Doromby József – Reé László (szerk.): A magyar gyalogság. A magyar gyalogos katona története (Budapest, 1939)
Szurmay Sándor: Előszó
rizálása sem, sőt az még inkább fokozza a gyalogság jelentőségét. Miként a lovagkorban a lovasság háttérbe szorította a gyalogságot, azonképen ezidőszerint a gyalogság, a repülők és gyorsanjáró gépkocsik fokozatosan a lovasságot szorította le előbbi jelentős szerepéről a hadviselésnél. A légi haderő ma már oly tényező, hogy méltán mint negyedik fegyvernemet tisztelhetjük, mert nemcsak arra képes, hogy felderítse az ellenség helyzetét, hanem arra is, hogy bármely állam fővárosát, annak gyáriparát, forgalmi gócpontjait stb. sikerrel bombázza és így a hadviselést a legérzékenyebben károsítsa, illetve többé-kevésbé meg is bénítsa. Mégis ezen így megnyomorított országot, vagy annak egyes részeit kellő kitartás mellett tényleg el is foglalni, csakis a gyalogság tudja, amint azt a spanyol polgárháború számos példájából látjuk. Gyalogság nélkül sem a repülők, sem a többi fegyvernem nem képes ezen feladat megoldására. A jövő háborúkban számolnunk kell azzal, hogy egyes államok egész seregtesteket, tehát gyalogság, tüzérség, műszaki csapatokból álló gyaloghadosztályokat motorizálni fognak, hogy szükségleteikkel együtt gyorsan oda szállíthassák, ahol szükség van rá. Ilyen szervezés mellett is a gyalogságnak jut a főszerep. A lovasság teljesen háttérbe szorult, mert felderítő tevékenységét nagyrészt a gyorsan mozgó repülők vették át, a harc kifejlődésénél pedig, mint a világháborúban, csak a gyalog tűzharcban volt alkalmazható. E fegyvernem tehát lényegesen kisebbített létszámmal és kisebb alakulataival főkép a gyaloghadosztályoknál fog leginkább mozgás közben összekötő és jelentési szolgálatra alkalmazást nyerni. A megvert ellenség üldözését is bizonyára ugyancsak jobban fogja végezni a motorizált gyalogság és tüzérség. Miként a magyar huszár a múlt időkben vitézségével, legyőzhetetlenségével az egész világon ismertté tette nevét, azonképen a magyar gyalogság is mindenkor, de különösen a világháború alatt minden alkalommal tanújelét adta nemzetünk fiai harcratermettségének és egyéb katonai erényeinek, szóval azon nagy értékeknek, melyeket még Trianon sem tudott elvenni tőlünk. Éppen ezen nagy értékek tanújeleinek csokorbakötését és ápolását célozza ez a könyv, melynek honvédelmünk érdekében is a legteljesebb sikert kívánom.