Alföldi Hiradó, 1909. március (2. évfolyam, 49-73. szám)
1909-03-21 / 66. szám
. U ! Kínos bizonytalanság. A külpolitikai helyzet tekintetében még mindig kínos bizonytalanság uralkodik ! Az ember igazán nem tudja, hogy hányadán van. Az egyik nap már biztosra vehető, hogy mind szép csendben és rendben fog elsimulni, míg másnapra már megint minden felfordultnak látszik ! A tavasz küszübén vagyunk. A Szerbiával való kínos konfliktusunk tovább már nem igen hazudhatik. A kockának akár jobbra, akár balra, de okvetlenül már a legközelebbi jövőben el kell dőlnie. — A helyzet úgyszólván már tarthatatlan! Monarchiánk nap-nap után tömérdek pénzt kénytelen kiadni amiatt, hogy hadseregünk a szerb határon már hónapok óta készenlétben áll. Ez a kínos külpolitikai helyzet azután minden téren nyomasztólag érezteti a hatását. A tőzsdéken ijedt riadalom van. A pénzvilág óvatosan húzódik vissza mindentől, a vállalkozási kedv mindenkép pang, szóval a közgazdasági élet tespedése észlelhető. — Hazánknak a kitörendő háború kimondhatatlan nagy károkat hozna. Fejlődésünkben hosszú időre vetne vissza bennünket. És azért nincs olyan árnyalata a magyar közvéleménynek, amely egy ilyen balkán háborút helyeselni tudna, ámde olyan nincs, amely megnyugvással fogadna egy a magyar gazdasági érdekek feláldozása árán ideiglenesen biztosított békét! A magyar gazdasági életet megbénító kereskedelmi szerződésekkel teljes lehetetlenség a szerb rakoncátlankodókat lecsillapítani. Ezt tennünk nem szabad. Nekünk a magyar termelés számára piacokat kell keresnünk a Balkánon. Balkán politikánk megállapításánál a távol jövőbe kell tekinteni. Mindenesetre Szerbia szándékával tisztába kell jönnünk. Ha Szerbia mögött csakugyan áll egy európai nagyhatalom, akkor nagy taktikai bűn, ha továbbra is tűrjük a huzavonát. Gondoljuk csak már meg, hogy immár fél esztendeje annak, hogy Szerbia példátlan vakmerőséggel provokálja monarchiánkat, amely csodálatos béketűrést tanúsít a kihívásokkal szemben. Hadvezetőségünk tétovázó politikája tette lehetővé azt, hogy Szerbia annyira is felkészülhetett már a háborúra, mint amennyire már van. 150 ezer sorhadbeli katonája és a harmadik korosztálynak nevezett 50 ezer emberből álló népfölkelése jó Mauser fegyverekkel van ellátva, ágyúi előtt pedig 4000 Oroszországból importált erős ló van befogva. A szerb haderőhöz azután hozzá kell számítani az 50 ezer főből álló montenegrói hadsereget is. Egy offenzív háború esetében tehát a monarchiának legalább is háromszor akkora hadsereget kellene odaküldeni. Példa erre Bosznia és Hercegovina okkupálása is. A huzavona már sokáig nem tarthat, meglehet, hogy még e napok meghozzák a döntést. Mindenki tudja, hogy hadseregünkben minden órában bekövetkezhetik a mozgósítás. Egy esetleges háborúra minden, a legaprólékosabb intézkedésig terjedő előkészület megtörtént már. Fokozza ezt a kínos bizonytalanságot még az a körülmény is, hogy bizony belpolitikai helyzetünkben sem valami rózsásak a viszonyok. A válság ugyan elült, de csak ideig-óráig. Az úgynevezett nagy kérések még mindig függőben vannak és mielőtt megoldást nem lelnek, csak zavarólag és bomlasztólag hatnak. Nincs tehát más hátra, mintogy rendületlen bizalommal tekintsünk a jövő fejleményei elé. Fejünket, bármi történik is, elveszíteni nem szabad, hanem sok józanságra, higgadtságra és honszerelemre van szükségünk. Melyik a bűnös? Irta: Tlosányi Gizella. Tekintetes törvényszék ! Igen. Öltem. Nem tagadom. És tudom, hogy mi vár reám, mert ölni nemcsak hogy nem szabad, de halálos bűn is. S lám, én mégsem érzem magam bűvösnek, hiszen akit megöltem, az is gyilkos volt. Nagyon veszedelmes és mégis szabadon