Budapesti Hírlap, 1913. március (33. évfolyam, 52-76. szám)

1913-03-16 / 65. szám

A BUDAPESTI HÍRLAP (65. sz.) 1913. március 16. törések szakavatott mesterét is hazatessékelte Csik Imre miniszteri tanácsos. Júliusig tehát Lomnicon minden csöndes. Az ezer méterre­ magasabban és sajnos, körül­belül ugyanannyi kilométerrel távolabb fekvő 57.­­Moritzon két héttel tovább tart a téli­ szezon. Ezerfelé rebben az érdekes nemzetközi tár­saság, s ki északnak, Párisba, ki pedig délnek, a francia tenger mellé siet s kezdi a mutatást s a sportolást ott, a­hol abbahagyta. Csak a sportesz­közök s a toalettek, e két hatalmas fegyver változ­nak, a közönség minden világhelyen nagyjából majdnem ugyanaz. Stefánia kir. hercegnő férjével, Lány­ay Elemér gróffal, még február hónap köze­pén utaztak el St.­Moritzból a Riviérára s Mentone­­ban az Imperiál-szállóban vettek lakást. A nép­szerű magyar grófné itt is középpontja a Côte d’Azur legelőkelőbb társaságának. Mintha érezték volna idén St. Moritzon, hogy rövidebb lesz a szezon, min­t más években, szinte azt mondhatnám: siettek mulatni s kivenni részüket azokból az örömökből,a­melyekkel oly bőségesen szolgál az Engadine e legszebb és legforgalmasabb pontja. A szezon kimagasló eseménye természetesen a­ bobsleigh-derby volt. A magyarok közül Apponyi Henrik gróf, Haupt-Stummer Leó báró, Patay György, Kár­olyi József gróf, Szent-Iváni Egon és Wenckheim Antal gróf vettek részt a versenyben. A benevezett huszonkét Lob közül legrövidebb idő — 1 perc 3­1 lap. alatt — a német származású Froch­­heimer Noris nevű bobra siklott vaiig St. Moritz világhírű bobpályája kívül, s az említett magyar uraikon kívül többi között a következő nemzetközi sportnagyságok vettek részt a derbyn: XXVII. Reuss Henrik herceg (német), R. de la Fréneolière gróf (francia), Herd Carbery (angol). Schall-Riancourt Károly gróf (osztrák) négy évig a bécsi lovas test­őrgárda tisztje s az udvari bálok előtáncosa volt), Maur Meinhof báró (német), Danny Maher (a világ­hírű zsoké).. Wenckheim Antal gróf sok eséllyel in­dult volna, azonban a próba­futamnál súlyt vesztett s igy nem kis boszuságára a magyaroknak, diszkva­­lifiká­tták. St. Moritzon a sportok gyakorlása az utolsó he­tekben full swing-ben folyt. Emberfölötti erőt igényelt volna az érdekes sportágak mindegyikében részt­­venni. Egy időben tíz helyen is folytak versenyek s a külföldi lapok tudósitói egyik sporttérről a másikra repkedtek, hogy lapjaik számára megfigyeléseket g­yűjthessenek. Legnagyobb közönsége a bob-derby­­nek volt. Kezdve a starttól, az egész pálya mentén végig su­rű­ embertömeg nézi délutánonkint a verse­nyeket. A Sunny-corner néven ismert, hihetetlen me­részen épült fordulónál gyorsvonat, sebességével zúg­nak végig­ a boltok és szemkápráztató vakmerőséggel csúsznak le az erdő veszedelmekkel teli sötétjébe, hogy végezetül egy vasúti Ilid pillérei között, esetleg egy éppen arra robogó vonat alatt tűnjenek ismét elő s fussanak be a finisbe.. Minden fordulónál a fény­képező masinák százai meredeznek a versenyzők felé, s a közönség visszafojtott lélekzettel lesi a hó­­világ lovagjainak­­bravúros rohanását. A­ rideg Statisztika s a versenyőrület folytonos fokozása