Budapest, 1977. (15. évfolyam)

8. szám augusztus - Dr. Radnai Lóránt: A háromszáz éves Krisztinaváros

utca és a Krisztina körút közötti házcsoportot előbb-utóbb lebontják, így kap majd helyet az a kétirányú villamos és közúti forgalom is, ame­lyet ma lefékez a Krisztina tér és a Vérmező közötti szűk útszakasz. No, de megint előrefutottunk az időben! Visszatérve az 1875. évre, beszélnünk kell az Ördögárokról, amelynek medre Nagykovácsi köz­ségig nyúlt­" és mindenkor össze­gyűjtötte a Hűvösvölgyből és Zugli­getből összefutó patakok vizét, hogy a mai Vörös Hadsereg útján, a Város­majoron, majd a Vérmezőn és a Horváth-kerten át, a Tabánnál tor­kolljék a Dunába. Útjában összegyűj­tötte a szennyvizeket és a partjára dobott szemetet is. Egy-egy záporeső dagadó vize juttatta a sok szennyet a Dunába. Az Ördögárok 1837-ben, majd 1875-ben komoly bajt okozott. Igaz, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa rendeletére már 1873-ban megkezdték az egészségre káros árok beboltozását, de a Duna-part felől megindított munka még be sem feje­ződött, amikor 1875. január 26-án este 6 órakor egy óriási felhőszakadás megduzzasztotta az árok vizét. A már elkészült boltozatokat is felszakította a víz, s a köveket a Tabán felé gör­gette. A fékevesztett áradat az Attila utcában az egyméteres magasságot is meghaladta, és 14 ember halálát okozta. A Budai Színkör, vagyis újabb nevén a Fővárosi Nyári Szín­ház ahol éppen a „Stradella" c. darab előadása folyt , súlyos kárt szenvedett. A színház színpadját úgyszólván elsodorta az áradat. A közönség elmenekült. Az Ördögárok krisztinavárosi ré­szének beboltozását 1876-ban fejez­ték be, az árok nyomvonalát a Krisz­tina körút és az Árok utca alá helyez­ték, ezzel szélesebbé vált a Vérmező és Horváth-kert területe is. Aki ma az Árok utca csatornái fölött hallgatózik, jól hallhatja a víz zúgását, és a viruló parkban még megtalálhatja az egykori Árok utca fasorának fáit, amelyekkel csaknem párhuzamosan futnak az új villamos­sínek. Újabban szó van arról, hogy az Ördögárok dunai betorkollását be­falazzák és szennyvízzel kevert csa­padékvizét a főgyűjtő csatornába emelik. Most még a Rácz fürdő me­leg vizével langyosított Dunába özönlő vízáramlat a sirályok kedvenc vadászterülete és a könnyű zsákmány­ra leső horgászok tanyája. Az 1870-es években, amikor fel­épült a Margit-híd, a Krisztina körút még jelentősebb szerepet kapott. A hídtól a Gellérthegy lábáig itt bo­nyolódott a forgalom jelentős része. A Vérmező továbbra is katonai tulaj­don maradt, de 1913-tól kezdve meg­engedték a gyalogosok átkelését, a katonai gyakorlatok idejét kivéve. A Vérmezőt 1947-ben adták át a fő­városnak, amikor megkezdték a rommá vált Várhegy törmelékanya­gának ideszállítását. Külön erre a célra épített kisvasút végezte ezt a munkát, és törmelékkel fedte be az ideszállított tankok, repülőgépek, gépkocsik roncsait. A törmelék fölé fásításra alkalmas földréteg került, amelyen ma nagyszerű park ad helyet a csendre és zöldre vágyó budaiak­nak. Az újjáépült Erzsébet-híd ismét összekapcsolta a budai körutat Pest­tel, a metró pedig jó összeköttetést teremtett a főváros távoli pontjaival. A Déli pályaudvar új, reprezentatív épülete megoldotta a Jakobinusok terének eddig bizonytalan, zavaros városképét, de növelte a Krisztina­város forgalmát is. A régi Krisztinaváros híres kis­vendéglői lassan eltűnnek. A „Rana Rossa" (Vörös béka) helyén, a Déli pályaudvar mellett szálloda fog épül­ni. Eltűnt a „Régi Nyár", az „Öreg Szederfa", a „Vén Diófa" és a „Zöldfa", de helyükön már korszerű lakóházak épültek, például a Krisz­tina téren, amelyek ismét városképi nyereséget jelentenek, földszintjükön étteremmel és eszpresszókkal, vagy az Alagút utcában az új OTP-ház a takarékpénztár fiókjával, a Roham utcában még álló kis „Déryné" cuk­rászda is másik helyet kap majd a környéken. Ez a mintegy háromszáz éves város­rész ismét kezd fiatalodni. Csak az 1. kerület krisztinavárosi részében négy­bölcsőde, hat óvoda, öt általános is­kola, egy szakközépiskola, egy szak­munkás iskola, két gimnázium gon­doskodik az ifjabb nemzedék testi és szellemi fejlődéséről. A Czakó utcai nyári tábor és sporttelep a kisebbek egészséges fejlődését szolgálja. A felnőttek közül sokan dolgoznak az MTI naphegyi irodaházában, az INTRANSZMAS székházában, a VÁTI, az ÁÉTI és a KGMTI ter­vezőirodáiban. Persze sok a nyugdíjas is, akik mint a városrész idősebb, sok pusz­tulást látott és sokat átszenvedett lakói szelíd nosztalgiával, de a meg­újulásnak örülve indulnak sétájukra nyárvégi estéken a parkok fái alá, amikor nyolcat harangoznak a Krisz­tinában. Az Alagút utca II! II! III III' ÍSIÍS& 39

Next