Budapesti Hírlap, 1920. augusztus (40. évfolyam, 182–206. szám)
1920-08-28 / 204. szám
Budapest, 1920./f Megjelenik hétfő kivételével jpfildennap. Előfizetési árait: Égész évre 280 sroraasaffilére 140 kor., negyedévre 70 kor, egy hónapra 26 kor., Eryesy Érem ára helykén, vidéken és pályaudvarost B 1 korona. Hirdetések milliméter srffinitssal, díjszabás szerint. ///f XL. évfolyam, 204. szám Főszerkesztő: Rákosi Jenő Helyettes főszerkesztő:Csajthay Ferenc1 r Q&4_Jf 1 Szombat, augusztus 28. Szerkesztőség: Vili. ker., Rökk Szilárd utca 4. sz. igazgatóság és kiadóhivatal: Vili. ker. József-körut 5. szám. Telefonszámok: József 43, József 53, József 63, József 23-84. Hoppisarandlék. Jr Budapest, aug. 27. árgy, melyről néhány szónyi mondanivaljami van, unalmasnak látszik, de a mit monni óhajtok, annak általánosabb érdeke is van, s nemcsak a témámra szorítkozik. A kormány a népiskolai tanítók és tanítónők képzéséről és képesítéséről valamely szabályzatot adott ki, amely szerint a tanítóképzők eddigi négyéves Éknfolyamát ezentúl hat esztendőre szabja meg.Az intézkedés fő oka, hogy ma a nélkül is sok a tanító, tehát meg kell akadályozni, hogy még több legyen. Itt említem meg, hogy a reglamentumban jó, gyakorlati s helyes intézkedések is vannak, melyeket csak helyeselni lehet, melyek azonban e cikk intencióinak a keretén kívül esnek. Azt kérdem mindenekfelett, hogy miért vannak a világon egyáltalán tanítóképzőik és iskolák? Nemde azért, hogy derék tanítói kart neveljünk, ez viszont derék, értelmes és művelt népet. Ezt a feladatot most már várjon eddig elértük-e a négyéves kurzus alatt? Ezt kérdem másodszor. Mert ha elértük, akkor felesleges és káros dolog a négy évet hatra emelni. Mert nem az a fődolog, hogy sok tanítónk van-e, hanem az, hogy jó tanítóink legyenek. Ha több van, mint kell, annál jobb, mert nemcsak a vadkörtében jó válogatni, hanem jó, ha válogatunk doktorban, ügyvédben, kereskedésben, mesteremberben és a tanítóban is. Sokat hallom, hogy kár a tanult proletariátust szaporítani. Ebben látszólag van valami. Ámbár én azt tartom, hogy senkinek sem árt az, amit tanul, csak az árt meg, amit nem tanul r meg valaki. A proletariátus bűneinek a bacillusai különben sem műveltségében tenyésznek, hanem a természetében, a hajlandóságaiban. Mentül több tanult és műveit fia és leány van egy társadalomnak, annál több fegyverzett harcosa is van az én felfogásom szerint az élet küzdelmeiben. Nem lehet az iskolák feladatát, a tudás, műveltség és világosság terjesztését az iskolai nevelés ellentétének, a tudatlanságnak és sötétségnek a szolgálatára szervezni. De természetesen elismerem, hogy a szellemi téren is lehet túlprodukció. Ez vonatkozik a szakiskolákra, ahova a tanítóképzők is tartoznak. A gondos kormányzat dolga ilyenkor számba venni az ország szükségét és rendelkezésre álló anyagát és az esetleg fordított viszonyt iparkodni egyensúlyba hozni. Ha kevesebb a tanító, mint kell, gondoskodni kell arról, hogy a pályát az ifjúságra nézve kecsegtetőbbé tegyük. Ha aránytalanul sok a tanító, akkor fékezni kell a produkciót, ez is természetes. Azonban egészen természetellenes dolog, hogy ez a fékezés úgy történjék, hogy általában mindenkire nézve megnehezítsük a pályát, válogatás nélkül. Nem jutott a szabályzat készítőinek az eszébe az, hogy a rettenetes hatévi kurzus éppen a jobb és életrevalóbb elemet fogja visszariasztani? És nem jutott eszébe az, hogy egy foglalkozási ág adeptusai számára két keserves esztendővel kitolja messzebb az élete célját anélkül, hogy egyúttal módjában volna az életét magát is két esztendővel meghosszabbítani? Hiszen arról kellene ma gondoskodni, hogy a beérkező új nemzedékek mentül hamarabb eljussanak önállóságukhoz, kenyerük és emberi jogaik birtokához. Itt ma dolgozni, házasodni, férjhez menni, tűzhelyet alapítani a fontos és sürgős dolog, és hozzá tanulni és művelődni, amennyi belénk fér, nem pedig kitolni messzire a kívánatos célt és elriasztani a kiművelődéstől az új nemzedékeket. Ha