Haladás, 1946 (2. évfolyam, 1-50. szám)

1946-08-22 / 32. szám

L Békéscsaba, augusztus. Békéscsaba ötvenezer lakosú pa­rasztváros, Ad­olm András városa. Innen, ezekről a széles, poros utcák­ról, az apró házak közül indult el út­jára az első és talán egyetlen magyar parasztszocialista mozgalom. Innen kerültek félévszázadon át a legerőseb­ben ellenzéki képviselők, a demokrá­cia előfutárjai a magyar parlamentbe. A háború alig érintette a várost. Október 6-án vonult be a Vörös Hadsereg. Nyilas rezsim nem volt Békéscsabán, ebből kifolyólag nyilas sincsen. Az internálótáborban hu­szonöt fasisztát őriznek, akiket arról lehet megismerni, hogy tüntetően hosszú szakállal sétálnak a városban. Egyébként nem bántanak senkit. Zsidókérdés nincsen, igaz, hogy zsidó is alig van. Háromezerből száz­­ötven jött vissza. A viharosmúltú Féja Géza könyvtárosi minőségben rakosgatja a fóliánsokat a Városi Könyvtár polcain és — nagyon he­lyesen — távoltartja magát a politi­kától. Van a városban mintegy harminc­ezer tót, van szlováknyelvű nép­iskola, istentisztelet és gimnázium hat tanárral és egy növendékkel. Bé­késcsabán ez év márciusáig jó egyet­értésben éltek együtt a keresztények és zsidók, magyarok és tótok. Egé­szen addig, amíg a csehszlovák kor­mány ügynökei fel nem borították ezt a békességet. Suttogó propaganda A Csehszlovák Magyar Áttelepítési Bizottság és a Propaganda Bizottság márciusban kezdte meg működését Békéscsabán. A magyar hatóságok itt is, éppen úgy, mint az egész ország­bari, messzemenő előzékenységgel, azt lehetne mondani,­ bűnös jóhiszemű­séggel segítették elő a két bizottság működését. Sokáig nem vették észre, hogy a látszólag hivatalos és bürokra­tikus procedúra mögött nagy és döntő csehszlovák érdek húzódik meg: minél teljesebben evakuálni Csehszlo­vákia magyar tömbjeit és ezzel örök­re és kényelmes úton megszabadulni egy kényelmetlen magyar területi igénytől. A magyarországi kitelepülés önkén­tes, a csehszlovákiai nem az. Innen tehát főleg nincstelenek akarnak át­menni, onnan elsősorban ötven-hat­van holdas gazdákat telepítettek ki. A csehszlovák cél tehát a minél na­gyobb méretű, lehetőleg teljes lakos­ságcsere. Ennek a célnak az érdeké­ben minden eszközt jónak és meg­engedettnek tartanak. A Propaganda Bizottság a Cseh-Szlovák-Magyar Lakosságcsereegyez­mény értelmében háromheti műkö­désre kapott engedélyt. A három he­tet meghosszabbították három hó­napra, ez a terminus is lejárt, de ez a jelentéktelen mellékkörülmény egyál­talán nem zavarta munkájukban a cseh propagandistákat. Érintkezésbe léptek és szoros együttműködésbe kezdtek egy magát „társadalmi egye­sületinek nevező csehszlovák ügy­nökséggel, az Antifasiszta Szlávok Egyesületével. Hogy ez a szerv éppen olyan kevéssé egyesület, mint anti­fasiszta, azt a működése bizonyítja. Elnöke egy Francisci Mihály nevű evangélikus lelkész, akit fasis­ta múltja miatt kizártak a helybeli kom­munista pártból és lelkészi hivatalá­tól is megfosztották. Francisci Mi­hály emberei a cseh propagandabizott­ság tagjaival együtt házról házra jár­tak Békéscsabán és a környékbeli ta­nyákon. Teljesen jogtalanul és egyez­ményellenesen plakátokat, röpcédulá­kat terjesztettek és tö­bbek között ilyen kijelentésekkel terrorizálták a tót parasztokat: „Aki nem iratkozik fel a kitelepítési listára, elviszik Szi­bériába." „Aki jelentkezik kitelepí­tésre, azt nem vonhatják felelősségre háborús bűnössége miatt." Tízezer­számra osztogatták ingyen a Banca Slováci pénzén megjelenő Slobodát, amelynek uszító hangú cikkei a fa­siszta sajtótermékek legútszélibb ha­zugságait is túllicitálják. „Folyik a szlovákok vére Magyarországon." „Ártatlan szlovákokat visznek be a rendőrségre és félholtra verik." „A piacra induló szlovákok áruját elko­bozzák." De a csehszlovák ügynökök még így sem érték el céljukat, mert a ma­gyarországi stabilizáció sikere követ­keztében a szlovákok jelentős száza­léka visszairatkozott a kitelepülési listáról. Erre Francisci Mihály és tár­sai már egészen durva és önkényes eszközökhöz folyamodtak. Vissza Ázsiába a magyarokkal! Július 28-án ,,antifaasiszta szlovák nagygyűlést" hívtak össze Békés­csabán. Francisci Mihá­ly és Horák Sándor római katolikus lelkész lázítóhangú beszédeinek hatása alatt a tömeg kishíján megverte a magyar kormány kiküldöttét. Betanított sza­valókórusok üvöltötték: Vissza Ázsiá­ba a magyarokkall Le a zsidókkal és a magyarokkal! A szlovákiai magya­rok megérdemlik a sorsukatl Mindezt Magyarországon, magyar rendőrök kordonja mögött. Francisci Mihály működése azon­ban Masaryknak küldött táviratban kulminált. Néhány nappal a békés­csabai gyűlés után ugyanis Masaryk sürgönyt olvasott fel a párizsi béke­konferencián. Ebben a táviratban a békéscsabai szlovák nagygyűlés hatá­rozati javaslat formájában kéri a békekonferenciát, hogy ne csak az ön­ként kitelepülni akaró szlovákokat te­lepítsék át, hanem valamennyit Emellett Francisci nem megy Szlo­vákiába. Valószínűleg sajnálja itt­hagyni a 100 hold földjét. Miután a csabai nagygyűlésen senki nem hallotta ezt a „határozati javas­lat"-ot, felkerestük Francisci Mihályt, hogy tőle magától tudjuk meg, mi az igazság a rejtélyes távirat körül? A volt lelkész — aki beszédeiben enyhe nagyzási mániával a „pánszláv gon­dolat hősé"-nek, Szvatopluk és Tol­sztoj utódának nevezi magát — szúrós szemű, alattomos nézésű, óva­tos beszédű ember. Típusa a politikai ügynöknek. Az újságíróigazolványt a legnagyobb fokú bizalmatlansággal fo­gadja. Kifejti — úgyis mint fasiszta elnök —, hogy minden bajnak az újságírók és a sajtó az okozója, meg kellene szüntetni az összes újságo­kat, untig elég lenne, ha a kormány hetente egyszer kommüniké formájá­ban tájékoztatná a közönséget az új eseményekről. Megkérdeztük tőle, felolvasták-e a nagygyűlésen a Párizsba küldött táv­iratot? — Nem kérem — feleli —, rövid volt az idő, elfelejtettük felolvasni. De küldtünk táviratokat Sztálinnak, Titónak, Benesnek és Tildynek, eze­ket felolvastuk a nagygyűlés előtt. — Ezek a táviratok is tartalmazzák a határozati javaslatot. — Nem, ezek üdvözlő táviratok vol­tak. — Kik fogalmazták a Masaryknak küldött táviratot? — Benyó András alelnök, Horák Sándor titkár és én. — Köszönjük, nincs több kérdé­sünk. Majdnem meglincselik a cseh ügynököket Az augusztus 18-i szlovák gyűlés válasz volt a Párizsba küldött táv­iratra. Ezen a gyűlésen mintegy húsz­ezer szlovák egy nagyon logikus és nagyon emberséges elvnek adott kife­jezést: a kitelepülni óhajtó szlovákok menjenek el békességben, de senkit ne kényszerítsenek