Hadtörténelmi Közlemények, 111. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Budapest, 1998)
3. szám - Memoria rerum sigismundi - Hóvári János: A nikápolyi csata. Fordulópont a balkáni oszmán hódítások történetében. regis – 1998. 578. p.
HOVARI JÁNOS A NIKÁPOLYI CSATA Fordulópont a balkáni oszmán hódítások történetében Az oszmánok 1354-ben vetették meg a lábukat a Gallipoli-félszigeten, s negyvenkét év múlva, 1396-ban a Dardanelláktól 500 km-re, Nikápolynál, tönkreverték Európa egyik erős lovagseregét. Fél évszázad sem kellett ahhoz, hogy a Balkán-félsziget egyik jelentős - egykoron erős - államát, Bulgáriát meghódítsák, s bulgáriai uralmukra támaszkodva Szerbiát, Macedóniát, Albániát és Boszniát is elfoglalják. Az oszmánok havasalföldi és moldvai befolyását is Bulgária birtoklása biztosította. A Duna-menti városok, Nikápoly és Vidin már a XIV. század végén a Magyarország elleni támadások fő hadállásai lettek, jóval több, mint egy évszázadba tellett azonban, hogy a török seregek a dunai magyar védelmi vonalat összeroppantsák, és ezzel megnyíljon az út előttük Európa közepe felé. Az oszmánok 1354-ben nem csak katonai erejüknek, hanem sokkal inkább ügyes diplomáciájuknak köszönhetően tudták Európában megvetni a lábukat. Beavatkoztak a bizánci belharcokba, s Kantakuzenosz János szövetségeseiként hajóztak át Európába. Az Orbán utódjául kiszemelt Szulejmán bég, aki a hadakat vezette, jó szemmel vette észre, hogy a balkáni politikai erők közötti küzdelmek az oszmánoknak nagy mozgásteret biztosítanak. Sokkal nagyobb sikerekre számíthatnak, ha a Balkánon próbálkoznak új hódításokkal, mint ha az anatóliai török bégségek (beglik) ellen hadakoznának. Azt is világosan látta, hogy győzelmeik biztosításához hátországot kell kiépíteni: a törököket az erődök melletti városokba és falvakba kell telepíteni, a legyőzötteket pedig - a nomád reflexekhez igazodva - integrálni kell az oszmán államba. A Bizánci Birodalom ugyan romokban hevert, mégis nehéz ellenfélnek bizonyult az oszmánok számára. Konstantinápoly a korabeli Európa legnagyobb városa volt, olyan erős falak védték, amelyek lerombolásához az oszmánoknak még sokáig nem állt rendelkezésére megfelelő tüzérség. Sokkal nagyobb sikerekre számíthattak, ha a Marica völgyében Bulgária belseje felé törnek utat. 1361-ben sikeresen elfoglalták Drinápolyt, s a város 1365-től az Oszmán Birodalom fővárosa lett. A Marica völgyében Lala Sahin 1363-ban bevette Philippopoliszt, a mai Plovdivot. A bolgárok nem fordítottak kellő figyelmet déli határuk védelmére. Megosztotta őket az 1362-ben elhunyt Ivan Sándor (Ivan Alexander) utódlásával kapcsolatos belháború. Az ország három részre hullott szét: Tirnovóban Ivan Sisman, Vidinben Ivan Sztracimir uralkodott, Dobrudzsában pedig Dobrotics alakított ki önálló hatalmi központot. A török veszéllyel leginkább Ivan Sismannak kellett szembe néznie. Lehetőségeit azonban rendkívül behatárolta, hogy a bizánciakkal is harcban állt. A bolgárok és a bizánciak nem fogtak össze a közös ellenség ellen. Az oszmánok beavatkozásának mozgásterét az is növelte, hogy Ivan Alexander Tamar nevű leánya Murád szultán felesége lett. A török uralkodó ezzel jogot formált a tirnovói politikába való beavatkozásra. Az oszmánoknak rendkívül kedvezett, hogy a bizánciak és Ivan Sztracimir ellen Ivan Sisman szövetségesei lehettek.