Budapesti Hírlap, 1901. január (21. évfolyam, 1-31. szám)

1901-01-01 / 1. szám

1901. január 1. BUDAPESTI HÍRLAP. (1. sz.) ma reggel megállítottak egy vonatot. White serege Senekalba érkezett. Clemens és Boyes tábornokok megakadályozzák De Wett-et abban, hogy keresz­tültörjön dél felé. Brüsszel, dec. 31. Boeschoten, a transzváli követség titkára Krüger elnök nevében megcáfolja az angol lapok­nak azt a híresztelését, hogy Botha Krügertől azt az utasítást kapta, hogy a buroknak vagy le kell tenniök a fegyvert, vagy pedig teljesen egyedül kell folytatniuk a harcot, mert ki van zárva minden remény, hogy segítséget kapjanak. London, dec. 31. Wellingtonból (Új-Zéland) jelentik a Times­­nak, hogy Dél-Afrikába menő új kontingensben való szolgálatra már a szükséges 500 embernél több jelentkezett. Chamberlain gyarmatügyi minisz­ter nem fogadta el a maorik szolgálatait, a­mi na­gyon elkedvetlenítette őket. London, dec. 31. A Daily Telegraph-nak jelentik Fokvárosból, hogy pénteken elfogató parancsot adtak ki Teivateh­ az utolsó afrikander-kabinet tagja ellen, mert nem­rég Graaffreinetben lázító beszédet mondott. London, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Fokvárosból jelentik, hogy Tek­ater-nek, a legutóbbi afrikander minisztérium tagjának letartóztatása óriás feltűnést kelt. Tewater Hofmeyr mellett az afrikander szövetségének legki­válóbb és legtiszteltebb tagja. Azt hiszik, hogy Tewater letartóztatása bevezetése a legközelebb várható töme­ges letartóztatásnak és egyéb drasztikus intézkedé­seknek, a­melyeket Mittner kormányzó az afrikan­­derek tömeges fölkelésétől való félelmében tenni fog. Köln, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Londonból jelentik a Köln. Zrg.-nak . Tewater a fokföldi burok vezére volt és ő elnökölt az ő titkos összejöveteleiken. A hollandusok ezeken az összejöveteleken elhatároz­ták, hogy tömegesen föl fognak kelni. Legközelebb még néhány kerületben ki fogják hirdetni az ostromállapotot. Azokban a kerületekben, a­hol már kihirdették az ostromállapotot, az összes fegyvere­ket elszedték. Nagyszeben, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Angol ügynökök az összes erdélyi megyékben katonát toboroznak, a­kiket innen egyenesen Transzvárba visznek. A katonák ezerhatszáz korona foglalót kapnak. Hága, dec. 31. (Saját tudósítónktól.) Botha Grover parancs­nok, a búr főparancsnoknak az öcscse, ide ér­kezett és igen fontos leveleket hozott Steyntól és Schalk-Burger­től. Botha ma sokáig tanács­kozott Krügerrel. Steyn és Schalk-Burger azt jelentik Krügernek, hogy a búrok helyzete nagyon kedvező és hogy a harctéren meg­lepően jóra fordult a sorsuk. Krüger e hét végén Totrechtbe utazik, a­hol Sneller tanár kezelni fogja a szembaját. itt, — a japáni kertész nem szereti a geometriai szabályosságot, a természet a mintaképe a kertjeinek, — de elég széles kavicsozott út kanyarog hatalmas fák árnyékában. Tölgyfák, kriptomeriák, juharfák, majd még bambusz­­ültetvények játszották a főszerepet s az őszi levelek — november végén volt, — a szivár­vány minden árnyalatában ragyogtak. A juhar­fák vérpiros, a tölgyfák zöldesbarna, a kripto­­m­eriák sötétzöld, más lombos fák világossárga, a bambusz sötétkékeszöld szint játszottak ebben a rikító, de mégis harmonikus szinzavarban. Egyszerre csak kiérünk a sötét fák alól s meglepetve állunk meg: egy elragadó miniatűr tájkép van előttünk. Meredek sziklás hegység tetején néhány terebélyes fenyőfa áll, — a hegység 3—4 méter magas, a lak pedig alig félméteresek, de mind a mellett teljesen kifej­lett példányok. A sziklák között egy vízesés zuhog alá. A hegység alsó lejtőit sűrű bam­buszerdő borítja, apró törpe bambusz, fehéren erezett levelekkel, lábánál pedig egy terjedel­mes síkság terül, a­melynek közepét sze­szélyes alakú tó foglalja