Alföld. Irodalmi és művelődési folyóirat 17. (1966)

1966 / 7. szám - Fábián Zoltán: Négy pohár gin (hangjáték)

szemén, egy kicsit megrettent, de azért nem veszi komolyan az ellenkedést. Mosolygott, s tuszkolt befelé a konyhából a szobába. (Lépések zaja, ajtó nyitódás.) I. FELESÉG (kedvesen): Csakhogy itthon vagy már. Nagyon vártalak. Nem tudtam elképzelni, hol maradsz ennyi ideig. (Közvetlen közelről): Várj, előbb felgyúj­tom a villanyt. (Villanykapcsoló kattan, utána néhány másodpercig nincs más, csak a szoba apró neszekkel teli, puha csöndje.) FÉRFI (fojtott indulattal): Most miért nézel úgy rám? Nem láttál még? (Rövid szünet után elszánja magát): Új életet akarok kezdeni. Igen. I. FELESÉG Azt nagyon jól teszed, de most vesd le szépen a kabátot. FÉRFI (mindenáron kötekedni akar): Úgy gondolod, hogy az ital beszél belőlem? I. FELESÉG Nem gondolom. Miért gondolnám? FÉRFI Azért! Mert igenis, új életet akarok kezdeni. I. FELESÉG (még mindig türelmesen és szelíden): Mondom, örülök neki, csak vesd már le a kabátodat, és ülj le. FÉRFI Te ennek örülsz? I. FELESÉG (nagyon őszintén): Hidd el, én örülök neki a legjobban, ha valóban így is lenne. FÉRFI (hisztérikusan kiabálni kezd): De én mással akarok új életet kezdeni. Mással. Érted? I. FELESÉG Értem, értem. (Nem hiszi, amit az ura mond. Rövid szünet után, távo­labbról): Csurom víz a kabátod, teljesen átáztál. FÉRFI És aztán! Esett az eső. Nem vagyok gyerek, hogy leckéztess. I. FELESÉG (ismét közelről): Nem leckéztetlek - féltelek. FÉRFI Nincs szükségem a féltésedre, megmondtam, mást szeretek. I. FELESÉG (kedves kötekedéssel): Ne mondd! FÉRFI (a játékos hangtól egyre jobban felbőszül): De mondom, mert így van. I. FELESÉG És szebb, mint én? FÉRFI A szépség nem minden. I. FELESÉG Sokkal szebb? FÉRFI (lélegzetnyi szünet után): Rózsit szeretem. I. FELESÉG (nem hiszi): Rózsit? Aki a Magasépítőknél dolgozik? FÉRFI Igen, őt... I. FELESÉG (elneveti magát): Te, te! Én meg már kezdtem... (Hosszan, felszaba­dultan kacag.) FÉRFI (gorombán rákiált): Csak ne nevess. Ez nem vicc. I. FELESÉG (még mindig kacagva): Nem, nem, persze, hogy nem. Hogy is lenne az? Ó, ó! Ez halálosan komoly dolog. FÉRFI (komoran, kíméletlenül): Igen az. Holnap nekem elpakolj a háztól! Amikor hazajövök, nem akarlak itt találni. I. FELESÉG (hirtelen megdöbben): Mit? Mit mondasz? FÉRFI Magyarul megmondtam, szedd a cókmókodat, s eredj! I. FELESÉG (alig van hangja): Te ... te most nem tudod . .. nem tudod, mit beszélsz. FÉRFI Eredj vissza a kulák apádhoz! I. FELESÉG (megrémül, csitítani próbálja az urát): Feküdj le, aludd ki magad. Fá­radt vagy. FÉRFI Menj innen, ne törleszkedj hozzám! Nem vagyok részeg. I. FELESÉG (utolsó menedékül):­ Már nem szeretsz? FÉRFI (kegyetlenül): Rózsit szeretem. I. FELESÉG Ez nem, nem igaz. FÉRFI Holnap eltűnt nekem a háztól, mert ha itthon talállak, nem állok jót magamért. I. FELESÉG (kétségbeesik): Nem tehetsz ilyet! Nem vagy te ilyen kegyetlen. FÉRFI A két kezemmel­­ látod?­­, ezzel verlek ki az utcára. I. FELESÉG Most csinálod ezt velem? Éppen most? FÉRFI Éppen elegem van belőled, meg az egész pereputtyodból. 20 19

Next