Honismeret, 2012 (40. évfolyam)
2012 / 2. szám - TERMÉS - Falusi kisegítő magánkórházak az első világháború alatt (Kölesd) (Gesztesi Enikő és Gesztesi Tamás)
TERMÉS Falusi kisegítő magánkórházak az első világháború alatt (Kölesd) Az emberiség története a háborúk történetével szorosan összekapcsolódik. A háborúk óhatatlanul és messzemenően alakították az egészségügy fejlődését, mind annak szervezeti, mind technikai, mind elméleti előrehaladását. A hadászati cselekmények során óhatatlanul is egészségkárosodások, betegségek, sebesülések jönnek létre, különösen igaz ez a világháborúk időszakában. Ezekben az időkben az egészségügyi szolgálatok legfontosabb és legszebb feladata a megsebesült és megbetegedett katonák ellátása. A XIX. század végén az Osztrák-Magyar Monarchiában is egyre nagyobb szerepet kapott a humanitárius mozgalom. 1881-ben I. Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya jóváhagyásával létrejött a Magyar Szent Korona Országai Vöröskereszt Egylete. A szervezetnek az első világháború alatt kifejtett legfontosabb tevékenysége a katonák ellátása és segítése volt. Ezért az egylet vállalta katonakórházak, szükségkórházak, sebesültszállító oszlopok felállítását, tábori kórházak utánpótlását, Magyarországra érkező sebesültek és beteg katonák ellátását, mindennek megvalósításához orvosok, ápolónők biztosítását, gyűjtési tevékenységet. Az első világháborús rehabilitációs hadikórházak megteremtése természetesen nem előzmény nélküli. Ausztriában már a 30 éves háború (1618-1648) idején megjelent a szervezett katona-egészségügy.2 Minden ezrednek volt egy katonaorvosa, néhány képzett segéddel. Ezen túl a katonai táborokban volt egy táborvezető orvos.3 Ezzel elismerést nyert, hogy a katonák egészségügye speciális disciplina az orvostudományon belül. A katonaorvosok azonban nem kaphattak tiszti rendfokozatot.4 Mária Terézia érezte, hogy a helyzeten javítani kell, ha igény van hatékony katona-egészségügyre. Megszüntette a kissé pejoratív „felcser" elnevezést.5 De várható volt-e jelentős színvonal emelkedés, ha az osztrák sereg nyolc képzett orvossal rendelkezett? II. József Franciaországból próbált importálni jól képzett sebészeket. Látványos javulás azonban csak a hazai képzés megszervezésével alakult ki. Érdekes, hogy a fekvő betegellátás és a rehabilitációs tevékenység már korábban igyekezett különválni a civil ellátástól. I. Ferdinánd 1527-ben Budán hadikórházat alapított.7 II. Rákóczi Ferenc 1705-ben Besztercebányán és Gyöngyösön katonakórházat hozott létre sebesült és beteg katonái részére.8 Ide sorolható, hogy a trencséntepliczi fürdőkórházban 1761-ben külön részleget hoztak létre katonák rehabilitációja céljából.1" Ahol pedig e lehetőségek nem voltak elérhetők, a legjobb sebészeket igyekeztek kiválasztani és megfizetni a katonai betegek ellátására.1" Külföldön már korábban rájöttek a katonai orvos-ellátás specializálódásának előnyeire. A nürnbergiek 1596-ban hadi sebészeket és gyógyszereket küldtek a törökök ellen készülő magyar hadakhoz." Az egylet kivételnek számított, ugyanis a nemzetközi szabályzat szerint csak egy szervezet működhetett egy országban, a magyarok azonban ragaszkodtak az önálló szervezet megalakításához. 2 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek IV. Bp., 1940. 145. 3 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek 111. Bp., 1931. 284.; Magyary-Kossa i. m. (1940) 131. 4 Magyary-Kossa i. m. (1931) 191. 5 „Kirurgus" lett a megszólítás. Magyary-Kossa i. m. (1940) 146. 8 József-Akadémia (Josephinum). Magyary-Kossa i. m. (1940) 146. 7 Fáber János vezetésével. Magyary-Kossa i. m. (1931) 151. * Az anyagi fedezetet úgy biztosították, hogy minden katona lópénzéből egy összeget levontak. Magyary-Kossa i. m. (1940) 16. 9 Magyary-Kossa i. m. (1940) 227-228. 111 Kossa Zsigmond sebész 16 aranyforintot kapott a katonai betegek gyógykezeléséért. 11 Magyary-Kossa i. m. (1931) 269. 29