Honismeret, 2012 (40. évfolyam)

2012 / 2. szám - TERMÉS - Falusi kisegítő magánkórházak az első világháború alatt (Kölesd) (Gesztesi Enikő és Gesztesi Tamás)

TERMÉS Falusi kisegítő magánkórházak az első világháború alatt (Kölesd) Az emberiség története a háborúk történetével szorosan összekapcsolódik. A háborúk óhatatlanul és messzemenően alakították az egészségügy fejlődését, mind annak szervezeti, mind technikai, mind el­méleti előrehaladását. A hadászati cselekmények során óhatatlanul is egészségkárosodások, betegsé­gek, sebesülések jönnek létre, különösen igaz ez a világháborúk időszakában. Ezekben az időkben az egészségügyi szolgálatok legfontosabb és legszebb feladata a megsebesült és megbetegedett katonák ellátása. A XIX. század végén az Osztrák-Magyar Monarchiában is egyre nagyobb szerepet kapott a humani­tárius mozgalom. 1881-ben I. Ferenc József, Ausztria császára és Magyarország királya jóváhagyásával létrejött a Magyar Szent Korona Országai Vörös­kereszt Egylete.­ A szervezetnek az első világháború alatt kifejtett legfontosabb tevékenysége a katonák ellátása és segítése volt. Ezért az egylet vállalta ka­tonakórházak, szükségkórházak, sebesültszállító oszlopok felállítását, tábori kórházak utánpótlását, Magyarországra érkező sebesültek és beteg katonák ellátását, mindennek megvalósításához orvosok, ápolónők biztosítását, gyűjtési tevékenységet. Az első világháborús rehabilitációs hadikórházak megteremtése természetesen nem előzmény nél­küli. Ausztriában már a 30 éves háború (1618-1648) idején megjelent a szervezett katona-egészség­ügy.2 Minden ezrednek volt egy katonaorvosa, néhány képzett segéddel. Ezen túl a katonai táborokban volt egy táborvezető orvos.3 Ezzel elismerést nyert, hogy a katonák egészségügye speciális disciplina az orvostudományon belül. A katonaorvosok azonban nem kaphattak tiszti rendfokozatot.4 Mária Teré­zia érezte, hogy a helyzeten javítani kell, ha igény van hatékony katona-egészségügyre. Megszüntette a kissé pejoratív „felcser" elnevezést.5 De várható volt-e jelentős színvonal emelkedés, ha az osztrák se­reg nyolc képzett orvossal rendelkezett? II. József Franciaországból próbált importálni jól képzett sebé­szeket. Látványos javulás azonban csak a hazai képzés megszervezésével alakult ki.­ Érdekes, hogy a fekvő betegellátás és a rehabilitációs tevékenység már korábban igyekezett különválni a civil ellátástól. I. Ferdinánd 1527-ben Budán hadikórházat alapított.7 II. Rákóczi Ferenc 1705-ben Besztercebányán és Gyöngyösön katonakórházat hozott létre sebesült és beteg katonái részére.8 Ide sorolható, hogy a trencséntepliczi fürdőkórházban 1761-ben külön részleget hoztak létre katonák rehabilitációja céljá­ból.1" Ahol pedig e lehetőségek nem voltak elérhetők, a legjobb sebészeket igyekeztek kiválasztani és megfizetni a katonai betegek ellátására.1" Külföldön már korábban rájöttek a katonai orvos-ellátás spe­cializálódásának előnyeire. A nürnbergiek 1596-ban hadi sebészeket és gyógyszereket küldtek a törö­kök ellen készülő magyar hadakhoz."­ ­ Az egylet kivételnek számított, ugyanis a nemzetközi szabályzat szerint csak egy szervezet működhetett egy országban, a magyarok azonban ragaszkodtak az önálló szervezet megalakításához. 2 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek IV. Bp., 1940. 145. 3 Magyary-Kossa Gyula: Magyar orvosi emlékek 111. Bp., 1931. 284.; Magyary-Kossa i. m. (1940) 131. 4 Magyary-Kossa i. m. (1931) 191. 5 „Kirurgus" lett a megszólítás. Magyary-Kossa i. m. (1940) 146. 8 József-Akadémia (Josephinum). Magyary-Kossa i. m. (1940) 146. 7 Fáber János vezetésével. Magyary-Kossa i. m. (1931) 151. * Az anyagi fedezetet úgy biztosították, hogy minden katona lópénzéből egy összeget levontak. Magyary-Kossa i. m. (1940) 16. 9 Magyary-Kossa i. m. (1940) 227-228. 111 Kossa Zsigmond sebész 16 aranyforintot kapott a katonai betegek gyógykezeléséért. 11 Magyary-Kossa i. m. (1931) 269. 29

Next