Korunk 1969 (28. évfolyam)

1969 / 1. szám - TÉKA - Radu Florescu: Arta dacilor

téká­ ja például, hogy — az eddigi felfogással ellentétben — Ma­rosvásárhelyen tanulmányait nem az egykori református kollégiumban, hanem a piaris­táknál végezte, a kolozsvári lí­ceumnak pedig sohasem volt tanulója. A román, latin és magyar nyelvű dokumentumok és levelek főként régeni és görgényi papságának korát öle­lik fel, részben rávilágítanak a közte és az akkori balázsfalvi püspök, Ioan Bob közötti ellen­tétek okaira is. A latin nyel­vű okmányokat Floarea Fuga­­riu, a magyar nyelvűeket De­­mény Lajos fordította román­ra. (Editura pentru literatură, 1968.) Radu Florescu Arta dacilor A dák nép művészetének jellege, általános vonásai a ha­zai ókori történelem egyik leg­­izgatóbb problémája. E művé­szet tiszta képletének meghatá­rozása azért nehéz, mert ben­ne nagymértékben érvényesül­nek a déli, a görög-trák hatá­sok, de azért is, mert beleol­vad a korszak általános, ún. Latène-kultúrájába. A szerző a leletanyag alapján először a dák művészet ősi elemeit igyekszik megállapítani, s azt a neolitikus- és bronzkorba visszanyúló geometrikus for­mákban, a Nap-motívumokban, a megalitikus szobrokban ta­lálja meg. Ezután az agighioli, poianai, krajovai, poroinai kincsleletek nagyszerű művé­szetét, a városépítés helyi for­máit, az ötvösművesség (fibu­­lák, csíkszentkirályi kelyhek), pénz- és agyagművesség al­kotásait tárgyalja. A második rész a leletek katalógusát, a harmadik a legszebb darabok illusztrációit nyújtja. Első kí­sérlet ez a dák művészet rend­szerbe foglalására és egységes bemutatására. (Editura Meri­diane, 1968.) ben az előző századok, főként azonban a klasszikus ókor művészete volt, melyet különösen a lapdíszí­­tésben az ötvösművesség hatására különböző ékszer- és gyöngymotívumokkal egészítettek ki. A mindegy­re visszatérő díszítőelemek közé tartoznak a stilizált növények, indafonatok, arabeszkek és a meztelen gyermekalakok, ezek az ókori eroszokra emlékeztető ún. puttók. A mű kezdőbetűjének, iniciáléjának díszítése, szin­te kötelezően, a könyv szerzőjének képzeletbeli vagy hiteles portréját ábrázolta. A kódexek dekoratív mű­vészetéhez tartoztak ugyancsak a reneszánsz szelle­mének jegyében a görög-római és keresztény hagyo­mányból ihletődő szimbolikus elemek, mint például Marsyas és Apolló alakja, mely az új platonizmus eszméjének megfelelően, a szellem mindenhatósága győzelmének a jelképe volt; a virágos mezőn pihenő őz, mely az isten után vágyó lelket jelentette. A leg­szebb corvinák a kor híres művészeinek, Attavante és tanítványának Boccardino Vecchiónak tehetségét dicsérik. ,,A fény és a pompa, a kódexek gazdag köntös­ben való megjelenése csak az értékes tartalom méltó kerete volt“ — állapítja meg tanulmányában Csapodi. A Bibliotheca Corviniana nem volt könyvmúzeum, hanem „a szellem nagy alkotásainak tárháza, a tar­talmi értékek kedvéért összehozott könyvtár“. E cél­kitűzéshez igazodott a gyűjtési, a beszerzési elv is. Mátyásfiak és tanácsadóinak szándéka szerint benne nem annyira a korabeli művek kaptak helyet, mint inkább azok a munkák, amelyek a reneszánszkor fel­fogása szerint az emberiség közkincseit, legnagyobb, legméltóbb alkotásait képviselték. Következésképpen az alkalmi iratok, vallási és szertartási könyvek, a kor tudományosságát képviselő munkák mellett első helyen a görög és latin auctorok, az ókori világban élt egyházatyák és a keresztény irodalom első száza­dai alkotásainak összegyűjtése volt a fő cél. A hu­manista eszmény megkívánta a görög műveknek latin fordításban való beszerzését is. Ezért különös jelentő­ségük volt a translatoroknak, emanciatoroknak és ma­gyarázóknak. Mennyi lehetett a Bibliotheca Corviniana állomá­nya? Pontos adataink a könyvek számáról nincse­nek, a becslések pedig korok szerint változtak és gyakran túloztak. Míg a XVII. században a kötetek számát 50 000-re tették, később egyesek csupán 40 500 darabról beszéltek. Az összes eddigi ismereteinket mérlegelve Csapodi a könyvállományt 2000—2500 kö­tetre becsüli, de ez a szám nem foglalja magában Beatrix királynő külön 50—100 könyvet tartalmazó, valamint a királyi kápolna és a káptalan 6—800 kö­tetet számláló könyvanyagát. Ezekkel együtt a budai palota könyvgyűjteményei 3000 kötetre becsülhetők. A kötetek száma azonban nem azonos a művek szá­mával, hiszen egy-egy kötet több munkát is tartal­mazhatott. A fennmaradt vagy hitelesen ismert mű­vek száma 650-re tehető. Ezen az alapon Csapodi a királyi könyvtár (a Corvina és a Beatrix-gyűjtemény) állományát az 1490 körüli időszakban 4—5000 műre

Next