erőszakkal arra, hogy földjét és házát elhagyva, neki­vágjon a bizonytalannak. — Le Franciscivall — kiáltozták. — Le Hórákkal és a fasiszta terroris­tákkal! Francisci Mihály néhány cseh pro­pagandistával együtt a Csaba-szálló ablakából nézte végig a gyűlést. Mel­lettük egy gyorsírónő percnyi megállás nélkül jegyezte a beszédek szövegét. Ők tudják, hogy kinek a megbízásá­ból? A tömegben olyan hangok hal­latszottak, hogy Francisci Mihályt és társait lel kell dobni az emeletről. Csak a miniszterelnökség kiküldötté­nek és a helybeli pártok magyar ve­zetőinek csillapító fellépésén múlott, hogy a szlovákok nem lincselték meg a cseh ügynököket. Most már csak az a kérdés, várjon a párizsi békekonferencián, a cseh­szlovák-magyar problémák tárgyalá­sánál figyelembe veszik-e azt, hogy a cseh adatok, statisztikák és sürgö­nyök milyen körülmények között szü­letnek? FRANCISCI ITTMARAD... írta: Szegő Zsuzsanna -HALADÁS. És a kultuszminisztériumban minden csendes... Irta: Makó András Kiss Sándor, a református vallású és társadalmi élet, a kálvinista diák­egyesületek legfőbb fasizálója ma ,a kultuszminisztérium ifjúsági ügyosztá­lyának főnöke és a Népművelők Tár­saságának helyettes vezetője. Velít mindenben azonos harcos elvbarátai Kalmár Lajos, Fónyad Dezső és Papp Béla szintúgy gátlás nélkül tevékeny­kedhetnek. Kalmár Lajos, mint iga­­zolt tábori és lelkész, Fónyad Dezső — bár rövid ideig internálva volt — mint az egyébként derék Gombosék sza­badművelője, Papp Béla pedig mint karcagi lelkész és helybeli paraszt­párti vezető folytatja működését. Kiss Sándor bár hosszabb tanulmány­úton járt Hollandiában, ideálja a náci Németország maradt és a balaton­szárszói ifjúsági konferenciákon elő­adásaiban és hozzászólásaiban mindig hitlerbarátnak bizonyult. A monori Fófigac Dezső eredménytelenül lépett fel az 1939-es választásokon mint nyilas képviselőjelölt, de barátja, Pa­czolay György nagykőrösi lelkész — aki szintén Kiss Sándor szűkebb ba­ráti köréhez tartozott — éveken át egyházának szégyene volt a zöldinges honatyák között. Papp Béla is felzár­kózott az együttes szelleméhez, midőn Karcagon, egy évvel megelőzve Ko­losváry Borcsát, máglyára rakatta bal­oldaliak, zsidók és humanisták köny­veit. Úttörő munkájával még a Kál­lay-kormány mérsékeltebb elemeit is megbotránkoztatta. E szellemiség alap­jait már az 1932-b­en megindult Új Magyarság című félhavi folyóiratuk­ban megtalálhatjuk. Midőn 1934 őszén Milotay, Oláh és Rajniss kivált Pethő Sándor Magyarságától és új lap ala­pításának tervével foglalkozott, Kiss Sándor és Papp Béla örömmel kínálta fel a lap címét, mit Milotay néhány ezer pengőért meg is vásárolt. Kissék új lapja, a Magyar Út ezt nagy és megtisztelő szolgálatnak vélte, melyért a pénzt­­csak a szegény szövetség ja­várai fogadták el A Magyar Út egy­ideig nacionalista alapon haladónak mutatkozott, a fajvédők mellett meg­szólaltatott néhány demokrata politi­kust, 1938 után azonban nyíltan szélső­jobb vizekre evezett. A Turul Szövet­ség lett a lap terjesztője, ünnepelt köz­gazdájuk pedig Matolcsy Mátyás. Népi jelszavak leple alatt élesen támadták a Jelenkort, a Magyar Nemzetet, a Népszavát; máskor az ismert frázi­sokkal pocskondiázták Takács Feren­cet, vagy Peyer Károlyt. Különösen a forint bevezetésének fontos eredményei. Mi is bS választékkal, rág!