Budapesti Szemle. 1906. 126. kötet, 352-354. szám
353. szám - ÉRTESÍTŐ - Balogh Benedek: Dai Nippon I. – Ágner Lajostól
Vállalkozása, buzgalma minden esetre így is dicséretet érdemel, de ez még nem minden. Az útirajz, szokás szerint, vagy tárczaszerű, könnyed följegyzése az utazónak, vagy komolyabb, szakszerű, az előbbi inkább szórakoztató, mulattató olvasmány, amely a művelt közönségnek szól s mellőzi a tudós világnak való mélyebb és komolyabb kérdések vitatását, lényeges eredmények tárgyalását. Az előttünk fekvő útirajz eleven útleírás, lelkesedéssel tárgya iránt, a melybe gyakran szövi hazafiai elragadtatását, fájdalmát; ez ragadtatja nagy mondásokra az írót, olykor pedig bizonyos naivitásokat fedezünk föl benne; a kapcsolatok nem mindig megmagyarázottak, leírásai inkább ötletszerűek rendszer híján, sőt érthetetlen mondatokra is akadunk. Egy kis önfegyelmezés és önbírálat nem ártott volna. Vagy talán actuális akart lenni, mikor ilyenekre fakad . a A XX. században élünk és e század gondolata, hogy szabadságszerető nép nyakán nem maradhat zsarnok úr uralma s hogy mindenki, még a félvad nép is érzi nemzeti és emberi jogát. Ideje hát, hogy mi is megérezzük s megérezve meg is szerezzük azt, a mit századok gonosz keze bitorol. Ha nem, jó éjtszakát, magyar!» (160 old.) Avagy mit jelent az ilyen mondat: «a mester bátorsága, a tiszta tudáson alapult belátás következése®? (241. old.) Megfigyelései és ítéletei nem mélyrehatóak; mikor a japán népről szól ethnographiai, culturális tekintetben, mikor iparát, kereskedelmét, művészetét tárgyalja, meglátszik a külföldi írók némi ismerete is, azonban mintha nagyon nyomában járna Reinnek, ki két vaskos kötetben nyújtott maradandó becsű leírást Japánról, ottani utazásai és tanulmányai alapján. Ilyen műben, mint ez útirajz, lényeges dolog az idegen szavak pontos átírása. Balogh azt mondja, hogy angol helyesírás szerint írta át a szavakat s az ejtendő zs-nek, pedig amit az angol /-ve jelöl, az inkább ds-nek hangzik, mint a magyar findzsa szóban. Sőt a eh-val jelölt hang is ty-be hajló lágy hang. Az én japán ismerőseim, akikkel napról napra majdnem két évig együtt voltam, így ejtették. Lange is azt mondja, hogy a j úgy hangzik, mint az angol judge szóban. (Lehrbuch der Japanischen Umgangsprache. Stuttgart, Berlin. "W. Spemann, 1890.) Különben e mellett bizonyít maga Balogh is, mikor a japánoknál divatos járművet dsinriksának írja át. (102. old.) Az idegen szavak átírásában vagy az angol, vagy a magyar helyesírást követjük, de következetesen ; az előbbit inkább azért, mert az ide vágó szakiroda-