Budapesti Hírlap, 1901. január (21. évfolyam, 1-31. szám)
1901-01-01 / 1. szám
1901. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) ma reggel megállítottak egy vonatot. White serege Senekalba érkezett. Clemens és Boyes tábornokok megakadályozzák De Wett-et abban, hogy keresztültörjön dél felé. Brüsszel, dec. 31. Boeschoten, a transzváli követség titkára Krüger elnök nevében megcáfolja az angol lapoknak azt a híresztelését, hogy Botha Krügertől azt az utasítást kapta, hogy a buroknak vagy le kell tenniök a fegyvert, vagy pedig teljesen egyedül kell folytatniuk a harcot, mert ki van zárva minden remény, hogy segítséget kapjanak. London, dec. 31. Wellingtonból (Új-Zéland) jelentik a Timesnak, hogy Dél-Afrikába menő új kontingensben való szolgálatra már a szükséges 500 embernél több jelentkezett. Chamberlain gyarmatügyi miniszter nem fogadta el a maorik szolgálatait, ami nagyon elkedvetlenítette őket. London, dec. 31. A Daily Telegraph-nak jelentik Fokvárosból, hogy pénteken elfogató parancsot adtak ki Teivateh az utolsó afrikander-kabinet tagja ellen, mert nemrég Graaffreinetben lázító beszédet mondott. London, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Fokvárosból jelentik, hogy Tekater-nek, a legutóbbi afrikander minisztérium tagjának letartóztatása óriás feltűnést kelt. Tewater Hofmeyr mellett az afrikander szövetségének legkiválóbb és legtiszteltebb tagja. Azt hiszik, hogy Tewater letartóztatása bevezetése a legközelebb várható tömeges letartóztatásnak és egyéb drasztikus intézkedéseknek, amelyeket Mittner kormányzó az afrikanderek tömeges fölkelésétől való félelmében tenni fog. Köln, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Londonból jelentik a Köln. Zrg.-nak . Tewater a fokföldi burok vezére volt és ő elnökölt az ő titkos összejöveteleiken. A hollandusok ezeken az összejöveteleken elhatározták, hogy tömegesen föl fognak kelni. Legközelebb még néhány kerületben ki fogják hirdetni az ostromállapotot. Azokban a kerületekben, ahol már kihirdették az ostromállapotot, az összes fegyvereket elszedték. Nagyszeben, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Angol ügynökök az összes erdélyi megyékben katonát toboroznak, akiket innen egyenesen Transzvárba visznek. A katonák ezerhatszáz korona foglalót kapnak. Hága, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Botha Grover parancsnok, a búr főparancsnoknak az öcscse, ide érkezett és igen fontos leveleket hozott Steyntól és Schalk-Burgertől. Botha ma sokáig tanácskozott Krügerrel. Steyn és Schalk-Burger azt jelentik Krügernek, hogy a búrok helyzete nagyon kedvező és hogy a harctéren meglepően jóra fordult a sorsuk. Krüger e hét végén Totrechtbe utazik, ahol Sneller tanár kezelni fogja a szembaját. itt, — a japáni kertész nem szereti a geometriai szabályosságot, a természet a mintaképe a kertjeinek, — de elég széles kavicsozott út kanyarog hatalmas fák árnyékában. Tölgyfák, kriptomeriák, juharfák, majd még bambuszültetvények játszották a főszerepet s az őszi levelek — november végén volt, — a szivárvány minden árnyalatában ragyogtak. A juharfák vérpiros, a tölgyfák zöldesbarna, a kriptomeriák sötétzöld, más lombos fák világossárga, a bambusz sötétkékeszöld szint játszottak ebben a rikító, de mégis harmonikus szinzavarban. Egyszerre csak kiérünk a sötét fák alól s meglepetve állunk meg: egy elragadó miniatűr tájkép van előttünk. Meredek sziklás hegység tetején néhány terebélyes fenyőfa áll, — a hegység 3—4 méter magas, a lak pedig alig félméteresek, de mind a mellett teljesen kifejlett példányok. A sziklák között egy vízesés zuhog alá. A hegység alsó lejtőit sűrű bambuszerdő borítja, apró törpe bambusz, fehéren erezett levelekkel, lábánál pedig egy terjedelmes síkság terül, amelynek közepét