Hadtörténelmi Közlemények, 107. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1994)
2. szám - Tanulmányok - Bonhardt Attila: A magyar hadifoglyok hazaszállítása az első világháború után. I. Magyar hadifogolyfogadó bizottságok Lengyelországban és Litvániában, 1918. december-1921. augusztus. – 1994. 29. p.
Az értekezleten határozat született, hogy a magyar Hadügyminisztérium részéről bizottságokat kell kiküldeni Galiciába, vagy, ha lehet Ukrajnába, hogy a volt osztrák-magyar Keleti Hadsereg ott székelő magasabb parancsnokságaival felvegyék a kapcsolatot. E bizottságok feladatául azt tűzték ki, hogy a Galiciában és Ukrajnában még funkcionáló osztrák-magyar szállításvezetőségekkel és kirendeltségekkel együttműködve megszervezzék a magyar honosságú csapatok szállítását és azokat - hogy az átvonuló csapatok lengyel és román részről való lefegyverzését elkerüljék - lehetőleg Délkelet-Galicián át hazairányítsák.2 1918. december 1-jén már három magyar bizottság tevékenykedett Galícia és Ukrajna határán:3. az 1918. november 11-én Wladimir-Wolhinskba kirendelt hazairányító bizottság Köller György vezérkarbeli alezredes vezetésével. A bizottság tagjai Tus László főhadnagy és Philadelphy Jenő hadnagy voltak; 2. az 1918. november 19-én Podwloczykába kiküldött, Kiss Vilmos és Farkas Ferenc vezérkarbeli századosokból álló hazairányító bizottság; 3- az 1918. november 30-án Adleff Tivadar százados vezetésével Stryjbe kirendelt bizottság, amelynek tagjai Bencsik Pál és Vogta Tibor főhadnagyok voltak. A kiküldött bizottságok munkáját és a hazatérést nagyban nehezítette, hogy az egykori államkeretek Ukrajna, Galícia és Lengyelország területén felbomlottak. A régi államapparátus megszűnt, a megalakult új államok szerveinek pedig még nem volt elegendő hatalmuk ahhoz, hogy rendelkezéseiket végrehajtassák. Ráadásul a térség megalakuló új államai az egymással szembeni területi követeléseiket fegyverrel kívánták eldönteni. Lengyelország Teschen hovatartozásának kérdésében Cseh-Szlovákiával, Wilno és környékének birtokba vételéért Litvániával állt szemben. Legsúlyosabb ellentétei azonban, Kelet-Galiciára támasztott igényei miatt, a területen önálló államként működő és Nagy-Ukrajna által is támogatott Ukrán Nemzeti Tanáccsal voltak. Ukrajna, míg nyugaton Lengyelországgal hadakozott, nem tudta megakadályozni Romániát Bukovina elfoglalásában, de nem mondott le Bukovinára támasztott követeléseiről. Az egymással szemben álló államok pedig közösen harcoltak Szovjet-Oroszország ellen részben területi igényeik kielégítéséért, de főleg a bolsevizmus terjedésének megakadályozásáért. Ezen a frontvonalakkal szabdalt területen kellett áthozni a bomlófélben lévő osztrák-magyar csapatokat. A helyzetet tovább bonyolította, hogy az Ukrajnából kivezető vasútvonalakat, a fontosabb vasúti gócpontokat a visszavonuló német hadsereg tartotta megszállva. Ráadásul a területet négyéves háború pusztította. Hatalmas volt az élelmiszer-, a fűtő- és nyersanyag-, valamint az iparcikkhiány, s a bonyolult politikai helyzet tovább fokozta az ellátás nehézségeit. A Kelet-Galiciába kiküldött hazairányító bizottságok közül a Wladimir-Wolcinski bizottság munkáját ismerjük az 1918 novembere és decembere közti időszakból. A bizottság 1918. november 11-én indult Budapestről.4 Köller 2 HL Polg.dem. HM 28.509/eln.l.a.-1918. 3 HL Polg.dem. HM 724/eln.l.a.-1918. 4 HL Magyar hadifoglyok a két világháborúban gyűjtemény (a továbbiakban: Hdf.gy.). A magyar HM krakkói megbízottja (a továbbiakban: Krakkó) 10/1918. Philadelphy Jenő: Az 1918 őszén Lengyelországba kiküldött magyar hadifogolyfogadó-bizottság működése. HL Visszaemlékezések és tanulmányok gyűjteménye (a továbbiakban: Tgy.) 1967.