Haditechnika 46. (2012)

2012 / 3. szám - TANULMÁNYOK - Kiss László: Gallipoli, 1915 - a tengeri hadműveletek II. rész

Tanulmányok, de Robeck is. Már a március 18-i akció előtt is az volt Lon­don véleménye, ha ez nem vezet eredményre, akkor csa­patokat kell bevetni. A hadművelet innentől kezdve már szárazföldi offenzívá­­nak minősült. A következő egy hónap a szervezés és erő­gyűjtés időszaka volt mindkét oldalon. Ebből a törökök profitáltak sokat, mivel volt idejük a szoros mindkét oldalát megerősíteni. A körzetben tartózkodó 5. török hadsereg parancsnoka, Otto Liman von Sanders (1855-1929) négy hadosztályt állomásoztatott a Gallipoli-félszigeten, a lehet­séges partraszállási pontok fedezésére, kettőt pedig az ázsiai oldalon. Április 25-én a Gallipoli-félsziget több pontján partraszál­lást hajtottak végre angol, francia, ausztrál és új-zélandi csapatok. Volt, ahol nem ütköztek ellenállásba, máshol vi­szont hatalmas mészárlásba torkollott az akció. A nap vé­gére az antant erők mindössze néhány, párszáz méteres földterületet tartottak ellenőrzésük alatt, az elfoglalt ma­gaslatokat is elveszítették. A harcokra jellemző adat, hogy ezen a napon a partra szálló erők hat tagja érdemelte ki a Viktória Keresztet.17 A hadihajók kiindulási pontként szere­peltek a csapatszállítók számára, illetve lőtték a török vé­delmi állásokat, a már megszokott nem túl nagy sikerrel. A szorosból a törökök két régi sorhajója, a HAIREDDIN BARBAROSSA és a TORGUT REIS támadta a partraszálló­­kat, gyakorlatilag eredménytelenül. Ez a két páncélos után­pótlást is szállított a védőknek, és a morálnevelés érdeké­ben időnként tüzelésbe kezdett. A következő hónapokban mindkét oldalról nagy véráldo­zatokat követelő küzdelem folyt a félsziget birtoklásáért, ezen szárazföldi események azonban nem képezik a téma tárgyát. A kudarcba fulladt flottatámadások befejeztével az antant hajókra leselkedő veszély nem múlt el. Május 13-án hajnalban a Gallipoli-félsziget csücskénél, a Helles-foknál horgonyzó angol GOLIATH sorhajóról egy torpedónaszádot vettek észre. A német Rudolph Firle sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt hajózó török MUAVENET-I-MILLIYE romboló a hajnali köd­ben megközelítette a páncélost, majd három torpedót lőtt ki rá. A találatok nyomán a GOLIATH gyorsan elsüllyedt, sze­mélyzetéből 570 ember a vízbe veszett.18 Hogy a nagyobb bajt megelőzzék, a QUEEN ELIZABETH dreadnought-ot azonnal hazarendelték Angliába.19 Cserébe az EXMOUTH és VENERABLE sorhajókat, illetve több tengeri monitort küld­tek.20 A modern csatahajó visszavonása komoly morálromlást okozott a partraszálló erőknek. Még a márciusi antant akciók idején a törökök kérték a németeket, hogy küldjenek tengeralattjárókat az antant flotta támadására. A német hadvezetés a Monarchiához fordult, ám a szövetséges elhárította a kérést, mivel egy­részt kevés tengeralattjáróval rendelkezett, másrészt nem akarta a viszonylag kicsi méretű és hatótávolságú naszád­jait kockáztatni. Végül az a döntés született, hogy Német­országból küldenek tengeralattjárókat, méghozzá egy na­gyobbat tengeri úton, több kisebbet pedig darabokra bont­va, vasúton. Ezeket aztán német mérnököknek kellett ösz­­szeszerelni és bevetésre alkalmas állapotba hozni