itt is megkövetelik a maguk áldozatát. Az idei áldozat egy húsz éves angol fiú volt, dúsgazdag özvegyasszony egyetlen gyermeke. Fiatal, egészséges, jókedvű, gazdag, s talán éppen mert mindene meg­volt, újabb izgalmakat keresett. Előző este még a Fancy dress ball-on mulatott, kacagott, élvezte az életet,­­ a fiatalságát. A legszebb leánynak csapta a szelet, s úgyszólván végig táncolta vele a bált. Más­nap a Cresta-Run pályán a skeleton versenyeken­­vett részt, délután pedig halott volt. A derby versenyek estéjén négy jó barátság­ban levő bob vezetői együtt rendeztek dinner-partyt és utána bált. A négy bob: Blanky II., vezette: Schall-Biancourt Károly gróf, Wau, vezette XXVII. Reuss Henrik herceg, Alsó Ran, vezette Patay György és Schnackerl, vezette Mayr-Melnhof Ferenc báró. A bált megelőző ebéden a vezetők s a négy báb legénysége vettek részt: Matuschka Manfréd gróf és felesége, Matuschka Huberta grófnő, Hohenlohe- Hatzfeld hercegné és leánya, Báby hercegnő. Ap­­ponyi Henrik gróf, XLII. Beuss Henrik herceg ( a Wau vezetőjének testvéröccse), Eötvös Ilona és Baby bárónők, Miss Nancy és Baby Conrad (a né­met trónörökös­­sportbarátai), Enlenburg-Hertefeld­­Frigyes gróf és, felesége­, Kálnoky Sándor gróf, Szent- Ivány Egon, Haupt-Stummer Leó báró. Mr. Henry Taylor (amerikai milliárdos), Hohenlohe-Ö­bringen Miksa Hugó herceg, Seilern Károly gróf, Mr. E. O. Quicke. A virággal borított asztal négy sarkán a ren­dezők boltjának cukorból készült kicsi mása pom­pázott. Az ebédet reggelig tartó bál követte, melyen az említetteken kívül megjelentek: Adalbert porosz ki­rályi herceg, András Wladimirovics orosz nagyher­ceg, az indori Maharena és családja, Festetich Ta­szító herceg, Draskovich Iván gróf és felesége, Hungwitz-Széchenyi Jella grófné, Károlyi József gróf, Wenckheim Antal gróf, Ysenburg-Bündingen Margitta hercegné, Lynar Ernő herceg, Orlenburg Ferenc gróf, Lónyay Károly gróf huszárfőhadnagy, a budapesti közös huszárönkénteseik tanára és még számosan. A szerencsétlenül járt angol fiú előző esti szén fleurije is részt vett a bálon s mintha a dél­utáni kis esemény csak éppen arra a néhány percre, zavarta volna meg aranyszőke fejecskéjét, ezúttal a­­keményebb fejű magyarokat tüntette ki figyelmem, vel­s a társaság egyik legiigabb magyar grófjával táncolt, kacagott, kavargott a báli terem parfümös levegőjében. .­­ ,­­ Kissé fantasztikusan hangzik, de nem lehetet­len, sőt mint hírlik, komoly tárgyalások alapja Windisch-Graetz Lajos hercegnek, a sárospataki vár­­úrnak albán trónra leendő meghivatása. El kell is­mernünk, hogy pompás fejedelmi pár volt rá az ele­gáns Lajos herceg s a bájos Széchenyi Mária. Konsta­tálom, hogy az idea mindenkinek tetszik, s a nép­szerű főúrtól senki sem irigyelné a fejedelmi trónt. Biztosra veszem, hogy a koronázásra a Park-klub fél társasága Albániába (mi is lesz a székhelye?) rándulna, sőt még Berkest is magával vinné. Meg­jegyzem azonban, nem is olyan tréfaszerű a dolog, mint a­milyennek látszik. Hogy ha szövetségest kap­nánk ez esetben Albánia fejedelmében, arról meg vagyok győződve, mert Windisch-Graetz Lajos her­ceg tetőtől talpig magyar úr, s bár apai részről osztrák származású, s rokonságban