Budapesti Hírlap, 1916. május-június (36. évfolyam, 121–180. szám)
1916-05-27 / 147. szám
fokukon és az irtóztató bukás, egy mérhetetlen vérvüüztés terhével a lelkiisme- retükön. Ki csodálná ezek után, hogy a politikai tenoristák berekedtek és az országos ünnepség elmaradt. (147. sz.) 1916. május 27. — Ismét kétezerötszáz fogoly. — Buvárhajónk Eisea előtt. — A németek Haasparti sikere. — Budapest, máj. 26. Az olasz hadsereg helyzete most már nemcsak a semlegesek, hanem az antantsajtó ítélete szerint is szánalmassá sülyedt. Tehetetlenül, minden haladás lehetőségétől megfosztva, egy helybe szögezve áll ott, ahol támadnia kellene. És fejvesztetten menekül, a hal sarkában a támadás. A mai Höfer-jelentés ismét olasz földre teszi át a legnevezetesebb események színhelyét, bár eléggé neiki értékelhető a déltiroli balszárnyon a Valsugana fokozatos megtisztítása a Civaron és a tizenegyes csúcs (Cima Undici) elfoglalásával Asiago és Arsiero között van offenzívánk súlypontja. Asiagotól északra a gráciak Campoverdetől lehatoltak egészen Mentaig, rendetlen futásba kergették az ellenséget, amely már csak Asiago belső körzetében fog menedéket találni, és harmadfélezer olaszt fogtak el. Zsákmányuk szintén felette jelentékeny. Arsierotól északra a Monte Cimone birtokáért folyt kemény, de a mieinkre nézve diadalmas harc. A Posina völgyében Bettale, a Monte Majotól délnyugatra szintén kezünkre jutott. A Monte Cimone közvetetlen közelségből fenyegeti Arsierot. Hatalmas tüzérségünk, amelynek romboló munkájáról irtózattal beszélnek az olaszok, lövéstávolságra kapja az Astico völgyének ezt az északnyugati kapuját. Tengerészetünk dicsőségére jegyezzük föl, hogy egy búvárhajónk a Tirréni-tenger északi öbléig, Elbáig merészkedett föl, és a Porto Ferrarióban lévő fontos katonai műveket tűz alá vette. Majd elsülyesztette a Washington nevű olasz gőzöst is. A mi kis flottánk bátorságban és élőerőben, támadókészségben és leleményben messze meghaladja az olasz hajóhadat. Az Adriai-tenger íze keserűvé lett d'Annunzio népének, mióta a Levesen elesett, Észak-Albánia birtokunkban van és Velence oly gyakori és hatásos célja tengeri repülőinknek. Most sikerült a Tirréni-tengert is keserűvé tenni a mi kiérdemesült szövetségesünk, a „két tenger ura" részére. • A verduni csata Cumiéres elfoglalása és megerősítése óta megint a túlsó, keleti parton dúl nagyobb erővel. Itt, Thiaumontnál és Douaumontnál verik a németek a franciákat. Itt vérzenek a franciák, akiknek négy hónapi szakadatlan erőfeszítés, annyi drága vér kiontása után csakugyan van rá joguk, hogy támogatást követeljenek szövetségeseiktől. Meg is kapják. Grey megint harcias beszédet mond az alsóházban. Az orosz harctéren a helyzet változatlan. Az olaszok maguk is segítségért kiáltanak. Belgium, Szerbia és Montenegró csak proklamációkkal vehetnek részt a verduni csatában. Közeledünk filiagóhoz G» firsieréhez. — A gráci hadtest Asiagótól északra nagy kiterjedésű hegyvidékről kiverte az ellenséget. A mercsreülő olaszokat négy véres veszteség érte. — A foglyok, új zsákmány. — Repülőink sikeres bombavetése pályaudvarokra és Crado kikötőjére. — Giefer altábornagy jelentése. Hivatalos jelentés: kiadták május 26-án délben, érkezett délután 4 óra 16 perckor. A Lugana-szakaszon csapataink meghódították a Civaront (Burgentől délkeletre) és megmászták az Elfer csúcsot (Cima Undici). Az Asiagótól