Mezei Zsolt szerk.: Értekezések a Történeti Tudományok köréből (1-26). Tartalommutató

Szerzői kislexikon

történelmi munkái (1-11., Bp., 1873); Régi m. könyvtár (I-IV., Bp., 1879-98. Utolsó két kötetét halála után Hellebrand Árpád egészítette és adta ki); Kun László (Bp., 1886) SZÁDECZKY(­KARDOSS) LAJOS (Pusztafalu, 1859 - Bp., 1935): történész, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1888, r. 1909). Bp.-en és Bécsben végzett egyetemi tanulmányai után 1881-ben tanári, 1882-ben bölcsész­doktori diplomát szerzett. 1882-91 között az Egyetemi Könyvtár tiszt­viselője, 1883-tól tanár Bp.-en, Kolozsvárott és Szegeden. Román, lengyel levéltárakban, Törökországban kutatott, 1895-ben a Zichy-féle kauká­zusi expedícióban vett részt, annak naplóját is megírta. Nagyszámú, főként a 16-17. századi Erdély történetével foglalkozó munkája jelent meg, számos régi mű történeti forrást tett közzé. Szerkesztette a Székely Oklevéltár V­VII. kötetét, kiadta Apor Péter verses műveit és leveleit (1903), Bethlen Gábor és Illésházy Gáspár levelezését (1914), Bethlen Miklós emlékiratait (1923). Fő művei: Mihály havasalföldi vajda Erdélyben 1599-1601 (Bp., 1882); Kornyáti Békés Gáspár 1520-1579 (­ M. Tört. Életrajzok 7., Bp., 1887); A céhek történetéről Mo.-on (Bp., 1889); Konstantinápoly és m. emlékei (Bp., 1903); A csíki székely krónika (Bp., 1905); II. Rákóczi Ferenc Erdélyben (Kolozsvár, 1907); Ipar­fejlődés és a céhek története Mo.-on (Okirattárral 1307-1848. Bp., 1913); A székely nemzet története és alkotmánya (Bp., 1927) SZEKFŰ GYULA (Székesfehérvár, 1883 - Bp., 1955): történész, publicista, egyetemi tanár, az MTA tagja (1. 1925, r. 1941). A m. polgári történetírás egyik legkiemelkedőbb alakja. Az egyetem elvégzése után a Nemzeti Múzeumban, 1909-13 között az Országos Levél­tárban és a Bécsi Állami Levéltárban dolgozott. Ballagi Aladárral sajtóvitát folytatott a Rákóczi-kérdésben. Az egyetemen tanított, majd 1927 és 1938 között Bethlen István politikáját támogatva szerkesztette a Magyar Szemlét. A II. világháború után Mo. moszkvai követe majd nagykövete, 1953-tól országgyűlési képviselő, 1954-től az Elnöki Tanács tagja. Fő művei: Szamosközy István történeti munkáinak kritikájához (Bp., 1904); Serviensek és familiárisok (Bp., 1912); A száműzött Rákóczi (Bp., 1913); A m. állam életrajza (Berlin, 1917, magyarul Bp., 1918); Három nemzedék (Bp., 1920); Széchenyi igéi (Bp., 1921); Iratok a m. államnyelv kérdésének történetéhez (Bp., 1926); Bethlen Gá­bor (Bp., 1926); Magyar történet (Hóman Bálinttal Bp.­, 1929-33); Három nemzedék és ami utána követ­kezik (Bp., 1934); Állam és nemzet (Bp., 1942); Forradalom után (Bp., 1947); Az öreg Kossuth (In.: Kossuth-emlékkv. 1952); Az értelmiség átállása a felszabadulás idején (posztumusz Bp., 1955) SZENTKLÁRAY JENŐ (Törökbe­cse, 1843 - Temesvár, 1925): tör­ténész, római katolikus pap, az MTA 1. tagja (1882). 1869-ben Temesvárott gimnáziumi tanár, majd csanádi kano­nok, később nagyprépost. 1883-ban a bp.-i egyetemen Mo. legújabb törté­netének tanára lett. 1871-79-ig szer­kesztette a Történelmi Adattárat. Főleg Mo. délvidéki megyéinek történetével foglalkozott. Fő művei: Száz év Dél-Mo. újabb történetéből (Temesvár, 1882); A dunai hajóhadak története (Bp., 1886); A becskereki vár (Bp., 1886); A csanád-egyházmegyei plébá­niák története (Bp., 1898); Temes­vár­ 63

Next