Honismeret, 2012 (40. évfolyam)

2012 / 2. szám - TERMÉS - Falusi kisegítő magánkórházak az első világháború alatt (Kölesd) (Gesztesi Enikő és Gesztesi Tamás)

Ezen kezdetek után a hadi egészségügy hazánkban is helyére került. Az első világháború azonban megmutatta, hogy időnként az érintett betegek száma oly mértékben enormis, hogy szükségessé válik a civil önkéntesek munkába való bevonása is. 1914 és 1916 között az országnak számos pontján jött létre szükségkórház. 1916-ban, amikor megszüntették ezeket a kórházakat, összesen 250 kisegítő hadikór­ház működési engedélyét vonták vissza.12 Mielőtt egy példán, a kölesdi orvos és családja tevékenysé­gén keresztül bemutatnánk egy szükségkórház világháborús működését, dolgozatunk következő részé­ben kitekintünk a Tolna megyei viszonyokra és helyzetre is.13 Az első világháború kitörésének időszakában Tolna vármegye egészségügyi ellátását a szekszárdi megyei kórház irányította, illetve biztosította. A háború első hónapjaiban megindult az ország déli vidé­kének kórházai felé a sebesült katonák áramlása. A helyzet katasztrofálissá válásával városi ideiglenes kórházak létrehozásának a szükségszerűsége lépett fel. 1914 októberében a vallás- és közoktatási mi­niszter rendeletet bocsátott ki, amelyben azt szabályozta, hogy csak végső szükség esetén vonhatók el katonai célra iskolaépületek.14 A megyei kórházban romlottak az ápolási feltételek. És a szerencse sem szegődött a kórházvezetés mellé. Egy galíciai sebesült katona himlőt hurcolt be az intézménybe. A jár­vány végigsöpört a kórházon.15 Egy 1914. szeptember közepén publikált adat szerint megyénk községei 1054 kórházi ágyat biztosí­tottak a Vörös­kereszt Egylet céljainak megvalósítására, ideiglenes kórházak létrehozására. A „mozga­lomban" részt vevő községek száma magas,16 a szervezés példátlanul gyors és hatékony.17 Mindemel­lett egy Szekszárdon rendezett tanfolyamon 28, egy Bonyhádon szervezett rövid képzésen pedig 34 ápolónőt képeztek ki. A kisegítő kórházak munkáját tekintve példaértékű Kölesd tevékenysége. E község történetének, egészségügyi tevékenységének bemutatásával állítunk emléket a Tolna megyei kisegítő kórházak első világháborús áldozatokkal teljes munkájának. Kölesd község a Sió és a Sárvíz mentén helyezkedik el. Árpád-kori település. Lakosságszáma 1941-ben volt a legmagasabb (2557 fő), azóta csökken. 1778-ban a megyegyűlésen felmerült megye­székhelyjellege, de kevéssel maradt le végül Szekszárd mögött. Kórházi szinten a megyeszékhelyhez, a Szekszárdi Balassa János Megyei Kórházhoz tartozott és tartozik jelenleg is. Szervezett körorvosi ál­lás 1870 óta van a faluban, illetve környékén. 1870 és 1920 között két család két jeles orvos tagja egy­mást váltva töltötte be a körorvosi állást, a rendelkezésünkre álló adatok szerint, közmegelégedésre és kitűnően. E két család a Zavaros és a Györki család. A két család története számos ponton találkozik. Közös történetük, szakmai elhivatottságuk, szervezőkészségük csúcspontja egy hadi „magánkórház" létrehozása és működtetése, vezetése volt. A történet dr. Györki Lajos születésével kezdődik. Édesapja tanító Osztopánban, itt végezte elemi is­koláját. Egy évig Hőgyészen líceum előképzőbe járt,18 majd a veszprémi piaristákhoz került gimnázi­umba. Ennek elvégzése után a pécsi egyetemen logikát hallgatott. Kis kitérő után katonai szolgálatra je­lentkezett és Eszék felszabadítására indult csapatával. Ekkor Klapka segítséget kért parancsnokától. Is­kolázott, jól fogalmazó segédtisztre volt szüksége a tábornoknak. Györki bekerült a komáromi törzs­tiszti irodába, ahol képzettségét jól hasznosítják, főhadnagyi rendfokozatig vitte. Komárom 1849 őszén kapitulált, a várvédők szabadon elvonulhattak. Györki Lajos október 2-án, az utolsó pillanatban hajóval Pestre ment, majd Pécsre került, ahol beiratkozott egy egyetemi tanulmányokat előkészítő tanfolyamra. Ez idő alatt újra találkozott régi iskolatársával, Zavaros Jánossal, aki segített elrejteni Györki kompro­mittáló, komáromi szabadságharcos iratait. Pestre menve beiratkozott az orvosi egyetemre. Jó kapcso­latba került Hauszmann Ferenccel, a jeles homeopathia kutatóval, aki figyelemmel kísérte előrehaladá­sát. Tanulmányainak befejezése után 19 látóterét szélesítendő kiment Bécsbe. Visszajőve mentora külön­böző jónevű családokhoz ajánlotta családorvosnak. Közöttük található a Kölesd melletti Alsópélen élő 12 Tolnavármegye és a Közérdek XXVI. (XII.) évf. 22. szám. 1916. március 16. 3. 13 Cikkünk egy hosszabb dolgozat­­ helyszűke miatt - rövidített változata. A szerzők kutatták más hadikórházak világháborús történetét is. 14 Tolnamegyei Közlöny XLII. évf. 44. szám. 1914. november 1.­2. 15 Gutai Miklós: Szekszárd egészségügyének története 1918-1944 között. In: Dobos Gyula (szerk.): Szekszárd város történeti monográfiája II. Dunaújváros, é. n. 182. p.; Szentgáli Gyula: A Szekszárdi kórház százhetvenöt éve. Szekszárd, 1976. 92-93.; Máth­ Lajos - Töttős Gábor (szerk.): A Szekszárdi Kórház Krónikája 1801-2001. Szekszárd, é. n. 9-10. 16­21 község, illetve 3 család. 17 Tolnavármegye és a Közérdek XXIV. (X.) évf. 74. szám, 1914. szeptember 14. 3. * Itt találkozott Zavaros Jánossal. " 1858-ban avatták orvossá. 30

Next