pedig csakugyan több ma a tanító, . mint amennyit az ország elhelyezni képes, s akkor is nem azzal kell sújtani a pályakeresőket, hogy két évvel többre tartják vissza az iskolába. Mert hiszen ha készen van is az úgynevezett képezdést, hol van még az állás! Meddig és hányszor kell pályáznia, meddig óradíjasnak és kisegítőnek lennie, míg szerény bár, de óhajtott tévébe jut. De hogyan segítsünk hát, kérdi a tudós kormányzás. Oh uram Isten, ha kitaláltátok a híres numerusz kliuzust az egyetemekre, hogy köpönyegül rádobjátok az óhajtott szelekcióra: miért nem alkalmazzátok itt? Tessék két évre,öt évre, vagy ha csak évről-évre is elrendelni a preparandiákban a numerusz klauzust és válogassátok ki a jelentkezők javát és pompásan meg van oldva a kérdés. A tanítást intenzívebbé kell tenni, de az egész vonalon, mindenfajta iskolában, de a pályakérdés terminusát közelebb hozni: ez legyen a feladat. Kinek lenne lelke fiatal emberek munkájából, reményeiből, törekvéseiből, pályájából, életkedvéből kényszerítő szükség nélkül két esztendőt kilopni? Ismétlem tehát, az egyetlen cél csak az lehet, hogy jó tanítókat neveljünk a preparandiákban. S ha erre elég volt eddig négy év, és pedig elég volt, mert egészben képzettség dolgában kitűnő tanítóanyagunk van, akkor maradjunk meg a négy év mellett. A jogászt ki tudjuk nevelni négy év alatt, az orvost gondolom öt év alatt, a műszaki embereket megint négy év alatt, csak a szegély tanitónak kellene hat nehéz esztendőig ___ Uiplfigf&ElSifeFQMM — A^cmzcigryiUéa ülése. •— Zárt ülés a honvirfiliai miniszter tegnapi leleplezése miatt. — A mai ülésen a botbüntetésről szóló javaslat sorsán kívül rendkívül izgatta a nemzetgyűlés tagjait mindaz, amit a honvédelmi miniszter a tegnapi napon a puccsokról és egy puccsszerű terv kidolgozására összejött gyülekezetről mondott. A dolog mibenlétének földerítése céljából a mai ülés elején zárt ülést kérő ívet írtak alá, amelynek alapján az ülés végén meg is tartották a zárt ülést. Az ülés elején K. Pethes László személyes kérdésben politikai hajszáról panaszkodott, amit abban lát, hogy a szolnoki kaszinó kizárta tagjai sorából. Pártjától e dologban vizsgálatot kért s kérte a nemzetgyűlést, hogy a vizsgálat befejezéséig függessze föl véleményét. Lingauer Albin pedig a házszabályokhoz kért szót s arra felelt, hogy Meskó Zoltán tegnap a honvédelmi miniszter beszéde közben közbekiáltotta, hogy ,,rendőrökért kell küldeni s le kell tartóztatni az illető képviselőket“. Lingauer ebben a mentelmi jog megsértését látja s kérte az elnököt, hogy védje meg a Ház méltóságát. Rakovszky házelnök erre azt felelte, hogy olyképp fogta föl, hogy a belügyi államtitkár csak abban az esetben tartóztatná le a képviselőket, ha már ehez a Ház is hozzájárult. Mert különben rendre utasította volna. De nem akarta kiélesteni az amúgy is kényes helyzetet. Később Meskó Zoltán is felszólalt s személyes kérdésben kijelentette, hogy ismeri a mentelmi jogot, de ha tudta volna, hol tartják azt a bizonyos puccsürülést,. maga ment volna oda rendőrökkel s letartóztatta volna mint hazaárulókat az illető képviselőket. A bot sutájában elsőnek Csizmadia Sándor szólalt föl a azt mondotta, hogy a botbüntetés, ha behozzák, csak addig fog tartani, amig ez a Ház él. Csak nem hiszik, hogy a magyar nép 1920-ban és Szalánczy József rámutatott arra, hogy a termelőt és a fogyasztót a kenyérkérdés izgatja s mi itt borról vitázunk. Pető Sándor és Nyéki József szintén elutasították a botbüntetést. Ezek után az elnök a vitát berekesztette s fölszólalt a javaslat védelmére Tomcsányi V. Pál igazságügy miniszter. Azokat az érveket, amelyeket a jogtudomány történetéből merítettek a fölszólalók a javaslat ellen, egyoldalúaknak minősítette. Mert a jogtudósoknál lehet találni érveket a botbüntetés mellett is. De nem akar polemizálni, mert nem maga készítette a törvényjavaslatot , mert maga sem tekinti ideális büntető eszköznek a botot. De nem az elmélet, hanem a gyakorlati élet szempontjából