez való tartozás érzete. (Az Elnökségi Közoktatási Bizottság állásfoglalásából) A Társadalomtudományi Albizottság, amely elemzései és vizsgálódásai során egyszerre és együtt igyekezett áttekinteni a nyelvi-, az esztétikai-, valamint a történeti és társadalmi-politikai nevelés helyzetét és az ezredfordulóig ívelő távlatait, alighanem az utóbbi témakör mérlegelése során találta szemben magát a legtöbb nehézséggel. Jóllehet a történeti és a társadalmi-politikai nevelés és képzés általános feladatai viszonylag könnyűszerrel összefoglal­hatók, a valódi nehézségek — mint általában — ezúttal is a gyakorlati kivite­lezés, a konkretizálás területén bukkannak fel. S itt már számos elvi és gyakor­lati dilemma akad: alább rendre áttekintjük őket. Ilyenformán inkább az Albizottság „műhelyében" folyó vitákba óhajtunk némi betekintést nyújtani. Úgy véljük, hogy ez előnyösebben szolgálja majd az olvasó tájékoztatását, s egyúttal tágabb felületet kínál a gyakorló pedagógusok észrevételeinek meg­fogalmazásához és kísérletező kedvének felkeltéséhez is. Két általánosabb igényű támpontot mindenképpen célszerű előrebocsátani. Mindkettő abból a köztudott tényből ered, hogy az intézményes iskolaügy rohamos kiterjeszkedése, az életmód átalakulása és a tudományos-technikai fejlődés meggyorsulása valamennyi fejlett és gyorsan fejlődő országban sajá­tosan átalakította magának az iskolának a társadalmi funkciórendszerét. A tankötelezettség kiterjesztése az iskolát gyakorlatilag az egész ifjúság életé­nek és fejlődésének színterévé tette — éspedig egy mind hosszabb ideig tartó életszakaszban. Ilyen körülmények között, először is, világszerte új módon került szóba az iskola lehetséges hatása és befolyása az új nemzedékek társadalmi-politikai arculatának és elkötelezettségének alakulására. Számos országban heves viták zajlanak arról, milyen új ismereteket, eljárásokat és tevékenységeket kell be­vonultatni az iskolába, hogy élni tudjon az imént említett tényből eredő, újszerű lehetőségeivel. Kevesen tudják például, hogy manapság a legtöbb amerikai szövetségi államban nem kaphat középiskolai végbizonyítványt az a diák, aki nem végzett el egy „A mai kommunizmus" vagy ehhez hasonló című és deklaráltan a nemzetközi ideológiai harc szolgálatában álló tantárgyat. Vagyis az ifjúság társadalmi-politikai nevelése — s ez a második figyelmet érdemlő előzetes tény - világszerte kifejezettebb és sokrétűbb lett az iskolá­ban. Korunk nagy emberi, valamint társadalmi és politikai kérdései végig­hullámzanak az iskolán, s intézményes alakot öltenek az iskola munkájában és életében. Röviden: napjainkban az iskola sokkal inkább és sokkal szerveseb­ben bele van ágyazva a két társadalmi rendszer világméretű versengésébe, két

Next