­­ó minőségben szolgáljuk fel vevőinket. Dús raktárunkból tájékoztatásul néhány ár: Forint Flanel, 70 cm széles, tartós anyag, 1 m Mose delam­e, szép nyári min­ták, 70 cm széles lm Férfi, erős t­stínyszövet, 140 széles, x m — Női m­aselyem, divatos színek, kb. 70 cm szelűs, lm Férfi Inc csíkos, műselyem, tartós, meffbfikotó anyag, komplet Fobás — Férfiing, csíkos frenth, komplet szabás — — — Férfil­jz, kötött, sportgallérral, rövid ujjal Nyakkendő, műselyem divatos minták — Férfi alsónadrág, tiszta pamat­zefir — — — Szandál ^Strandiul" spárga­talppal, gyermek OT—M-es »*. NM SS—43-es sz. — -— — — Férfi n—IS-Ita sz. — — • Női szandalett, vászon felső­ 00.— résszel, gumitalppal U­irvanas drapp bőrfelsöltés­sel W 3 V 65" 13* 54-80 31® 13" 9-16* 16" IP 31 4® Gyermek szövet ruha, különféle fazonok, 4 S. s*. számonkénti emelkedés — — B»byflanel, gyermekruhácska. Forint 3­80 2-tól. Jól mosható, M-es nagyság — «*» számonkénti eeeelkedés •— —1 2" Női moselyemhartonya, közép­szálú, erősített talppal, divatszinek !— — Nőt tinensdrágküüönlegesség, szép színek —• — — — — Gyermeksporting, 3 éves M* — Mit CMpkefBggBng, Méses minta. "J^-— 8-6-6~ TB milfoval, tiszta pamut, 11­29 yardos, 4 szálas m n *-.4 I Kési varrócérna, fa orsón, ifis" tiszta pamut, Sl N - —-IU —\L Fejkendő. Jól mosható, nagy választék 54 a Papin®, műselyembrokát, « 332'— 181 cm széles apjaa, mű­selyp különböző színek, 138X189 cm Takart, gyapjd. 118X29® cm —80 BorotraMartlék «s 1* db peng* —_ 1' Kéziseprfl. S-S körteti Borotrapengeélesítő, az effcam- Q.71 nált pengéit kiválóan élesíti C 7.48 Allna mosásnappan. 62*. 1 kg 1 Női kombiné, szép mintás, OO.1í műselyem lavabla Sül hálóing, mintás, műselyem E­Q.f5 műselyem lavabla ffl hálóin ff, mintás lavable, különböző fazon 5.11 __ Vizespohár, sima, hengerelt — 4 éles támadást intézett a lap az ifj, vidéki vérengzések után nyílt levél formájában Bajcsy-Zsilinszky Endre ellen és bátor kiállásáért angol-, zsidó-és szovjetbérencnek nevezték. A Ma­gyar Út a Sztójay-kormány idején fáradhatatlanul ünnepelte Kolosváry Borcsa kultúrmunkáját, külön sátor­ral vett részt az 1944-es könyvnapo­kon és nagy örömmel kommentálta a zsidó írók első névsorát, felhíva a közfigyelmet annak hiányosságára. Időközben Kiss Sándort — akinek neve már lekerült a lapról, de tovább­­ra is spiritus rector maradt — egye­temi lelkésszé nevezték ki, ahol az istentiszteleteken a német győzelemért imádkozott. Ezidőben került szoro­sabb barátságba Kalmár Lajos lelkész századossal is, aki Dövényi Nagy La­­jossal versengve írta uszító cikkeit a Magyar Útba és a Református Élet­be a bolsevista pogányság elleni ke­­resztesháborúról. Bár az őszinte szó vagy jószándékú újságcikk, mely elvek vitatása he­­­lyett élő és szereplő személyekről rántja le a leplet, megindítja az ellen­­támadást is, titokzatos erők csata, rendbeállását, mit érdek, barátság vagy cinkosság mozgat, mégis meg kell akadályoznunk, hogy a Kiss Sán­­dorok Népbíróság helyett fölfelé buk­janak. Márpedig fölfelé bukás, hogy az egyetemi lelkészi stallum elvesztése után miniszteri osztálytanácsos és osz­­tályvezető helyettes lett. Mióta fő­­nöke, Vatay László más ügyosztályra került, az ifjúsági ügyeket