Katolikus Szemle 20. (1906)
8. szám - Értekező czikkek, elbeszélések - Szeghy Ernő: A japánok vallási élete
Midőn a múlt század hatvanas éveiben Japán újra megnyitotta kapuit az európaiak előtt, midőn megismerte annak vívmányait tudományos és társadalmi téren, ez a tanulékony nép azonnal fölfogta, hogy saját független nemzeti létét csak úgy biztosíthatja, ha igyekszik eddigi elmaradottságát rohamos haladással jóvátenni. Százával küldötte tehát tehetségesebb fiait az európai és amerikai egyetemekre, akik azután megtanulták mindazt, ami törhetetlen szorgalom árán megtanulható volt, s ismereteiket hazájuk javára fordították. Ha Japán akkor keresztény szellemű Európát talált volna maga előtt, most már ő is keresztény volna; sajnos azonban, épen azok az egyetemek, azok a tanárok, akikhez iskolába járt, épenséggel nem voltak keresztény szelleműek. A japánok tehát racionalizmust vittek magukkal Európából hazájukba, sőt magukkal vitték azt a meggyőződést is, hogy mentek lévén minden keresztény előítélettől, magasabb fejlődésre vannak hivatva, mint a vén Európa gyermekei. Nem hiába mondogatták nekik a német egyetemek tanárai, hogy a Voraussetzunglosigkeit az egyetlen alapja az igazi tudománynak ! Mégis mindamellett, hogy japánnak művelt osztálya ily félszeg módon tanulta meg leckéjét az európai iskolák padjain, azt merjük állítani, hogy az egész japán társadalom teljesen vallásos alapokon nyugszik, s hogy egyedül ez a vallásos alap magyarázza meg a japánoknak rendkívüli haladását és hősies magatartását, bár, hozzátesszük, ingatag vallási alap lévén, a jövőre épen nem biztosítja azt. Az a racionalizmus, amelyet idegenből hoztak, amelyet oly fennen hirdetnek, még mindig nem ette bele magát vérükbe, nem volt képes ősi elveiket és meggyőződésüket elnyomni. Természetesen, midőn a japán népnek és társadalomnak vallásos alapjairól beszélek, nem értek olyasmit, mint ami a kereszténység volt a középkor társadalmára nézve: valami egységes, logikusan kifejlesztett rendszert, amely egy és ugyanazon módon, vas következetességgel nyilvánulna a magán- és a közélet minden jelenségében , hanem inkább olyan eszméket, mint amelyek a primitív népeket vezették és vezetik. Magyar őseinknek is alig volt rendszerezett vallása, s mégis a magyar vitéz hősiesen rohant az ellenségnek, sőt nem egyszer a biztos halálba, mert hite azt mondotta neki, hogy a hősöket boldog túlvilág, a gyávákat nyomorult, megvetett élet várja oda át. Lehel vezér legendája bármennyire kétes legyen is a hitelessége, szépen illusztrálja ezt a tényt: a vezér leüti