északra levő területen a gráci hadtest egyes részei is nagy sikereket vívtak ki. A Corno di Campoverdetől Mentaig terjedő egész hegyhát birtokunkban van. A menekülő ellenséget leghatásosabb tüzérségi tüzfinkben nagy véres veszteség érte és 2500 fogoly, közte egy ezredes és számos törzstiszt, maradt kezünk között, azonkívül 4 ágyút, 4 géppuskát, 300 kerékpárt és sok más hadiszert zsákmányoltunk. Arsierotól északra az olaszokat előbb elűztük Barcarolától nyugatra levő állásaikból, azután csapataink hétórás harcban megtisztították tőlük a Monte Cimonetól északra levő erdőségeket és megszállották e hegyhát csúcsát. A felső Posina-völgyben elfoglaltuk Bettalet. Szárazföldi repülőink bombákat dobtak Peri, Schio, Thieme és Vicenza pályaudvaraira, tengerészeti repülőink pedig Grado belső kikötőjét és a repülőgépcsarnokot bombázták. Éjjjel egy ellenséges léghajó számos bombát dobott le Triesztre, de senki sem sérült meg és kár nem esett. Höfer altábornagy, a vezérkar főnökének helyettese. Két kilométernyire Arsierotól. Bécs, máj.26. (Külön tudósítónktól.) A hős gráci hadtest a szélvész gyorsaságával arat győzelmet győzelem után. Csak két nappal ezelőtt foglalt el az Arsiero-tól északra levő terep főpáncélvédőművei közül kettőt és most már az Aina-völgyön túl emelkedő hemhátat kerítette hatalmába. Ez a hegyhát a Cima Dodici-teít egészen a Portalevölgyig vonul és Meata-nál az Assa-völgybe torkollik. Meatanál csapataink már alig hét kilométernyire vannak Asiago-tól. A gyors menekülésszerűen visszaözönlő ellenség az üldözők hatásos tüze következ.J'ien rendkívül nagy veszteséget szenvedett és a hanyatt-homlok való viszszavonulás közben kétezerötszáz foglyot, négy ágyút és ugyanannyi gépfegyvert, valamint nagymennyiségű hadianyagot, a többi közt háromszáz kerékpárt is elvesztett. E harc során az 1845 méter magas Monta Menta szaggatott gerincének déli szélén levő ütegállást is legyőztük. A legközelebbi olasz erősítés e heggyel szemben, tőle mintegy három kilométernyire keletre az 1778 méter magas Monte Zébio-n van. De már ennek az erősítésnek napjai is meg vannak számlálva. A Monte Menta és Asiago között még egy erősség van, a Monte Mentatól csak négy kilométernyire délre az 1401 méter magas Monte Interrotto-n, ahonnan uralja az Assa-völgyet. Csapataink az Assa- völgytől nyugatra az Arsierotól északra levő területen szintén jelentős sikert arattak, ahol energikus támadással kiverték az ellenséget megerősített állásaiból. E siker után csapataink •ZZZZZZZ1I » föl villanyozódva a szájába nyomott sós prófánttól, éppen bemutatta a tudományát, hatalmasan fázni kezdett. — Nini, az időváltozást érzed? Hát akkor legyen a neved — Kadorna! Úgyis azt olvasom a főhadnagy úr újságjaiban, hogy ennek is örökösen az — időjárással van baja . . . A szamár tehát megkapta a Kadorna nevet. S egy hét alatt gyönyörűen kiette magát. A bordák között volt hézagokat, a Col di Lana — San Martino, Monte San Michele-féle, kiálló csúcsokat a frissen rájuk rakódó bus kezdte áthidalni és kipárnázni. A trónkocsiktól vagy inkább talán lovaktól ellopkodott zab kulturhatása is kezdett meglátszani a fényesedő szőrzeten. Igaz, hogy Balázs sem kímélte a sárkefét, ami ugyan sokszor a ruhakefét is pótolta! S úgy összeszoktak. A szamár olyan lett, mint a kezes bárány. S mondhatni büszkén, ficánkolva hordta Kenessey főhadnagy úr Dianasósborszeszes