el, telve aranyhallal. A vízesés patakja ömlik a tóba s torkolata fölött egy festői japáni fahíd visz át rajta. A tó környékét gazdag és változatos törpe növény­zet díszíti. S mindez éppen nem mesterkélt, sőt ellen­kezőleg egészen természetszerűnek látszik. A tájkép nincs részletesen kidolgozva: az egész egy ügyes szuggesztió. A hegység sziklái kö­zönséges faragatlan szikladarabok, a­melyek magukban véve semmit sem mondanak, de a kép egészében szuggerálják a hegységet. A rajtuk növő méh és a fenyők sem idegen­­szerűek, a tó is, a vízesés is, mind oly módon van összeállítva, hogy inkább a természet játé­kának látszik az egész, mint egy alkotó két művének. S éppen ebben áll a japáni kertész legnagyobb művészete : úgy alkotni meg táj­képeit, hogy mesterkéltség ne lássék rajtuk. Szinte nehéz megválni ettől a kedves képtől. Egy kapun keresztül visz utunk: a kapu félfái régi, féregrágta fatörzsek. A japáni, a­hol csak teheti, meghagyja a fát a maga természetes állapotában, soha sem fedi be erezetét festékkel (a lakkozás, az más dolog, ott nem a fa a fő, hanem a lakk), sőt még a kérgét is szereti meghagyni (részben különö­sen), a­hol az megfelel ízlésének. Az ilyen szúette gerendákban pedig, mint ezek a kapu­félfák, különösen nagy öröme telik. Tényleg beleillenek a növényzet keretébe. S éppen ez a beleillés az, a­mit a japáni a maga romlatlan műérzékével s a szabad ter­mészettől tanult ízlésével olyan jól fel tud fogni, s a­melyről mi európaiak oly sokszor megfeledkezünk. Mennyivel mások volnának, hogy egyebet ne említsek, városaink, ha szem előtt tartanak, hogy a leg­szebb épület is elveszti saját és lerontja kör­nyezetének esztétikai hatását egy hozzá nem illő épületcsoport közepette. A szépség a részek összhangja ; ezt ugyan egy elvont gon­dolkodásra annyira képtelen észtehetség, mint a japánié, nem képes fölfogni, de erre nincs is szüksége, mert a természettől tanulva művé­szetét, öntudatlanul érvényesíti ezt az igazságot. Megint kiérünk a fasorból sorra egy kép tárul elénk, nagyszerűbb az előbbinél: festői tájkép, de természetnagyságban. A síkság kö­zepén egy kis tó terül el, — vagy kétszáz méter átmérőjű, — a háttérben dombok emel­kednek, sűrű erdővel borítva. A dombok között egy mély völgy látszik, a melyek között patak folyik s ömlik a tóba , a patakon erős ívben hajtott fahíd visz át, a melynek fehér fája élénken üt el a háttér sötét zöldjétől. A tó egyik partján egy üiget lombjai közül kis japáni templom tetőzete látszik ki fölhajló ereszével. A másik parton néhány hossszú nyakú hófehér gém, Japán szent madara, keresgél zsákmány után. Bájos kis kép. Azután megint erdő , vér­piros, aranysárga és kékes-zöld erdő. De nem írhatom le e helyen az összes képeket, azért is nézzük meg egyszeribe a kert egyik fődíszét, a krizantémumokat. Virág dolgában itt Japánban el vagyunk kényeztetve. Ha valaki látta Tokióban a cse­resznyefák nyilasát április elején, a hosszú fa­sorokat, a­melyeknek ágai hajladoznak a virág súlya alatt, egyszerű és duplavirágú, hófehér, rózsaszín és vérpiros virágú fákat s azt a sűrü rózsás sziromesőt, a melyet minden szál­­furalom okoz, azután meg a szilvafák, azután meg az azaleák, azután meg a glyem­ák és íriszek nyílását s minden egyes ilyen virágnyi­­láskor azt a festői ruházatú embertömeget, a mely összetódul, csak azért, hogy a virágban gyönyörködjék, annak a szeme nem oly köny­­nyen akad meg valami közönséges szépségű virágon. Az aoyamai krizantémumok azonban bár­kit is meglephetnek. Egy kis tisztáson, négyszögalakban bam­busznádból készített s egy oldalon nyitott sátrak alatt vannak elhelyezve a krizantómu­­mok. 125 faj van egy-egy sátor alatt szabá­lyos sorokban ültetve s minden faj egy-egy nagy bokréta, átlag 30 virággal. Minden egyes virágszál egy külön vékony