szeszélyes alakú tó foglalja el, telve aranyhallal. A vízesés patakja ömlik a tóba s torkolata fölött egy festői japáni fahíd visz át rajta. A tó környékét gazdag és változatos törpe növényzet díszíti. S mindez éppen nem mesterkélt, sőt ellenkezőleg egészen természetszerűnek látszik. A tájkép nincs részletesen kidolgozva: az egész egy ügyes szuggesztió. A hegység sziklái közönséges faragatlan szikladarabok, amelyek magukban véve semmit sem mondanak, de a kép egészében szuggerálják a hegységet. A rajtuk növő méh és a fenyők sem idegenszerűek, a tó is, a vízesés is, mind oly módon van összeállítva, hogy inkább a természet játékának látszik az egész, mint egy alkotó két művének. S éppen ebben áll a japáni kertész legnagyobb művészete : úgy alkotni meg tájképeit, hogy mesterkéltség ne lássék rajtuk. Szinte nehéz megválni ettől a kedves képtől. Egy kapun keresztül visz utunk: a kapu félfái régi, féregrágta fatörzsek. A japáni, ahol csak teheti, meghagyja a fát a maga természetes állapotában, soha sem fedi be erezetét festékkel (a lakkozás, az más dolog, ott nem a fa a fő, hanem a lakk), sőt még a kérgét is szereti meghagyni (részben különösen), ahol az megfelel ízlésének. Az ilyen szúette gerendákban pedig, mint ezek a kapufélfák, különösen nagy öröme telik. Tényleg beleillenek a növényzet keretébe. S éppen ez a beleillés az, amit a japáni a maga romlatlan műérzékével s a szabad természettől tanult ízlésével olyan jól fel tud fogni, s amelyről mi európaiak oly sokszor megfeledkezünk. Mennyivel mások volnának, hogy egyebet ne említsek, városaink, ha szem előtt tartanak, hogy a legszebb épület is elveszti saját és lerontja környezetének esztétikai hatását egy hozzá nem illő épületcsoport közepette. A szépség a részek összhangja ; ezt ugyan egy elvont gondolkodásra annyira képtelen észtehetség, mint a japánié, nem képes fölfogni, de erre nincs is szüksége, mert a természettől tanulva művészetét, öntudatlanul érvényesíti ezt az igazságot. Megint kiérünk a fasorból sorra egy kép tárul elénk, nagyszerűbb az előbbinél: festői tájkép, de természetnagyságban. A síkság közepén egy kis tó terül el, — vagy kétszáz méter átmérőjű, — a háttérben dombok emelkednek, sűrű erdővel borítva. A dombok között egy mély völgy látszik, a melyek között patak folyik s ömlik a tóba , a patakon erős ívben hajtott fahíd visz át, a melynek fehér fája élénken üt el a háttér sötét zöldjétől. A tó egyik partján egy üiget lombjai közül kis japáni templom tetőzete látszik ki fölhajló ereszével. A másik parton néhány hossszú nyakú hófehér gém, Japán szent madara, keresgél zsákmány után. Bájos kis kép. Azután megint erdő , vérpiros, aranysárga és kékes-zöld erdő. De nem írhatom le e helyen az összes képeket, azért is nézzük meg egyszeribe a kert egyik fődíszét, a krizantémumokat. Virág dolgában itt Japánban el vagyunk kényeztetve. Ha valaki látta Tokióban a cseresznyefák nyilasát április elején, a hosszú fasorokat, amelyeknek ágai hajladoznak a virág súlya alatt, egyszerű és duplavirágú, hófehér, rózsaszín és vérpiros virágú fákat s azt a sűrü rózsás sziromesőt, a melyet minden szálfuralom okoz, azután meg a szilvafák, azután meg az azaleák, azután meg a glyemák és íriszek nyílását s minden egyes ilyen virágnyiláskor azt a festői ruházatú embertömeget, a mely összetódul, csak azért, hogy a virágban gyönyörködjék, annak a szeme nem oly könynyen akad meg valami közönséges szépségű virágon. Az aoyamai krizantémumok azonban bárkit is meglephetnek. Egy kis tisztáson, négyszögalakban bambusznádból készített s egy oldalon nyitott sátrak alatt vannak elhelyezve a krizantómumok. 