Katolikus Szemle 20. (1906)

8. szám - Értekező czikkek, elbeszélések - Szeghy Ernő: A japánok vallási élete

kürtjével ellenségét: Te lessz szolgám a másvilágon! s ezután nyugodtan fogadja a halálos csapásokat: túlvilági élete biztosítva van, a halál csak átmenet a jobb létre! Amerika indiánjainak hősies­ségét és a kunok közötti állhatatosságát szintén az örök vadász­mezők, szóval a túlvilági életben való hit magyarázta meg, így van a dolog a japánoknál is. A túlvilági életben való hit képezi a japánok vallásának alap­dogmáját; ez a meggyőződés érvényesül úgy magán, mint köz­életük minden egyes momentumában, s midőn a japán hősök ott Port-Artur előtt oly halálmegvetéssel rohantak szembe az oroszok aknáival: tették ezt azon erős meggyőződésben, hogy a halál nem megsemmisülés, hanem, hogy utána új élet kezdődik; hogy az aknák robbanása ízekre szakgathatja ugyan testüket, de ők maguk, becsü­letük, nevük tovább fog élni, s emléküket tisztelni fogják a jövendő nemzedékek. A szkeptikus, anyagelvű kínai nem képes ilyesmire. A boxerok lázadásának leveretése után alkalmam volt talál­kozhatni Tokióban a pekingi követségek hős védelmezőivel, köztük a Zenta, osztrák-magyar hadihajó tisztjeivel. Ezektől hallottam többek közt, hogy a boxerok elsáncolt tábora egy helyen alig hat­van lépésnyire volt a követségek kerítésétől; a boxerok voltak ott vagy harminc ezren, míg ellenben alig két-háromszáz európai védelmezte ezt a fenyegetett pontot. Ha a boxerok rohamra szánják magukat, igaz ugyan, hogy erős sortűzre kell elkészülve lenniök, de ez mindössze addig fog tartani, amíg ezen a hatvan lépésnyi körön átrohannak: néhány százan elesnek közülök, a többi azonban biztos, hogy beveszi a követségeket. Japánokkal szemben a követségek menthetetlenül veszve let­tek volna. A kínai ellenben praktikusabban gondolkozik, annyi kétséget sem szenvedett, hogy ha rohamot intéznek, az első sorok föltét­lenül áldozatul fognak esni az európaiak tüzének. Ennek következ­tében egy kínai sem akart elül menni, hiába tuszkolták egymást. «Mit nekem a becsület, a dicsőség­­— gondolja a kínai — ha én nem létezem többé», s a maga szempontjából igazat adhatunk neki. -K-K * A túlvilági életben való hit nagyon különböző módokon nyilvánul a japánok életében. Ismétlem, hogy ezen nyilvánulások inkább gyakorlatiak, hogy a tanult és racionalizmusában büszkél­kedő japán talán restellene bevallani az örök életben való hitét.

Next