Corvina, 1907 (30. évfolyam, 1-36. szám)
1907-12-10 / 34. szám
210 CORVINA Stokovszky és Mikolásy Budapesten (VII. Király-UI. 13.) Carter, Nick — Amerika legnagyobb detektivje. 2. füzet. Nick Carter legjobb álöltözéke. (4-r. 32 f.) Budapest, 1907. Stokovszky és Mikolásy 30 f. — Ugyanaz. 3. füzet. Inez Navarro, a női démon. (4-r. 32 f.) Bpest, 1907. U. o. 30 f. — Ugyanaz. 4. füzet. Egy végzetes eskü. (4-r. 32 l.) Bpest, 1907. U. o. 30 f. Szerző saját kiadása: Vadász Ede: Adalékok a Wahrmann-, Gorlicer Weiss , Szófer(Schreiber-) és Fischmann-családok származási adataiból ezen családok kiválóbbjainak életrajzaihoz is. (8-r. 32.1.) Bpest, 1907. Szerző sajátja. Két eset. Az egyik eset : Neveket nem említek, fölösleges, elmondom a puszta tényt. Egy vidéki városban két nagyon régi könyvkereskedés van. Az egyik elemi és középiskolai könyvek egész sorát adta ki egyházmegyéje megbízásából. A másik könyvárus nem tudjuk kérte, kapott-e kiadó kortársától könyvet. Megtörtént azonban, hogy ez a másik könyvárus eladta az üzletet egy fiatal könyvkereskedőnek. Az illető hozzá is fogott a munkához szorgalommal, buzgalommal igyekezett üzlete forgalmát emelni. De alig kezdte meg a dolgot, nagy akadályba ütközött — a kiadó kartársa nem szállít neki könyveket. Ha most meggondoljuk, hogy abban a városban, a tankönyvszükséglet legnagyobb része az egyházmegye kiadványaiból áll, s hogy az egyházmegye kiadója a kartársának nem akar adni iskolakönyvet, mert lehetetlenné akarja tenni a versenyt, akkor aztán elképzelhetjük annak a kartársunknak a helyzetét, aki megvásárolt egy üzletet, de portékát nem kap, még készpénzért sem. A másik eset : Egy kisebb vidéki városban két könyvárus, egyesületi tag van. Rokonok. Az egyik rokon arról értesül, hogy a másik rokon egy könyvnyomdai részvénytársaságnak akarja eladni az üzletét, amely részvénytársaság «fűszeresekből és más magánemberekből» áll. Már most az egyik rokon arra kéri egyesületünket, hogy ne engedélyezze «a könyvkereskedő czím átadását», vagyis, hogy a mennyiben az egyik czég megszűnik, ebben a városban ne vegyen fel újabb tagot. «6000 lakosú városról van szó, két szortimenter csak a könyvkereskedelem kárára van, mert egyik sem mer a mindennapi keresletnél (tankönyv) egyebet raktáron tartani.» * A magukat károsítottnak érzett mindkét fél egyesületünkhöz fordul, az egyik azért, hogy szomszédjától könyvet kapjon, a másik azért, hogy szomszédja egyáltalán ne kapjon majd könyvet. A választmány alapszabályaink szerint fogja mindkét dolgot elintézni, kényszeríteni fogja az egyiket, hogy szomszédjának adjon könyvet, a második esetben pedig, ha nem könyvárus folyamodik tagságért, egyszerűen megtagadja a felvételt. Amikor ezeket megjegyezzük, nem kívántunk elébe vágni a választmány határozatának, annál is inkább, mivel mindkét esetben a választmány az alapszabályok ide vágó határozmányai szerint dönt, de felemlítettük ezt a két esetet azért, mert világos jelei annak, hogy a vidéki szortimenter legnagyobb bajaihoz tartozik, hogy a maga szűkebb kis terrénumában is egymás ellen munkálkodik. Teljesen meg tudjuk érteni, még a legszolidabb versenynél is, hogy mindenki védekezni igyekszik a lehetőség