Beszédkutatás 2012 (2012)

Markó Alexandra: Az irreguláris zönge szerepe a magánhangzók határának jelölésében V(#)V kapcsolatokban

Az irreguláris zönge szerepe a magánhangzók határának jelölésében... – a fonáció irregulárisba (glottalizáció, creaky voice) válthat. A glottalizáció ar­tikulációs, akusztikai és perceptuális sajátosságaira, valamint a terminológia sokszínűségére vonatkozóan kitűnő magyar nyelvű összefoglalás olvasható Böhm és Ujváry (2008) tanulmányának bevezetőjében. A zöngeminőségnek irregulárisként minősítése nem mindig egyértelmű, hiszen nincsenek olyan, a nemzetközi szakirodalomban elfogadott küszöbér­tékek (például a jitter és/vagy a skimmer tekintetében), amely fölött glottalizáltnak minősül a hangképzés. Mindemellett az irregularitás is többfé­le formában realizálódhat. Bachner és munkatársai (1993) például négy be­szélő mintegy 30 percnyi spontán és olvasott anyagában hatféle (5 kategória + 1 vegyes) irreguláris zöngetípust különítettek el (1. ábra), hat szempont alapján. A szempontok a következők voltak: 1. az érintett periódusok száma; a 2. rezgés csillapodásának formája; 3. a környezethez viszonyított amplitú­dó; 4. az amplitúdó varianciája az irreguláris szakaszon belül; 5. a környezet­hez viszonyított FO; 6. az FC varianciája az irreguláris szakaszon belül. A szerzők a kontextus- és/vagy beszélőfüggőnek ítélt megvalósulásokat ki­zárták a csoportosításból. Dilley és munkatársai (1996) 5 beszélő felolvasásában, rádióhírekben vizs­gálták a szó eleji magánhangzókat az irreguláris zöngeminőség szempontjá­ból. Kutatásukban négyféle realizációt határoztak meg (2. ábra). Az irregulari­tás leggyakrabban egymást szabálytalan időközökben követő periódusokként jelent meg (bal felső regisztrátum), amelyek gégezárhanggal is kombinálód­hatnak (jobb felső regisztrátum). Az alaphangmagasság hirtelen le- és fellépé­se a gégezárhang hatását kelti a percepcióban (középső regisztrátum), de az Fn Az irreguláris zönge megvalósulásának főbb típusai Bachner és munkatársai (1993: 179) kutatásában

Next