van a királyi házzal is, anyai részről tiszta magyar. Dessewffy vér csergedez ereiben, s magyar érzés lakozik a szi­vében. A szimptomák, melyekből a társaság egyné­mely az ideáért gyorsan felkerült tagja a hit valódi­ságára következtet, a következők: Lajos herceg a múlt ősszel Szófiába utazott s Ferdinánd király bi­zalmas barátságát élvezte. , A háború kitörésekor egy bolgár lovasezredhez osztották be s részt vett több ütközetben. A véres harcok közepette ráért fotografálni is s a sok száz eredeti felvételt albumba kötve királyunknak szánta. A bolgár király mindenképpen megkedvelte vitéz ba­rátját s előtte már csak azért is szimpatikusnak lát­szanék Lajos herceg trónralépte, mert egykoron ő is magyar huszártisztből lett a bolgárok fejedelme. Gye­rünk azonban tovább, (mindezt tudniillik nem én, hanem, a társaság kombinálja). Albánia független lesz s részére fejedelmet keresnek. Ne gondolja azon­ban senki, hogy talán csak úgy, apróhirdetések útján végzik az ilyen dolgokat: a király fogást a magas diplomácia intézi. Lajos herceg Bácsbe megy. A ki­rály fogadja. Az audiencia hosszú. Lajos herceg a balkán háborúról referál. Szóba jön Albánia. Pszt­ erről nem szabad beszélni. Közben Mária herceg­asszony szép örökséghez jut. Lajos herceg Parisba utazik, é­s Budapesten kisütik, hogy ő, lesz a füg­­getlen Albánia első uralkodója. És hát miért ne? ... Egy másik pletykáról is sok szó folyik most közöttünk. Egy­ öreg gentry és két fiatal arisztok­rata milliós kártyapartijának részleteit igyekszik sok törekvő újságíró kifürkészni s a bécsi Sacher­­szálló portása, sőt a legkisebb borfiú is állandó in­­tervalnak vannak kitéve. Valószínű, hogy az egész regényes külsejű história csak mese, m­ert hiszen ha­­valóban játszott az a két fiatal mágnás azzal a bizonyos öreg úrral s vesztettek, nem tudom hány milliót (?), lehetetlen lett volna a dolognak, kivált a részleteknek, kiszivárogni. Tudvalevőleg mind a két arisztokrata ifjúnak igen szigorú a papája, ne­­kik tehát érdekükben állott volna a hallgatás, az öreg úr pedig semmiesetre sem találta volna ízlé­sesnek, hogy eldicsekedjék, mennyi pénzt nyert el a szegény fiuktól. Az a szomorú a dologban, hogy a Bécsben még jobbam elterjedt s még nagyobb szen­ Londoni levél. *— A parlament megnyitása. —• Egy titokzatos ki­rándulás. — Változás a diplomlomáciai karbont — Molesztált szüfrazsettek. — Szinházhirek. — Xaondon, márc. 13. Páratlan látványosságban gyönyörködhettek azok, a­kik bejuthattak hétfőn a Westminster palo­tába. Az alig száz hét előtt bezárult parlamentet szo­katlan fénnyel és pompával nyitotta meg a király, a­ki ez alkalommal először jelent meg a lordok és az alsóház tagjai előtt, teljes ornázu­sban, Anglia ko­ronájával fején. Mary királyné karcsú termete igazi szépségében soha sem érvényesült oly tökéletesen, mint ez alkalommal, arannyal dúsan hímzett fehér ruhájában, bíborbársony hermelines köntösében, ga­­lambtojás nagyságú smaragdokkal ékített koroná­jával. Ez a királyi dísz, még egy fejjel nagyobbnak tüntette fel különben is magas alakját, úgy hogy a középtermetű király valósággal, kicsinek látszott mel­lette- Az egész kép úgy hatott, mintha egy fantasz­tikus tündérmese elevenedett