bambuszpálcika- Vörösmarty-szobor. Budapest, dec. 31. Szilveszter is — Petőfi Sándornak születő éjszakája, — nem hagyott ben­nünket cserben. Szép a kimutatásunk, melynek mérlegét Szeged városnak vett jelentékeny adománya lendíti föl. A pozsonyi 13-ik honvédgyalogezred tiszti­kara dönti el Szegeddel mai nyert csa­tánkat. De vannak a listán további jelentékeny tételek: az abrudbányai polgári köré és Töltéssy János ur gyűj­tése Monorról. Kedvesek a levelek is, melyeket veszünk, így Jankó János úré, a­ki a Selmecbányai ág. ev. líceum kebelé­ben fönnálló Petőfi önképző­ kör gyűj­tését küldvén, Írja: Az összeg csekély, de talán ne nézzük annyira az összeget, mint a jó szívből jövő adakozást. Szegény, többnyire tótajkú, de magyar szellemű és szivü­ fiúk adták össze kényszer nélkül. A mellékelt elnyűtt gyűjtőív mutatja, hogy bizony sokszor kellett a ke­zünkbe vennünk, a­míg a mostoha viszonyok közt ezt a csekély összeget is összegyűjtöttük. Brettschmeider Ferenc joghallgató fiatal barátunk ezt mondja levelében : Bár távol vagyunk az ország szívétől, a nemes fölbuzdulás rajtunk is erőt vesz, hogy összeadjuk filléreinket ama gondviseléses férfiú emlékszobrára, a­ki szavával fölrázta félszáza­­dos álmából a magyart és Szózatával tanított hazaszeretetre. Igen bájos a Három testvér szava, a melylyel adományát nyújtja, íme: T. Szerkesztőség, hadd fonjunk mi is a megdicsőült költő koszorújába egy szál szerény kis virágot — Három testvér! Dicső és elragadó látvány e nagyon is mostoha időben, Vörösmarty dicső­sége mint lesz a honfiszivektől nemzeti cselekedet! Boldog uj esztendőt mindeneknek, a­kik ezt olvasván, ide gondolnak. Mai gyűjtésünk eredménye a kö­vetkező : 10 3 2 2 42 20 30 10 „­­Mai gyűjtésünk összege : 964 kor. 47 fill. Hozzáadva az eddig gyűjtött összeget: 66.880 , 58 „ Egész gyűjtésünk a mai napig : 67.845 kor. 05 fill. Ifj Az Unió-lemezgyár tisztviselőinek adakozása, Zólyom, Terény 5 kor., Homatsek, Haspel Márton 2—2 kor., Maderspach, Gaál Ferenc, Diviáczky, Alexay György, Bralik István, Rosenthal.. M., Janek József, Dosztalik Gyula 1—1 korona. Összesen 17 korona. Töltéssy János gyüjtőivén, Monor: Fuchs Jenő dr. 5 kor., Töltéssy János 2 kor., Mészöly Sán­dor 2 kor., Mikola László 2 kor., Halász Orbán dr. 2 kor., Neuwirth Hugó 2 kor., Felföldy Elemér 2 kor., Gál Antal 2 kor., Meisels Dezső dr. 2 kor., Magya­­rossy Géza 2 kor., Huppert Bernát 2 korona, Huppert Jakab 2 kor., Fried Béla 2 kor., Mikola Lajos 2 kor., Szeged szabad királyi város kö­zönsége ........................................ A pozsonyi 13-ik honvédgyalog­ezred tisztikara......................... Az abrudbányai polgári kör Vörösmart­y-ünnepének jöve­delme, Molnár Albert elnök útján Töltéssy János gyűjtése, a monori egyesült kaszinóban és körben Újbánya város polgármesterének gyűjtése.................................... A szolnoki állami főgimnázium tanuló ifjúságának adománya A Selmecbányai Pető­fi-kör tagjai Jankó János tanár Utján. . Unió lemezgyár tisztviselői, Zó­lyom........................................ Brettschneider Ferenc joghall­gató gyűjtése, Katalinfalva. A kiskőrösi ág. ev. iskolás gyer­mekek gyűjtése.................... Thold Béla, Békásmegyer . . Glanzer Mihály, Budapest . . Jaksics Lajos dr., Tótmegyer Berecz Károly gyűjtése, Pápa Breth Gyula, Bodrog-Keresztur Sebestyén Henrik, az osztrák elemi biztosító­társaság igaz­gatója................................... Három testvér, Győr . . . Tangl Oszkár gyűjtése, Dévény Újfalu................................... Tóth József, Esztergom . . A H. ker. főreáliskola felső osz­tályainak tanulói .... Janny Gyula dr. és családja Szigeti Lajos, neje, született Leviusz Lujza, leánya Jolán 500 kor. — fill. 108 „ - „ 80 „ - „ 34 „ — „ 31 n — „ 26 „ 18 „ 17 „ 17 „ 20 97 15 „ 6 „ 5 » 5 „ 9 „ 3 „ 3

Next