járó gyilkos. Én csak egyszer öltem akkor, midőn az ő üres, léha érzéketlen szívébe döftem a tőrt, amelyet édesapám annak idején nyílt, becsületes harcban használt. Nem úgy, mint ő, ki titokban, alattomosan szedte áldozatait. Én a tettem egy elkeseredett, beszámíthatatlan s önfeledt pillanatban követtem el; ő hidegen, józanul, tudatosan. S én még a mellett nagylelkű is voltam, mert egyszerre végeztem vele vele, míg ő lassan, egyenként gyönyörködött mások kínlódásában. De persze, őt nem bűntették meg soha. Miért is? Hiszen nem vétett olyan nagyot, mint én. Én testet öltem, húsból, vérből valót, míg ő csak egy semmit. Lelket. Idealizmusból, színes képzeteiből, ártatlan hiszékenységből álló lelket, semmi egyebet. Hogy megölt lélekkel, összetört reményekkel még nincs megölve minden, hogy azért lehet élni tovább is ? Azt mondja ön, elnök úr? Ön, boldog ember? Ezt csak az mondhatja, akit igazi lelkicsapás még nem ért. De hallgassa meg az én történetemet, aztán tegye mérlegre mindkettőnk vétkét s meglátjuk, vájjon melyiké a súlyosabb. Melyikünk a nagyobb bűnös, én-e, ki egyetlen jól irányzott szúrással véget vetettem mindennek, vagy ő, ki előbb a sebet ejtette, aztán tovább marcangolta azt szívem mélyéig, míg ki nem ontotta belőle az utolsó csepp vért, az utolsó csepp könyet is. Világos Kázmér, a nagy, az ünnepelt, a divatbajött festőművész a vőlegényem volt. Mikor megismerkedtünk, úgy találtam, hogy nemcsak elegáns külseje, de szelleme, lelke is elragadó. Annyira elragadó, hogy a szép, sima beszédébe, nobilis, ideális, komoly gondolkozásásba beleszerettem. Hogyne! Hisz akkor még csak egyik oldalát, a szebbik, napsütötte oldalát ismertem, melyet elég ügyes volt tapasztalatlanságom előtt a legkedvezőbb világításba helyezni. És az én nagyon mélyen érző, bohó, naiv szívem első ártatlan ifjúságának rajongó , tiszta hevével szerettem, imádtam őt. Mikor tanulmányait befejezendő, külföldre ment és gyöngéd, álmodozóan szép szerelmes levelei jöttek, mit tudtam én még akkor, hogy az csak stílusgyakorlat, melyhez a szívnek, a léleknek semmi köze nincs. Hittem, biztam és vártam, mint ahogy várt rá kívülem bizonyára nem egy ilyen hiszékeny, tapasztalatlan leány. Dehogy is vettem észre, hogy az évek lassan elsuhantak fölöttem. Dehogy is bántam, hogy a körülöttem forgó komoly férfiak lassacskán mind elmaradoztak. Hiszen ő úgyis első értem nemsokára, mikor minden levelébe úgy leheli bele lelkét, minden gondolatát, a Bavess árat fillér, ^Előfizetési ár^ n ^ Központimszerkeszt^ség és — FÉLEGYHÁZA, Szarvas u. 3. sí A „NYILTTÉR“ sora 49 fillér. FÖLVETLEN Ü A P L . P. NAGYKÖRÖS, Deák-tér 1. , li Felelős szerkesztő: Vasarnap, 66. szám. .............. _ „ 1909. március 21. dalnoka Kováts Jenő. Béke vagy háború? Készülődések. A helyzet tegnap óta mit sem veszített élességéből. Tivoni olasz külügyminiszternek közvetítő javaslata sikerében annál kevésbbe bíznak, minthogy a belgrádi félhivatalos lapok arra vonatkozólag már előre kijelentik, hogy az Szerbiára nézve elfogadhatatlan. A nagyhatalmak szakadatlanul fáradoznak a konfliktus békés elsimításán, de eddig eredmény nélkül. Még nem sikerült kölcsönös megegyezésre jutni. A belgrádi kabinet a szerencsétlen jegyzék óta, amelylyel válaszolt Forgách gróf osztrák-magyar követnek minden tekintetben békülékeny hangú fölszólalásra, nem mutatott semmi hajlandóságot az engedékenységre. Anynyi bizonyos, hogy a nagyhatalmak között el van hárítva a konfliktusnak minden lehetősége de Ausztria-Magyarország és Szerbia között a veszedelem állandó. Fricc hslrnrirariara 100 kilogramm 8 forint ii iddi\ui ui luanai a Szigeti Mór és Társáná!o..nBrádi.n,By.?te, 8.