Alföldi Hiradó, 1909. március (2. évfolyam, 49-73. szám)
1909-03-27 / 70. szám
Virágos Kecskemét. Felhívás a kecskeméti nőkhöz! Nincs a világon szebb a szép nőnél és a szép virágnál. Vannak nagyszerűbb, mértéktelenebb dolgok, amik tekintetünket és lelkünket elragadják, de az érzések azon sajátságos bájával és erejével, melyekkel ők kapcsolódnak lelkeinkbe, nem versenyezhet semmisem. Már ragyog a tavaszi verőfény és a déli korzó tele van szép nőkkel, amiben Kecskeméten, mint a legtöbb magyar városban, nincs hiány. A tavasz kibontja már a ligeteket is, levetik téli bundájukat a város kis parkjai és ha a nap sütése, levegő enyhülése nem mondanák is, hogy itt a kikelet, ez a tavaszias vetkőződés oly kellemesen beszélne róla.. A fenyők, ők örökké zöldek ott a kis parkokban, nekik nem hoz újhodást a kikelet, de füvek, fák és bokrok, gyönge virágok most újraszületnek . . . kibontják majd gyönge rügyeiket a fák és a Katona sétatéren a szelíd tavaszi csókoktól kinyílnak majd a rószok. Határozzák el Kecskemét asszonyai és leányai, hogy az ablakokat kivirágoztatják. S akkor elmondhatjuk, hogy olyan tavasza, mint az idei lesz, nem volt még Kecskemétnek . . Voltak itt nagy tavaszi dolgok a régmúltban és a közelmúltban is, amikről nem tudhat az én emlékezetem, sem képzeletem, ki alig két éve még, hogy e híres városnak köveit tapodom, de olyan tavaszi feltámadás, mint az idei, nem volt még sohasem ... Az idén nemcsak a liget hajt ki, nemcsak a parkok virágoznak ki, hanem kivirágzik maga az ősi Kecskemét is . . . Ódon falai kibimbóznak, kihajtanak, megvirágosodnak. Ki látott már ily csodát? A régi város, melynek házai történeti álmokban szunnyadoznak, mikhez jobban kívánkozik a pókháló, por és és álmos szürkeség, mint a mesebeli várkastély, új életre ébred, hogy lássa magát szépnek, koszorúsnak . . . híres Kecskemét — virágos város lesz, hogy érezze magát üdének, fiatalnak, mint az ősz bajusza dalia, aki virágot tűz a mellére . . . Megjön a május és kivirágoznak Kecskemét utcái, erkélyei és ablakai. A tavaszi édes verőfény lombot és virágot fog csókolni ott, hol eddig csak sivár falakon és kopár üvegtáblákon játszott szomorúan ... a nyári verőfény égeti majd az aszfaltot, nehéz, nyűgös tűrhetetlen lesz majd a levegő, de ablakokon, erkélyeken, mint a hegyetjáró sziklaormok rózsái, üde és kedves enyhülés, bájos vigasztalás gyanánt. . . Kimondani a szót és megvalósítani a gondolatot, mintha varázsos gyorsaság lett volna! Valóban azt a gondolatot, hogy legyen Kecskemét a virágok városa, meglátni és megszeretni, a pillanatnak műve volt. Ez egyszer nem lett sem banális, sem hazug ez a mondat. Kinyílik a május és a virágok sokasága úgy int majd felénk Kecskemét erkélyeiről és ablakaiból, mintha szép leányok és szép asszonyok sokasága nézne onnan állandóan felénk . . . mert hisz a szép nő és a szép virág, ugyanabból a gondolatból született! És akkor eljön ennek az ősi városnak az uj megkereszteltetése is. — Az ősi Kecskemét nyer még egy uj predikátumot : — virágos Kecskemét lesz a hirös város! Hölgyeim! tegyenek virágot az ablakokba. Itt a tavasz! Ne várjanak egymásra, hanem mindenki legyen a kezdő ! Versek. Irta : Fantom. Az utca. Oh! ti nem tudjátok mi az utca! Az utca él, az utca sir s kacag, Az utca beszéde dallamosabb. Mint legforróbb erdő női szavak! Városok nekem úgy tetszenek Mint óriás, elterült emberek, Melyek szunnyadó durva testében Bűnös utcák a vértvivő erek. Utca az élet, a láz, a mámor Bús, sötét melódiát énekel Dala a robot durva zenéje, Mely versenyt sir, kacag az élettel! A lázas utca nagykövetelő Mámorában semmit meg nem kimél, Éget, perzsel, bűnt bűnre halmoz, Az utca lázban tobzódásban él. Lágy zenéje vágyat, mámort lehel , izgatnak bűnre csókos éjszakák, Kinzó sejtelembe ringat hangja S benne hallgatom az élet dalát! Sejtes szám ára 4 «illér. com"i' i —mnni —I ■iiiwu'w —I ———wiiiii«wirrHr.WHiBi«mnB«r'wa»iwiiinwiWB—«aei iiimii ^ Előfizetési árg ^ 00 f Központ^ szerkesztőség és — FÉLEGYHÁZA, Szarvas u. 3. sz. A „NYILTTÉR" sora 40 Iilén FÜGGETLEN Ü fi P L . P, NAGYKŐRÖS, Deák-tér 1. II Felelős szerkesztő : I. Szombat, 70. szám. ^ . _ 1909. március 27. dalnoki Kováss Jenő. ______ ___________ 11 ' Várás után. Azt hittem, hogy holnap eljösz És szorongó érzés bántott: Tán most vesztlek el igazán S itt hagysz: ez a kívánságod. Nem jöttél el s én örvendek, Továbbra is az enyém vagy S tovább szőjjük a szép álmokat, Az álomkép igy el nem hagy. Kiábrándulás kisértet . . . Látod mily rossz gondolatok! . . . És én féltem, hogy elvesztlek, Hogy szerelmed otthon hagyod. .. Lelkünk együtt van s egyre gondolunk Oh, mégis széjjel fut a mi utunk S megyünk céltalan . . . Elsuhanunk némán egymás mellett Érezzük: meglopjuk az életet E meddő kínban. El nem csókolt csók ég az ajkunkon S mély vágyódásom lehelve súgom Hangtalan hangon. Érzem, nem tépünk örömvirágot Szerelmünkre tán Isten szórt átkot Egy bűnös napon. S mi megyünk némán, ismeretlenül Amig szivünk a vágytól kimerül Egy lázas percben. Előttünk az élet tovább tombol Csak én nézem csüggedve, álmodon S érted könyerem! Hiába! Taposom az élet gyomverte útját S bár tép a csalán, én ülök Bűnös orgiát. A szenyt és piszkot csillogónak látom Nevetem, mi szent és tiszta E bús világon! Bűnben született az első szerelem Azóta a bűn sötétlik Minden emberen, Mosolyt, kacagást sötét árny kiséri S nincs arc, mely az örök árnytól Magát megvédi. Elragadnak vágyak, rohanva visznek A felém vadul tátongó Bűnös örvénynek. Őrlődik a lelkem egyehennába' Küzdök ellene, azonban Hiába, hiába! Fricc hiknikarlara 100 kilogramm 8 forint 1 190 IVUlvUl III ducii d Szigeti Mór és Társánál Cson9TMIT"“912“tca 8‘