Korunk 1969 (28. évfolyam)
1969 / 1. szám - TÉKA - Radu Florescu: Arta dacilor
téká ja például, hogy — az eddigi felfogással ellentétben — Marosvásárhelyen tanulmányait nem az egykori református kollégiumban, hanem a piaristáknál végezte, a kolozsvári líceumnak pedig sohasem volt tanulója. A román, latin és magyar nyelvű dokumentumok és levelek főként régeni és görgényi papságának korát ölelik fel, részben rávilágítanak a közte és az akkori balázsfalvi püspök, Ioan Bob közötti ellentétek okaira is. A latin nyelvű okmányokat Floarea Fugariu, a magyar nyelvűeket Demény Lajos fordította románra. (Editura pentru literatură, 1968.) Radu Florescu Arta dacilor A dák nép művészetének jellege, általános vonásai a hazai ókori történelem egyik legizgatóbb problémája. E művészet tiszta képletének meghatározása azért nehéz, mert benne nagymértékben érvényesülnek a déli, a görög-trák hatások, de azért is, mert beleolvad a korszak általános, ún. Latène-kultúrájába. A szerző a leletanyag alapján először a dák művészet ősi elemeit igyekszik megállapítani, s azt a neolitikus- és bronzkorba visszanyúló geometrikus formákban, a Nap-motívumokban, a megalitikus szobrokban találja meg. Ezután az agighioli, poianai, krajovai, poroinai kincsleletek nagyszerű művészetét, a városépítés helyi formáit, az ötvösművesség (fibulák, csíkszentkirályi kelyhek), pénz- és agyagművesség alkotásait tárgyalja. A második rész a leletek katalógusát, a harmadik a legszebb darabok illusztrációit nyújtja. Első kísérlet ez a dák művészet rendszerbe foglalására és egységes bemutatására. (Editura Meridiane, 1968.) ben az előző századok, főként azonban a klasszikus ókor művészete volt, melyet különösen a lapdíszítésben az ötvösművesség hatására különböző ékszer- és gyöngymotívumokkal egészítettek ki. A mindegyre visszatérő díszítőelemek közé tartoznak a stilizált növények, indafonatok, arabeszkek és a meztelen gyermekalakok, ezek az ókori eroszokra emlékeztető ún. puttók. A mű kezdőbetűjének, iniciáléjának díszítése, szinte kötelezően, a könyv szerzőjének képzeletbeli vagy hiteles portréját ábrázolta. A kódexek dekoratív művészetéhez tartoztak ugyancsak a reneszánsz szellemének jegyében a görög-római és keresztény hagyományból ihletődő szimbolikus elemek, mint például Marsyas és Apolló alakja, mely az új platonizmus eszméjének megfelelően, a szellem mindenhatósága győzelmének a jelképe volt; a virágos mezőn pihenő őz, mely az isten után vágyó lelket jelentette. A legszebb corvinák a kor híres művészeinek, Attavante és tanítványának Boccardino Vecchiónak tehetségét dicsérik. ,,A fény és a pompa, a kódexek gazdag köntösben való megjelenése csak az értékes tartalom méltó kerete volt“ — állapítja meg tanulmányában Csapodi. A Bibliotheca Corviniana nem volt könyvmúzeum, hanem „a szellem nagy alkotásainak tárháza, a tartalmi értékek kedvéért összehozott könyvtár“. E célkitűzéshez igazodott a gyűjtési, a beszerzési elv is. Mátyásfiak és tanácsadóinak szándéka szerint benne nem annyira a korabeli művek kaptak helyet, mint inkább azok a munkák, amelyek a reneszánszkor felfogása szerint az emberiség közkincseit, legnagyobb, legméltóbb alkotásait képviselték. Következésképpen az alkalmi iratok, vallási és szertartási könyvek, a kor tudományosságát képviselő munkák mellett első helyen a görög és latin auctorok, az ókori világban élt egyházatyák és a keresztény irodalom első századai alkotásainak összegyűjtése volt a fő cél. A humanista eszmény megkívánta a görög műveknek latin fordításban való beszerzését is. Ezért különös jelentőségük volt a translatoroknak, emanciatoroknak és magyarázóknak. Mennyi lehetett a Bibliotheca Corviniana állománya? Pontos adataink a könyvek számáról nincsenek, a becslések pedig korok szerint változtak és gyakran túloztak. Míg a XVII. században a kötetek számát 50 000-re tették, később egyesek csupán 40 500 darabról beszéltek. Az összes eddigi ismereteinket mérlegelve Csapodi a könyvállományt 2000—2500 kötetre becsüli, de ez a szám nem foglalja magában Beatrix királynő külön 50—100 könyvet tartalmazó, valamint a királyi kápolna és a káptalan 6—800 kötetet számláló könyvanyagát. Ezekkel együtt a budai palota könyvgyűjteményei 3000 kötetre becsülhetők. A kötetek száma azonban nem azonos a művek számával, hiszen egy-egy kötet több munkát is tartalmazhatott. A fennmaradt vagy hitelesen ismert művek száma 650-re tehető. Ezen az alapon Csapodi a királyi könyvtár (a Corvina és a Beatrix-gyűjtemény) állományát az 1490 körüli időszakban 4—5000 műre