125 faj van egy-egy sátor alatt szabályos sorokban ültetve s minden faj egy-egy nagy bokréta, átlag 30 virággal. Minden egyes virágszál egy külön vékony bambuszpálcika- Vörösmarty-szobor. Budapest, dec. 31. Szilveszter is — Petőfi Sándornak születő éjszakája, — nem hagyott bennünket cserben. Szép a kimutatásunk, melynek mérlegét Szeged városnak vett jelentékeny adománya lendíti föl. A pozsonyi 13-ik honvédgyalogezred tisztikara dönti el Szegeddel mai nyert csatánkat. De vannak a listán további jelentékeny tételek: az abrudbányai polgári köré és Töltéssy János ur gyűjtése Monorról. Kedvesek a levelek is, melyeket veszünk, így Jankó János úré, aki a Selmecbányai ág. ev. líceum kebelében fönnálló Petőfi önképző kör gyűjtését küldvén, Írja: Az összeg csekély, de talán ne nézzük annyira az összeget, mint a jó szívből jövő adakozást. Szegény, többnyire tótajkú, de magyar szellemű és szivü fiúk adták össze kényszer nélkül. A mellékelt elnyűtt gyűjtőív mutatja, hogy bizony sokszor kellett a kezünkbe vennünk, amíg a mostoha viszonyok közt ezt a csekély összeget is összegyűjtöttük. Brettschmeider Ferenc joghallgató fiatal barátunk ezt mondja levelében : Bár távol vagyunk az ország szívétől, a nemes fölbuzdulás rajtunk is erőt vesz, hogy összeadjuk filléreinket ama gondviseléses férfiú emlékszobrára, aki szavával fölrázta félszázados álmából a magyart és Szózatával tanított hazaszeretetre. Igen bájos a Három testvér szava, a melylyel adományát nyújtja, íme: T. Szerkesztőség, hadd fonjunk mi is a megdicsőült költő koszorújába egy szál szerény kis virágot — Három testvér! Dicső és elragadó látvány e nagyon is mostoha időben, Vörösmarty dicsősége mint lesz a honfiszivektől nemzeti cselekedet! Boldog uj esztendőt mindeneknek, akik ezt olvasván, ide gondolnak. Mai gyűjtésünk eredménye a következő : 10 3 2 2 42 20 30 10 „Mai gyűjtésünk összege : 964 kor. 47 fill. Hozzáadva az eddig gyűjtött összeget: 66.880 , 58 „ Egész gyűjtésünk a mai napig : 67.845 kor. 05 fill. Ifj Az Unió-lemezgyár tisztviselőinek adakozása, Zólyom, Terény 5 kor., Homatsek, Haspel Márton 2—2 kor., Maderspach, Gaál Ferenc, Diviáczky, Alexay György, Bralik István, Rosenthal.. M., Janek József, Dosztalik Gyula 1—1 korona. Összesen 17 korona. Töltéssy János gyüjtőivén, Monor: Fuchs Jenő dr. 5 kor., Töltéssy János 2 kor., Mészöly Sándor 2 kor., Mikola László 2 kor., Halász Orbán dr. 2 kor., Neuwirth Hugó 2 kor., Felföldy Elemér 2 kor., Gál Antal 2 kor., Meisels Dezső dr. 2 kor., Magyarossy Géza 2 kor., Huppert Bernát 2 korona, Huppert Jakab 2 kor., Fried Béla 2 kor., Mikola Lajos 2 kor., Szeged szabad királyi város közönsége ........................................ A pozsonyi 13-ik honvédgyalogezred tisztikara......................... Az abrudbányai polgári kör Vörösmarty-ünnepének jövedelme, Molnár Albert elnök útján Töltéssy János gyűjtése, a monori egyesült kaszinóban és körben Újbánya város polgármesterének gyűjtése.................................... A szolnoki állami főgimnázium tanuló ifjúságának adománya A Selmecbányai Petőfi-kör tagjai Jankó János tanár Utján. . Unió lemezgyár tisztviselői, Zólyom........................................ Brettschneider Ferenc joghallgató gyűjtése, Katalinfalva. A kiskőrösi ág. ev. iskolás gyermekek gyűjtése.................... Thold Béla, Békásmegyer . . Glanzer Mihály, Budapest . . Jaksics Lajos dr., Tótmegyer Berecz Károly gyűjtése, Pápa Breth Gyula, Bodrog-Keresztur Sebestyén Henrik, az osztrák elemi biztosítótársaság igazgatója................................... Három testvér, Győr . . . Tangl Oszkár gyűjtése, Dévény Újfalu................................... Tóth József, Esztergom . . A H. ker. főreáliskola felső osztályainak tanulói .... Janny Gyula dr. és családja Szigeti Lajos, neje, született Leviusz Lujza, leánya Jolán 500 kor. — fill. 108 „ - „ 80 „ - „ 34 „ — „ 31 n — „ 26 „ 18 „ 17 „ 17 „ 20 97 15 „ 6 „ 5 » 5 „ 9 „ 3 „ 3