szinte kor­­látlanul irányítja. Különösen nagy a hatásköre, mióta a wolffista Novágh Gyula jóvoltából ő a Népművelődési Társaság ifjúsági osztályának helyettes vezetője is, ahol tevékenységét egr­ kérdőív szerkesztésére összpontosí­totta. Az íven — különös tekintettel a zsidó vonatkozásokra — vallási kérdések kulminálnak és csak a szak­­osztályi tagok erélyes közbelépésére, volt hajlandó a „szépséghibákat" k­or­rigálni. De az így elkészült szellemibb tartalmú kérdőlap nyilván nem felelt meg irányelveinek, ezért sikkadt el íróasztalában. Vatay Lászlót egy idő­ben élesen támadták, mert az ifjúsági értekezletekre nem hívta meg a mun­­káspárti egyesületeket, holott ezt tu­­datos tapintatlansággal Kiss Sándor intézte. A diákszociális ügyosztály ugyancsak az ő intenciói alapján é­ nyugatos erdélyieket, volt hungaristái­kat és egyéb viselt tetteik miatt lakó­helyükön jelentkezni nem merő ifja­­kat alimentár. Mondhatnám, állami pénzen penzionálja a turulista szel­­lemű diákságot. A népművelés ma már nemcsak A kultuszminisztérium merev fennható­­sága alá tartozik, hanem mint nemes­ célú társadalmi szerv működik a Nép­­művelődési Társaság keretében. Csak­ néhány új emberre volna szükség. És kérjük, elégedjenek meg a jó urak és­­magas pártfogóik ezekkel az adatok­­­kal és ne kívánják, hogy a Magyar,­ÜT-ból idézzünk kellemetlen sorokat. Az orvosok védelme a nemzetgyűlésen A Haladás legutóbbi számában fogl­­lalkoztunk a budapesti egyetem orvosi fakultásán beállott nagyszabású válto­­zással. Cikkünk meggyőző bizonyíték amellett, hogy a Pázmány Péter Tudo-­ mányegyetem orvosi kara nemcsak­ tudományos színvonalban támasztjai fel az egyetem aranykorát, hanem demokratikus átalakulása is a legszebb reménységgel tölthet el mindenkit Olyan demokratikus tudósok, mint Szent-Györgyi Albert, Gegessi Kiss Pál, Rusznyák István, Germán Tibor és mások, biztató reménységet nyújtanak, hogy a demokratizálódás maradandó és üdvös hatású lesz az új egyetemi ifjúság nevelése terén és el fognak tűnni hovatovább teljesen a kietlen Orsós-korszak nyomai. (Itt említjük meg, hogy tévesen írta cikkírónk, hogy­ a második gyermekgyógyászati tanszék szervezése mögött kifogásolható poli­tikai motívumok rejtőznek. Gegessi Kiss Pál, akit az első tanszékre nevez­tek ki, a legkiválóbb magyar tudósok közé tartozik, akinek hírneve az or­­­szág határain túl is tiszteletet szerzett a magyar tudományosságnak. Melly József személyével kapcsolatban is meg kell jegyeznünk múltkori cikkünk író­jával szemben, hogy Melly József ne­héz időkben is vállalta a haladó szel­lem és a demokrácia ügyét és így méltóképpen illeszkedik be az új pro­fesszori karba.) H hogy mennyire szük­­ség is volt erre a demokratizálódásra, mutatja az orvosellenes hangulat, amely főleg a politikai világban domi­nál és amellyel szemben Reök Iván a napokban erélyesen foglalt állást a nemzetgyűlésen. Az orvosi karnak ez­zel a beszéddel nagy szolgálatot tett. Reök Iván adatai, amelyeket az orvo­sok B-listája kapcsán felsorolt, doku­mentálják hogy a politika most is mélyen beleavatkozik a tudományos életbe. A tudományos élet sem vonz­hatja ki magát a politikai hatások alól, de éppen az Orsós-idők mutatták, hogy e tekintetben józan mérséklet­­t önkritika kívánatos.­­

Next