Budapest, 1977. (15. évfolyam)
8. szám augusztus - Dr. Radnai Lóránt: A háromszáz éves Krisztinaváros
utca és a Krisztina körút közötti házcsoportot előbb-utóbb lebontják, így kap majd helyet az a kétirányú villamos és közúti forgalom is, amelyet ma lefékez a Krisztina tér és a Vérmező közötti szűk útszakasz. No, de megint előrefutottunk az időben! Visszatérve az 1875. évre, beszélnünk kell az Ördögárokról, amelynek medre Nagykovácsi községig nyúlt" és mindenkor összegyűjtötte a Hűvösvölgyből és Zugligetből összefutó patakok vizét, hogy a mai Vörös Hadsereg útján, a Városmajoron, majd a Vérmezőn és a Horváth-kerten át, a Tabánnál torkolljék a Dunába. Útjában összegyűjtötte a szennyvizeket és a partjára dobott szemetet is. Egy-egy záporeső dagadó vize juttatta a sok szennyet a Dunába. Az Ördögárok 1837-ben, majd 1875-ben komoly bajt okozott. Igaz, hogy a Fővárosi Közmunkák Tanácsa rendeletére már 1873-ban megkezdték az egészségre káros árok beboltozását, de a Duna-part felől megindított munka még be sem fejeződött, amikor 1875. január 26-án este 6 órakor egy óriási felhőszakadás megduzzasztotta az árok vizét. A már elkészült boltozatokat is felszakította a víz, s a köveket a Tabán felé görgette. A fékevesztett áradat az Attila utcában az egyméteres magasságot is meghaladta, és 14 ember halálát okozta. A Budai Színkör, vagyis újabb nevén a Fővárosi Nyári Színház ahol éppen a „Stradella" c. darab előadása folyt , súlyos kárt szenvedett. A színház színpadját úgyszólván elsodorta az áradat. A közönség elmenekült. Az Ördögárok krisztinavárosi részének beboltozását 1876-ban fejezték be, az árok nyomvonalát a Krisztina körút és az Árok utca alá helyezték, ezzel szélesebbé vált a Vérmező és Horváth-kert területe is. Aki ma az Árok utca csatornái fölött hallgatózik, jól hallhatja a víz zúgását, és a viruló parkban még megtalálhatja az egykori Árok utca fasorának fáit, amelyekkel csaknem párhuzamosan futnak az új villamossínek. Újabban szó van arról, hogy az Ördögárok dunai betorkollását befalazzák és szennyvízzel kevert csapadékvizét a főgyűjtő csatornába emelik. Most még a Rácz fürdő meleg vizével langyosított Dunába özönlő vízáramlat a sirályok kedvenc vadászterülete és a könnyű zsákmányra leső horgászok tanyája. Az 1870-es években, amikor felépült a Margit-híd, a Krisztina körút még jelentősebb szerepet kapott. A hídtól a Gellérthegy lábáig itt bonyolódott a forgalom jelentős része. A Vérmező továbbra is katonai tulajdon maradt, de 1913-tól kezdve megengedték a gyalogosok átkelését, a katonai gyakorlatok idejét kivéve. A Vérmezőt 1947-ben adták át a fővárosnak, amikor megkezdték a rommá vált Várhegy törmelékanyagának ideszállítását. Külön erre a célra épített kisvasút végezte ezt a munkát, és törmelékkel fedte be az ideszállított tankok, repülőgépek, gépkocsik roncsait. A törmelék fölé fásításra alkalmas földréteg került, amelyen ma nagyszerű park ad helyet a csendre és zöldre vágyó budaiaknak. Az újjáépült Erzsébet-híd ismét összekapcsolta a budai körutat Pesttel, a metró pedig jó összeköttetést teremtett a főváros távoli pontjaival. A Déli pályaudvar új, reprezentatív épülete megoldotta a Jakobinusok terének eddig bizonytalan, zavaros városképét, de növelte a Krisztinaváros forgalmát is. A régi Krisztinaváros híres kisvendéglői lassan eltűnnek. A „Rana Rossa" (Vörös béka) helyén, a Déli pályaudvar mellett szálloda fog épülni. Eltűnt a „Régi Nyár", az „Öreg Szederfa", a „Vén Diófa" és a „Zöldfa", de helyükön már korszerű lakóházak épültek, például a Krisztina téren, amelyek ismét városképi nyereséget jelentenek, földszintjükön étteremmel és eszpresszókkal, vagy az Alagút utcában az új OTP-ház a takarékpénztár fiókjával, a Roham utcában még álló kis „Déryné" cukrászda is másik helyet kap majd a környéken. Ez a mintegy háromszáz éves városrész ismét kezd fiatalodni. Csak az 1. kerület krisztinavárosi részében négybölcsőde, hat óvoda, öt általános iskola, egy szakközépiskola, egy szakmunkás iskola, két gimnázium gondoskodik az ifjabb nemzedék testi és szellemi fejlődéséről. A Czakó utcai nyári tábor és sporttelep a kisebbek egészséges fejlődését szolgálja. A felnőttek közül sokan dolgoznak az MTI naphegyi irodaházában, az INTRANSZMAS székházában, a VÁTI, az ÁÉTI és a KGMTI tervezőirodáiban. Persze sok a nyugdíjas is, akik mint a városrész idősebb, sok pusztulást látott és sokat átszenvedett lakói szelíd nosztalgiával, de a megújulásnak örülve indulnak sétájukra nyárvégi estéken a parkok fái alá, amikor nyolcat harangoznak a Krisztinában. Az Alagút utca II! II! III III' ÍSIÍS& 39