Hadtörténelmi Közlemények, 115. évfolyam, Hadtörténeti Intézet (Pécs, 2002)
1. szám - Műhely - Pollmann Ferenc: A magyar kormány és a szerbekkel szembeni osztrák-magyar katonai rendszabályok az első világháború kezdetén. - 2002. 184. p.
MŰHELY POLLMANN FERENC A MAGYAR KORMÁNY ÉS A SZERBEKKEL SZEMBENI OSZTRÁK-MAGYAR KATONAI RENDSZABÁLYOK AZ ELSŐ VILÁGHÁBORÚ KEZDETÉN, 1914. július 25-én este az Osztrák-Magyar Monarchia uralkodója elrendelte a Szerbia ellenirészleges mozgósítást. Ezzel megteremtődött a jogi alap arra, hogy a dualista birodalomban életbe léptessék azt a speciális törvénycsomagot, amely a háború esetére érvényes kivételes intézkedéseket tartalmazta. Hasonló jellegű jogszabályok a közelgő háborúra történő felkészülés jegyében más európai államokban is előkészítésre kerültek: vagy a kormányzatot ruházták fel a hadviselés sikere érdekében szükséges rendkívüli döntések meghozatalához elengedhetetlen különleges jogosítványokkal, vagy a hadvezetésnek engedtek át fontos közigazgatási funkciókat. Ausztria-Magyarország - dualista berendezkedésének megfelelően - ebben a vonatkozásban valamennyi potenciális hadviselőtől különbözött, amennyiben a birodalom két felében eltérő szabályok érvényesültek. Míg ugyanis Ausztriában a katonai parancsnokságok széles körű felhatalmazást kaptak a hátország háborús erőfeszítéseinek biztosítására, addig Magyarországon a kormányzat magának tartotta fenn a jogot a rendkívüli helyzetből fakadó feladatok végrehajtásának elősegítésére és ellenőrzésére. Ebből a célból az 1912.LXII. törvény 4. §-a elrendelte a kormánybiztosi intézmény létrehozását. A megfelelően kiterjedt jogkörrel rendelkező kormánybiztos feladata a jogszabály értelmében az volt, hogy az illetékes katonai parancsnok szándékaival összhangban meghozza azokat a hadviselés érdekében szükségessé váló intézkedéseket, amelyek meghozatalára a parancsnok - katona lévén - nem rendelkezett megfelelő jogosítvánnyal. A közvetlenül a magyar kormány alá tartozó kormánybiztos sikeres együttműködése a katonai parancsnokságokkal nyilvánvaló módon feltételezte a közöttük fennálló viszony egyértelmű tisztázását. A valóságban azonban ez - mint látni fogjuk - hagyott maga után némi kívánnivalót, így azután egyáltalán nem meglepő, hogy az együttműködés nem mindig bizonyult zavartalannak. Különösen súlyos problémák terhelték a dél-magyarországi kormánybiztos, Tallián Béla bárót és a balkáni osztrák-magyar parancsnokságok közötti viszonyt. Tallián bárót, a korábbi földművelésügyi minisztert, a nagyhatalmú magyar miniszterelnök, gróf Tisza István bizalmasát, felelősségteljes megbízatása a balkáni hadszíntérrel közvetlen kapcsolatban álló területeken működő kollégái fölé emelte. A törvény szerint a kormánybiztosok hatásköre egy vagy több törvényhatóság (megye, illetve város) területére terjedhetett ki, vagy amennyiben kinevezésük valamely Magyarország területén vezénylő katonai parancsnok mellé szólt - felölelhette a nevezett parancsnok egész parancsnoklási körzetét, így tehát - jóllehet a jogszabály a közöttük érvényesülő hierarchikus viszonyt expressis verbis nem mondja ki - a gyakorlatban Tallián bárónak, mint az egyedüli olyan kormánybiztosnak, aki magasabb parancsnok mellé szóló megbízatással rendelkezett, döntő szava volt minden olyan felmerülő vitás kérdésben, amelyet a lokális kormánybiztosok nem tudtak a katonai hatóságokkal tisztázni. Fennmaradt leveleinek tanúsága szerint ő még 1915 őszén is azt a titulust alkalmazta, amely eredeti, 1914. július 25-i keltezésű megbízólevelében szerepelt: „magyar királyi kormánybiztos a főhadtápparancsnokság mellett". Ennek a megnevezésnek az a magyarázata, hogy Tallián báró megbízatása területileg nem csupán a dél-magyarországi, hanem a A Nemzetközi Hadtörténelmi Bizottság XXVI. Kongresszusán 2000. augusztus 3-án Stockholmban elhangzott angol nyelvű előadás magyar változata. L. még folyóiratunk 2000/3. számának Krónika-rovatát, 665-671. o. Vizeki Tallián Béla báró (*Szabás, 1851. július 8. - Kiszombor, 1921. november 23.) , Budapesti Közlöny, 1914. július 26., 2. o.