csomagjait, amelyek napról-napra nagyobbak és gyakoriabbak lettek. Mert a borogatásra szoruló podegra járványszerűleg kezdett föllépni. S csodálatosképpen az őrnagy úrtól már az ezredorvos, ettől a százados, a századostól a hadnagy, sőt egyik-másik szemesebb zászlós is elkapta azt a kutya nyavalyát . . . Hanem egyszer nagy ribilia támadt a fronton és a front mögött ... Az olaszok divatba hozták a pergőtüzet. A még akkor ki sem igen épített állásokat, kiváltképp nappal, egy világért se lehetett megközelíteni. A legénység nem egyszer koplalt is emiatt. Ezredparancs útján összeiratták tehát az összes szamarat, öszvért, apró mokány lovat, mert azt esztelték ki, hogy az éjszaka leple alatt ezekkel szállítják föl az élelmet és a muníciót. Ide vezényelték a szamár Kadornát is, jobban mondva, a Kadorna-szamárt is, jobban mondva, a Kadorna szamárt is. És Balázsnak is vele kellett mennie. A főhadnagy igazán sajnálta a használható, hűséges, jó filmt. De tréfával ütötte el. Csak aztán Balázs fiam jól vigyázz magadra. Nem szeretném, ha az előételhez, a két kis puskagolyóhoz ágyugolyógombócot is kapnál a hasadba! — Ne tessen félni, főhadnagy úr! Nyolctíz nap múlva idehaza leszünk mi mind a ketten! — S tized napra csakugyan pontosan megérkezett. — Főhadnagy úrnak alázatosan jelentem, újra berukkoltunk a — Kadornával. — Be-e? Azt látom, de hogyan? — Az ezredes úr maga küldött vissza bennünket ... — És aztán miért? — Hát instálom alásan, kegyetlenül megcsúfolt ez az útszélen felszedett szamár, akárcsak a debreceni cívist a két hízó disznaja, akik közül tetszik tudni az egyik, amint olvastam, olyan — poétás volt... — Mi a fene? — Hát olyan poétás, mert mindég csak ivott, de nem evett... Hát az én Kadornám meg olyan — olaszos ... — Mi a 'csoda? — Hát olyan laliános a tempója... Megtette ez a dolgát ott is egy darabig, akárcsak itthon. Hordta fel türelmesen az irgalmatlan nagy bádog kondérokat a hegytetőre. Hanem, amikor az olaszok éjjeli támadásba kezdtek és elkezdték veszekedettül üvölteni, hogy, avánti, evánti, apre púpos,, lehányta magáról a Kadorna az összes felszerelést s rohant vissza a tanyánkra, árkon bokron keresztül. Hát bizony kifordult a leveses meg a csuppászos kondér, a gombócok pedig ugy gurultak, mint a visszapattogó ágyugolyóbics. A trónhadnagy úr irgalmatlanul káromkodott: agyon csapom azt a gaz szamarat! Hol a Kadorna? Merre a Kadorna? Még mikor leértünk, akkor is azt kiabálta: Agyon lövöm azt a gaz Kadornát! Szerencsére, hogy az ezredes ur éppen inspicirozott s odaszólt a mérges hadnagy urnak: — Izé... kit lüsz te agyon kamerád? Hát azt a Kadornát! — Megbódultál? Hol van itt — Kadorna? — Jelentem aláson a —, helyén, az —, istállóban a. .. — Megvesztél? De ez már nekem szólt! Ugy rám mordult az ezredes úr, hogy a vacogástul majd ki esett a fogamból az a kis malter, amit a minap az ezredorvos úr — kenyegetett bele . . . Azt hittem, kik ötlet. De aztán amúgy katonásan elmondtam neki, hogy izé... a Kadorna az én szamaram, meg azt is, hogy a Kadorna miért lett Kadorna... Az ezredes úr elmosolyogta magát s aszonta, hogy hát a szamár azért szamár, hogy szamárságokat csináljon. Az embernek azonban legyen több esze, kivált hogy ha már hadnagy úr... Te pedig fiu, pusztulj a pokolba s vidd vissza azt a bolond állatot a hadtáphoz, mert ugy látszik, hogy a frontszolgálatra csakugyan — szamár! — Ennyi az egész . » »