Hadtörténelmi Közlemények, 107. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1994)
3. szám - Tanulmányok - Bonhardt Attila: A magyar hadifoglyok hazatelepítése az első világháború után. II. A magyarországi leszerelő táborok, 1919-1923. – 1994. 19. p.
fogadásának és leszerelésének megszervezése az önállóvá vált Magyarország kormányára, elsősorban a Hadügyminisztériumra hárult. A Hadügyminisztérium 55. osztálya 1919. február 25-én utasítást adott ki hazatérő volt hadifoglyok magyarországi fogadásáról és leszerelésről. Az utasítás két különálló, de egymással szorosan együttműködő intézménycsoport felállítását rendelte el. Az első csoportba tartoznak az északkeleti és a nyugati határon fekvő fontosabb határállomásokon létesítendő katonai fogadó bizottságok, amelyek feladata a határra érkező volt hadifoglyok fogadása, személyazonosságának igazolása és a fogadó intézmények másik csoportjába tartozó leszerelő táborokba való irányítása volt. A leszerelő táborokra hárult az a feladat, hogy a hadifogságból hazatérő katonákat összegyűjtsék, és ne engedjék, hogy azok a nagyvárosokba tódulva, ott az október óta amúgy is fokozott izgalomban élő tömegeket az Oroszországból magukkal hozott „bolseviki" eszmék terjesztésével tovább izgassák. A leszerelő táborban ugyanakkor mód nyílott arra is, hogy a járványveszélyes helyekről érkező embereket, mielőtt az országban szétszóródnának, fertőtlenítsék és egészségügyileg felülvizsgálják, elejét véve ezzel egy országos méretű járványnak. A leszerelő tábornak volt továbbá a feladata minden, a leszereléssel kapcsolatos formaság elintézése, az elmaradt zsoldok és egyéb illetékek kifizetése úgy, hogy a volt hadifogoly illetékességi helyére hazatérve ott folytathassa civil életét, ahol bevonulásakor abbahagyta. Hiszen a bajtársaitól elszakadt, otthon a megszokott munkáját folytató ember nyilván kevesebbet politizál, mint azok, akik leszerelésük végett póttestüktől kiegészítő parancsnokságukhoz, egyik városból a másikba utazgatnak. Mindezen feladatok végrehajtását a rendelet készítői így gondolták: ,,Az országhatáron elhelyezett »hazatérőket fogadó bizottságok« a visszatért hadifoglyokat a leszerelő táborba irányítják. A táborba beérkező katona személyek legfeljebb csak 3 napig tarthatók ott vissza. Minden lehetőt el kell követni, hogy mielőbb elbocsáthatók legyenek. A hazatérőket a táborban fertőtleníteni kell és hiányos öltözetüket a szükséghez képest ki kell egészíteni." Mivel a leszerelő táborok létrehozásának egyik alapvető oka éppen a hazatérők egészségügyi ellenőrzése volt, ezzel a kérdéssel részletesen foglalkozott az utasítás. Bár a rendelet szerkesztői tisztában voltak a kérdés fontosságával, a konkrét egészségügyi intézkedések előtt kénytelenek voltak az alábbi „általános elvi szempontokat" kifejteni: „A jelenlegi körülmények közt anyagi, mint személyi okokból egy, a hygénia követelményeinek teljesen megfelelő egészségügyi szervezet nem állítható fel. Elsősorban el kell tekinteni egy hosszabb (14-21 napos) általános vesztegzár elrendelésétől, mert ennek végrehajtásához sem megfelelő karhatalomra, sem megfelelő módon berendezett, lakályos táborra nem számíthatunk. A mai viszonyok mellett a hosszabb vesztegzár nemcsak a hazatérők morálját rontaná, de egészségügyileg is veszedelmes volna, amennyiben a táborokban való hosszabb . Az első világháború utáni magyar hadifogoly-hazaszállítás központi szerveinek ismertetését Sfronhardt Attila: A magyar hadifoglyok hazaszállítása az első világháború után. Hadtörténelmi Közlemények, 1984 3 sz 475-494 p