határáig. Ez kötelessége is minden kereskedőnek, a kereskedelem bármely ágával foglalkozzék, ezt parancsolja az önvédelem is. Itt azonban nemcsak a verseny megakadályozásáról van szó, itt már arról van szó, hogy lehetetlenné akarunk valakit tenni. A «Leben und Leben lassent) nemes elvét, mely mélységes etikai alapokon nyugszik, itt mellőzni látjuk. Kiadónak, legyen az bármilyen jelentéktelen is, mozogjon bármilyen szűk vagy széles keretekben, sohasem szabad a szállítást megtagadni, nemcsak azért, mert azt egyesületünk alapszabályai világosan tiltják, hanem azért, mert a kiadónak sohasem szabad arra az álláspontra helyezkedni, hogy pusztán a verseny okáért lehetetlenné igyekezzék tenni a kartársát. Ismételve hangsúlyozzuk, hogy igenis vegyük fel a versenyt minden alkalommal, de ne alkalmazzunk soha olyan fegyvert, melynek czélja a letörés. Minden könyvárusnak joga van ahhoz, hogy megélhessen s ebben semmiféle önkénynek sem szabad őt megakadályozni, de ilyen önkényt megtűrni sem szabad. T. VEGYES. Néhány számadat papiroskereskedelmünkről. Érdekes számadatokban fejtegeti a Magyar Ipar egyik utóbbi száma, hogy minő iparágakban van óriási behozatal a külföldről, s mily keveset szállítunk a külföldnek. A papiros és papíráruk rovatában találjuk, hogy papiroslemezből volt behozatal 1061208 korona, kivitel 37813 korona, behozatali többlet 1022395 korona. Csomagolópapiros, közönséges , behozatal 4100544 korona, kivitel 1389501 korona, behozatali többlet 2711043 korona. Tarka papiros, sima , behozatal 421685 korona, kivitel 4930 korona, behozatali többlet 416755 korona. Nyomdapapiros, közönséges (rotácziós géphez) , behozatal 5344084 korona, kivitel 389284 korona, behozatali többlet 4944800 korona. Nyomdapapiros, finom , irópapirosbehozatal 3701500 korona, kivitel 731500 korona, behozatali többlet 2960000 korona. Csomagolópapiros, finom , selyempapirosbehozatal 1693725 korona, kivitel 65100 korona, behozatali többlet 1628625 korona. Monumentális nyomdászat-töténelmi munka van az előkészítés stádiumában. Esetleg több nyelven jelenik majd meg. A magyar kiadás terjedelme hetven-hetvenöt lexikonformátumos ívre van tervezve, amelyből negyvenöt-ötven ívet a sokszorosítási technika története foglalna el, a többiben pedig a magyar nyomdászat személyi vonatkozású adatait adnák, valamint a magyarországi nyomdák históriáját stb. is kezdettől fogva a tizenkilenczedik század végéig. A vállalkozás anyagi része már biztosítva van. Ezek előrebocsátása után arra kérjük a szaktársakat, meg általában az ügy iránt érdeklődőket, hogy amennyiben eddig köztudomásra nem került személyi avagy tárgyi adatok volnának birtokukban, közöljék azokat a munka magyar kiadásának szerkesztőjével, Novák Lászlóval (Budapest V. Hold-utcza 7). Szívesen fogadjuk a régebbi meg a közelmúltbeli kiváló nyomdászok életére és működésére vonatkozó bármely adatot, s azonkívül különösen érdekelnek a régebbi alapítású nyomdák belső életére vonatkozó adalékok. [Grafikai Szemle.) Követendő példa: Szeged város papír- és írószer szükségletére október 26-án volt a versenytárgyalás, mely alkalommal az összes szegedi papírkereskedők közös ajánlatot nyújtottak be a 1907