volna meg ebben a huszadik századbeli ultramodern, prózai világban. Bíborruhás lordok, díszes, egyenruhás követek, az igazságszolgáltatás főbb tisztviselői, aranytól csil­logó fekete talárjukban, a főrangú világ hölgyei va­gyont érő­ toalettjeikben, — melyek között a fakó rózsaszín és a tüzes smaragdzöld színek dominál­tak, — egymásután vonultak be a palota pompás termébe. Az utcákon ácsorgó kiváncsi tömegnek is jutott elég látnivaló a régi divatú aranyozott disz­­hintókban, a kürtös heroldok, udvari futárok és ki­rályi gárda festői felvonulásában. A walesi herceg, ki elvégezte az ide szemesztert és csak az ősszel tér vissza Oxfordba, állítóan szin­tén jelen volt a parlament megnyitásán, de oly ügye­sen elrejtőzött, hogy a legélesebb szem sem tudta fölfedezni. Az ilyen nagyobb funkcióknál ő még hivatalosan, nincs jelen, de annál jobban kiveszi ré­szét a kisebb ünnepségekből. A felségek által ren­dezett szűkebb körű táncestén, a kis herceg, szemta­nuk állítása szerint, pillanatnyi pihenés nélkül bol­dogan keringőzött fiatal és öreg hölgyekkel egy­aránt. Mary hercegnő, a­kinek félig-meddig meg­ígérte felséges anyja, hogy jelen lehet a mulatságon, szomorúan nyugodott bele, mikor szülei végül ki­jelentették, hogy még nagyon is gyermek és „nem való felnőttek közé". A királyi pár szigorúan vallá­sos és nem akarták, hogy első áldozáshoz készülő leányuk böjtben világias örömöt, élvezzen. Vasárnap fog a Buckingham-palota kápolnájában a kis her­cegnő áldozáshoz járulni és ennél az ünnepies ak­tusnál, még jelen lesz a walesi herceg is, hogy más­nap útra keljen Németország, felé. E gyorsan elha­tározott utazás sokféle találgatásra ad okot. A hiva­talos lapok azt hangoztatják, hogy a­ trónörökös ki­rándulásának egyedüli célja a német nyelv elsajátí­tása, melyet még csak törve beszél és hogy ez alka­lommal nem is megy. Berlinbe, hanem egyenesen Stuttgartba, a­hol több hétig az öreg II. Vilmos württembergi király vendége lesz. A fiatal herceg, a­kinek atyja és anyja is inkább komoly, zárkózott, szeretetreméltóságban és kedélyességben teljesen nagyatyjára ütött, így biztosra vehetjük, hogy ez unalmasságáról híres kis német udvarban eleven­ségével hamarosan új ésetet fog teremteni. Alig pár­ hónapja, hogy az új német nagykö­vet Lichnowszky herceg — ki azóta a felségek ki­tünteti kegyeltje és a főrangú társaság középpontja — Londonba került, máris ismét új változásról be­szélnek a diplomáciai karban. A londoni spanyol nagykövet, Senor de Villa Urrutia, Párisba megy, és helyére Merry del Val, brüsszeli nagykövet van kiszemelve. Az új nagykövet, közel van az ötvenhez és tudományos műveltségén kívül elmés társalgó, anyanyelvén kívül folyékonyan beszéli az angol, francia, ném­et és olasz nyelvet. Felesége, Lenor Al­­zola, ősrégi bilbaói nemesnek, a spanyol udvar egyik grata personájának leánya. Merry del Val igazi dip­lomáciai családból származik. Atyja is nagykövet rádat okozott hír az udvari körökbe is eljutott s az egyik szereplőnek ártatlanul is igen könnyen kel­lemetlenséget szerezhet. Ha azonban igaz a hír, vigasztalja őket az a tudat (a­ki szellemesebb meg­oldást tud, ám mondja!),­hogy több is veszett a­z, a jockey-klubban.

Next