Hadtörténelmi Közlemények, 115. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Pécs, 2002)

1. szám - Műhely - Pollmann Ferenc: A magyar kormány és a szerbekkel szembeni osztrák-magyar katonai rendszabályok az első világháború kezdetén. - 2002. 184. p.

horvátországi vármegyékre is kiterjedt, azaz minden olyan, a Magyar Királysághoz tartozó terület­re, amelyet a hadsereg a felvonulás során igénybe vett. (Ezért volt szükség kinevezéséhez a horvát bán jóváhagyására is.) Minthogy pedig a Balkánra vezényelt 3 osztrák-magyar hadsereg ellátásáról saját hadtápparancsnokságaik, de végső soron a hadtáp-főparancsnokság (Etappenoberkommando [EOK]) gondoskodott, azaz nem volt külön balkáni hadtáp-főparancsnokság,­ így Tallián báró be­osztását magához a hadtáp-főparancsnoksághoz kapta. A gyakorlatban azonban természetesen a helyi - a sűrű átszervezések következtében gyakran változó - parancsnokságokkal állt kapcsolatban. Ez a kapcsolat - mint arra fentebb már utalás történt - egyáltalán nem volt zavartalan. A fenn­maradt dokumentumok­ tanúsága szerint a kormánybiztos igen sűrűn kényszerült közbelépésre az illetékes katonai hatóságoknál. Különösen megterhelte e kapcsolatot a szerb nemzetiségű lakos­sággal szemben a katonák részéről megnyilvánuló határozottan diszkriminatív magatartás. Az utóbbi évtizedek magyarországi historiográfiájában visszatérő motívumként szerepelt az a megállapítás, hogy a világháború alatt a nemzetiségekkel - különösen az ukrán és a szerb kisebb­séggel - szemben valóságos terror érvényesült, bár a magyar kormányzat elnyomó intézkedései valamelyest kevésbé voltak szigorúak, mint a katonák által folytatott gyakorlat. Ez utóbbi ráadásul gyakran a magyar törvényekkel sem állt összhangban, ezért került sor „súrlódásokra" a kormány­biztos és a katonai hatóságok között.­ Nos, a levéltári források alapján aligha beszélhetünk csupán „súrlódásokról": úgy tűnik, hogy Tallián báró egész, mintegy másfél éves kormánybiztosi tevé­kenysége szinte folyamatos küzdelem volt, melyet a vele kapcsolatban állt katonai parancsnoksá­gokkal folytatott. Ezt kétségkívül elősegítette az a már említett tisztázatlan viszony, amely a kor­mánybiztosok és a katonai parancsnokságok között a világháború folyamán fennállt. Látszatra egyértelmű volt ugyan a jogi helyzet: az 1912:LXIII. tc. 4. §-a értelmében a két érintett hatóság (a kormánybiztos és a katonai parancsnok) között mellérendeltség állt fenn. Ugyanakkor azonban a törvény határozottan kimondta, hogy „a kormánybiztosok az illető katonai parancsnokok szándé­kaival összhangban kötelesek eljárni." Miközben tehát a kormányhivatalnok nem tartozott a pa­rancsnok alárendeltjei közé, azaz nem állt fenn közöttük függelmi viszony, mégis kénytelen volt ellenvetés nélkül teljesíteni a katonai parancsnok kívánságait, amennyiben azok a hadviselés érde­keit szolgálták és nem voltak ellentétesek a magyar törvényekkel. A két érintett fél közötti kívánatos összhang megteremtésére irányuló késztetés kényszere azonban meglehetősen aszimmetrikusnak bizonyult, mivel - mint azt a korszak ismert magyar el­lenzéki politikusa, Polónyi Dezső egy 1915-ben publikált memorandumában­ kimutatta - a katonai oldal csupán arra köteleztetett, hogy az általa szükségesnek ítélt intézkedések végrehajtatásához igénybe vegye a kormánybiztos segítségét, azaz ne akarjon közvetlenül rendelkezni a magyaror­szági civil hatóságokkal, illetve személyekkel. Az ellenzék már az említett törvény parlamenti jó­váhagyásakor bírálta annak szövegét, mondván: a kormányzat - bár szavakban az ellenkezőjét ál­lítja - háború esetére átengedte a magyar korona országai feletti ellenőrzés jelentős részét a közös hadseregbeli katonai parancsnokságoknak. Ha ez valóban így lett volna, úgy a kormánybiztosi in­tézmény nem lett volna egyéb, mint felesleges akadály a hadviselés érdekében szükséges intézke­dések meghozatalának folyamatában. S a katonák hajlamosak voltak valóban annak is látni: Tal­lián báró tevékenysége során rendszeresen szembesült ezzel a szemlélettel. Intervencióit jobb eset­ben akadékoskodásnak, rosszabb esetben pedig a hadsereg érdekei tudatos háttérbe szorításának tekintették. Munkáját sokszor akadályozták, nehezen jutott hivatali gépjárműhöz, és több ízben volt kénytelen tiltakozni a kormánybiztosi hivatal levelezésének cenzúrázása miatt,­ amely annak ellenére is ismételten előfordult, hogy az illetékes parancsnokságoktól ígéretet kapott a törvényre­ Az osztrák-magyar haderők 1915 januári átszervezése során megalakult Balkáni Haderők Parancsnoksága (Kommando der Balkanstreitkräfte) már önálló hadtápparancsnokságot is kapott. KAW NFA, 4749/OK. 4 L. pl.: KAW NFA 3. AEK u. EGK Nr. 12, Politische Gruppe, 151. doboz. 5 Galántai József: Magyarország az első világháborúban 1914-1918, Budapest, 1974,175. skk. o. Dr. Polónyi Dezső: Das Verhältnis zwischen den Militärkommanden und den ungarischen Zivilbehörden im Kriege. Memorandum. Budapest, 1916. 7 KAW NFA, BOK 677/OK, 1914. szeptember 23. 8 KAW NFA 3. AEK u. EGK Nr. 12, P. Nr. 4453.

Next