kell elbírálni a javaslatot. Az elv kérdését nem is kell vitatni jobbá, mert hiszen ez meghaladott álláspont, miután a nemzetgyűlés az árdrágításról szóló törvényjavaslatban már döntött a borbüntetés dolgában. Most csak arról van szó, hogy kodifikálni kell a határozatot, hogy a meghozott törvényt végre is lehessen hajtani. A miniszter azután elmondotta, hogy az ösztönzést a bop büntetés behozatalára a Nyugat adta nekünk. Rappert Rezső: Nyugatról jött a béke is, amellyel eltiportak bennünket. Tomcsárui igazságügyminiszter: A nyugati államok adták ezt a tanácsot Magyarországnak. Anglia és Franciaország felhívták Magyarország figyelmét arra, hogy náluk a háború utáni időkben kitűnően bevált a botbüntetés az árdrágítók ellen. (Mozgás.) A miniszter tudja jól, hogy a kriminalitásnak belső okai vannak s hogy mindenekelőtt ezeket a belső okokat kell kiküszöbölni, hogy a kriminalitást meg lehessen szüntetni. De most átmeneti bajokról van szó s ennélfogva rövid átmeneti időre — egy évre — be kell hozni a botbüntetést, hogy helyre lehessen állítani s fenn lehessen tartani a jogrendet. Egyébként azt hiszi, hogy nem is a botbüntetés alkalmazása, hanem már maga a lehetőség is, hogy a botbüntetést ki lehet mérni, megteszi elrettentő hatását. Kerekes Mihály: Nem sok bot lesz, mert le fogják szavazni. (Derültség.) Tamcsányi igazságügy miniszter tudományos munkából idézte azután, hogy Angliában milyen eredményesen alkalmazták a pótbüntetést. (felkiáltások: Igen, a négerek között! A gyarmatokban! Egy év múlva megváltoznak a viszonyok s akkor erre a büntető eszközre már nem lesz szükség. A kisgazdák felé fordulva, megcáfolta a miniszter azt a felfogást, mintha a javaslat a falusi nép ellen irányulna. A javaslatnak ilyen tendenciája nincs. (Zaj.). A botbüntetés nem jelenti a deres felújítását. A deres egészen más volt, az büntető eszköz volt a szolgabíró kezében, holott a most szóban lévő botbüntetést a független magyar bíróság fogja kiróvni. Végezetül a miniszter megjegyezte, hogy a javaslatban csakugyan fel vannak sorolva olyan kisebb vétségek is, amelyekre saját véleménye szerint is nem kell kiterjeszteni a bolbüntetést. A könnyű testi,sértés eseteiben, amikor verekedésről, a magyar temperamentum, a magyar virtuskodás megnyilvánulásáról van szó, a részletes tárgyalás során hajlandó módosítani a javaslatot, amelyet egyébként — mint szükséges rosszat — elfogadásra a ránk. (Élénk heyeslés és taps a Ház különböző padjaiml Ezután zárt ülés következett, amely körülbelül egy óra hosszáig tartott., Az újra megnyílt ülésen a nemzetgyűlés elhatározta, hogy legközelebbi ülését kedden tarka. E politika eseményei. — Bonyodalmai: a szavazás ezörül. — A puccskitödés tartotta ma izgalomban a nemzetgyűlés tagjait. De nem csekély érdeklődést kel az a kérdés is, hogy megszavazza-e a nemzetgyűlés a botbüntetésről szóló törvényjavaslatot. Ma is a javaslat ellenzői voltak többségben s ma készültek a szavazásra is. De erre ma sajátságos körülmények folytán nem került a sor, bár az általános vitát ma még idejekorán be lehetett rekeszteni. Az történt ugyanis, hogy az ülés elején zárt ülést kérő ívet írtak alá a kisgazdapárti képviselők, de azzal a föltevéssel, hogy az ivet csak a szavazás után fogják, előterjeszteni. Hogyan, hogy nem, az iv azonban a szavazás előtt jutott az elnök kezébe s ennek folytán a zárt ülést hamarábbel kellett rendelni, mintsem a szavazás megtörténtt volna. A zárt üléssel eltelt a tanácskozásra szánt id, s így a botbüntetés sorsát ma már szavazással eldönteni nem lehetet.. A kisgazdapárti képviselők ebben valami puccsot sejtettek azok részéről, akik hívei a botbürtetésnek. Azzal a gyar ,tőrrel ettek, hogy a javaslat barátai számítanak a kisgazdáknak minden hét végén szokásos elutazására, mert hiszen a kisgazdákat nem lehet tartósan itt fogni a fővárosban , s a kisgazdák távollétében biztos volna a többség. Ettől a föltevéstől sarkalva, a javaslat ellenzéke elhatározta, hogy a napirend megállapításánál javasolni