História 2004

2004 / 2-3. szám - ÉVFORDULÓ - MOLNÁR JUDIT: A "legtudósabb rabbi" sorstalansága

22 korig, felnőttek pedig csak 50 évesektől felfelé vehetők fel” - közölte. Óriási pánik tört ki, amikor felolvasták a tég­lagyárba tereltek előtt a családok szét­választását jelentő listát. Nem tudhat­ták, hogy a százados éppen jóindulatot tanúsított parancsával, melynek értel­mében „hadd menjenek a fiatalok és az öregek Auschwitz helyett Ausztriába, csak maradjanak életben”. A pánik láttán azonban visszavonta a vonatlista érvényességét. Végül lediktált az ötös bizottságnak 12 nevet és csak azt enge­délyezte, hogy e 12 személy és család­tagjaik, összesen 66 fő kerülhet külön vagonba az utolsó vonaton. Löw Lipót 1945 novemberében tett visszaemléke­zése szerint „fogalmunk sem volt, hogy a kiválogatás életet vagy halált jelent”. Nem voltak tisztában azzal sem, hogy a „prominens listán” szereplők „megme­nekülnek-e, vagy túszok lesznek-e”. Nem tudták, hogy Kasztneréknek sikerült elérni azt, hogy néhány promi­nens vezető Budapestre kerüljön az országból, és innen egy különvonattal, az ún. Kasztner-vonattal semleges te­rületre utazzon. Valójában hónapokon keresztül bizonytalan volt annak az 1684 embernek a sorsa is, akik erre a vonatra kerültek. 1944. június 30-án in­dult Budapestről, és néhány család ki­vételével az utasok egy része augusztus 21-én, többsége december 8-án jutott a semleges Svájcba. A közbeeső hóna­pokban a bergen-belseni koncentrációs táborban tartották őket a németek. A Szegedről június 28-án indult vo­nat utolsó kocsijába kerültek a promi­nensek és családjuk, köztük Löw Im­mánuel családjával. Hamvas Endre Csanádi püspök hiába intézett levelet a főrabbi érdekében a belügyminiszter­hez, Löw nem kapott mentesítést. Ezt az utolsó kocsit azonban Budapesten lekapcsolták a szerelvényről, és utasait az Aréna úti zsinagóga udvarán kiala­kított táborba vitték. A 91 éves főrabbi rendkívül legyengült állapotban érke­zett a fővárosba. A haldokló idős em­bert a zsidókórházba szállították, de már nem tudtak segíteni rajta. 1944. jú­lius 19-én meghalt. Hívei közül, akiket Auschwitzba szállítottak az első vonattal, alig néhá­­nyan tértek haza a háború után. Strass­­hofban és környékén kb. 75%-os volt a túlélők aránya. MOLNÁR JUDIT Baromfipiac a Weisz-ház előtt. Kiskunhalas, 1905 körül

Next