a Mo­narchia pólai kikötőjében. A német U21 a Gallipoli partraszállás napján indult el Wilhelmshavenből, és egy hónapig tartó utazást követően, május 25-én ért a Gallipoli-félszigethez. Az Otto Helsing sorhajóhadnagy parancsnoksága alatt álló tengeralattjáró még ezen a napon, déli fél egykor torpedókat lőtt ki a Gaba Tepénél horgonyzó TRIUMPH sorhajóra, amely az antant szárazföldi erők szeme láttára süllyedt el; 73 ember pusz­tult el a hajóval.21 A veszteség hírére de Robeck azonnal visszavonta nehéz hadihajóit a Limnosz szigetén lévő Mudrosz kikötőjébe. Másnap a MAJESTIC sorhajó utasí­tást kapott, hogy foglaljon állást a Gallipoli-félsziget csücs­kénél és várja a további utasításokat. Bár a sorhajót torpe­dók elleni védőhálókkal óvták a támadások ellen, 27-én ezt a páncélost is megtorpedózta az U21. A hajó 40 embert vitt magával a hullámsírba.22 Három nappal később, május 30-án egy újabb hajó me­rült el, melyet a vasúton érkezett, és Pólában összeszerelt német UB8 torpedózott meg. A veszteség mégsem okozta a brit hadiflotta további gyengülését, az elpusztított hajó ugyanis az angol csaliflotta része volt. Még a háború előtt felvetődött, hogy létre kellene hozni egy olyan köteléket, amelynek az a célja, hogy az ellensé­get megzavarja, így az ne tudja a flotta hajóinak pontos tar­tózkodási helyét megállapítani. Ezek a hajók tulajdonkép­pen a britek által a háborúban alkalmazott Q-hajók fordí­tottjainak tekinthetők. A Q-hajók esetében ugyanis felfegy­verzett hajót álcáztak ártalmatlan, fegyvertelennek látszó hajónak, a csalihajók esetében pedig fegyvertelen hajóról próbálták elhitetni, hogy fel van fegyverezve. 1914 végén az admiralitás átvett több kereskedelmi hajót, majd ezekre a hajógyárakban fa felépítményeket épí­tettek. A hajók orrát és farát is módosították, hogy hadiha­jókra jellemző sziluettet kapjanak. Az átalakítások befejez­tével a civil hajók messziről úgy néztek ki, mint az a csata­hajó, vagy csatacirkáló, amelynek mintájára formálták. Összesen tizennégy kereskedelmi hajót építettek át. Ezek­kel aztán olyan helyeken tűntek fel, ahol a mintaadó pán­célos nem fordult meg. 1915 elején az Égei-tengerre is küldtek több csalihajót, közülük a TIGER-re maszkírozott MERION gőzöst süllyesz­tette el az UB8 május 30-án. A találatot követően a hajó el­süllyedt, míg a fából készült csatacirkáló-héj békésen tova­úszott a vízen, rajta a túlélőkkel. A csaliflotta eredményességéről nincsenek kimutatások, bár az azért sokat elárul, hogy a csalinak átépített hajók mé­rete és sebessége is jelentősen különbözött. A legtöbb flot­ta az azonos osztályhoz tartozó hajóit igyekezett egy rajba összefogni. A csali-hajórajban azonban a brit dreadnought­­ok és csatacirkálók gyakorlatilag minden generációja képvi­seltette magát, együttműködésről így nem nagyon lehetett szó. A csaliflotta létrehozására mintegy egymillió angol fon­tot költöttek, ez egy dreadnought építési költségének a fele, vagy egy már szolgálatban álló csatahajó néhány évi fenn­tartási költségének megfelelő összeg. A csalik közül csak a „TIGER” pusztult el, a többit 1915-1916 folyamán visszaal a­ 17. ábra. A 11 300 tonnás GAULOIS francia sorhajó 18. ábra. A 13 150 tonnás GOLIATH brit sorhajó 10 HADITECHNIKA 2012/3

Next