Beszédkutatás 2012 (2012)
Markó Alexandra: Az irreguláris zönge szerepe a magánhangzók határának jelölésében V(#)V kapcsolatokban
Az irreguláris zönge szerepe a magánhangzók határának jelölésében... – a fonáció irregulárisba (glottalizáció, creaky voice) válthat. A glottalizáció artikulációs, akusztikai és perceptuális sajátosságaira, valamint a terminológia sokszínűségére vonatkozóan kitűnő magyar nyelvű összefoglalás olvasható Böhm és Ujváry (2008) tanulmányának bevezetőjében. A zöngeminőségnek irregulárisként minősítése nem mindig egyértelmű, hiszen nincsenek olyan, a nemzetközi szakirodalomban elfogadott küszöbértékek (például a jitter és/vagy a skimmer tekintetében), amely fölött glottalizáltnak minősül a hangképzés. Mindemellett az irregularitás is többféle formában realizálódhat. Bachner és munkatársai (1993) például négy beszélő mintegy 30 percnyi spontán és olvasott anyagában hatféle (5 kategória + 1 vegyes) irreguláris zöngetípust különítettek el (1. ábra), hat szempont alapján. A szempontok a következők voltak: 1. az érintett periódusok száma; a 2. rezgés csillapodásának formája; 3. a környezethez viszonyított amplitúdó; 4. az amplitúdó varianciája az irreguláris szakaszon belül; 5. a környezethez viszonyított FO; 6. az FC varianciája az irreguláris szakaszon belül. A szerzők a kontextus- és/vagy beszélőfüggőnek ítélt megvalósulásokat kizárták a csoportosításból. Dilley és munkatársai (1996) 5 beszélő felolvasásában, rádióhírekben vizsgálták a szó eleji magánhangzókat az irreguláris zöngeminőség szempontjából. Kutatásukban négyféle realizációt határoztak meg (2. ábra). Az irregularitás leggyakrabban egymást szabálytalan időközökben követő periódusokként jelent meg (bal felső regisztrátum), amelyek gégezárhanggal is kombinálódhatnak (jobb felső regisztrátum). Az alaphangmagasság hirtelen le- és fellépése a gégezárhang hatását kelti a percepcióban (középső regisztrátum), de az Fn Az irreguláris zönge megvalósulásának főbb típusai Bachner és munkatársai (1993: 179) kutatásában