Magyar Pedagógia 43. (1934)

ARDAY PÁL: Märker, Friedrich: Symbolik der Gesichtsformen - Új magyar könyvek és füzetek

"­WW4« '-7*'» - VEGYES: 143 200 pengő. Tandíjmentesség nincs, a tandíjak fedezésére szolgáló ösztöndíjak s alapítványok is ismeretlenek. A tankönyveket, amelyeket egyébként egy állami kiadóvállalat hoz olcsón és igen vonzó külsőben forgalomba, még a kis elemistáknak is maguknak kell megvásárolniok. Akár minálunk, a szülők ott is nagyon gyakran valósággal hősi erőfeszítést fejtenek ki a taníttatás jelen­tékeny költségei előteremtésére. De nem képzelhető semilyen rendkívüli áldo­zat, amelyet a japán szülő meg nem hozna, amikor gyermeke iskoláztatásának lehetővé tételéről van szó. Valóban megható, milyen egyesített munkával ipar­kodik az egész család — a nagyapától le a legoldalágibb rokonságig — azon, hogy megtakarított pénzecskéjük összerakosgatásával a legifjabb nemzedék alapos kiképzését elősegítsék. Az bizonyos, hogy a kultúrát minden más emberi érték fölé helyezik. Az a hit élteti őket, hogy Japán csak akkor való­síthatja meg messzire néző célkitűzéseit és nagyhatalmi vágyát, ha ifjainak a lehető legjobb nevelést juttatja osztályrészül. A japán nevelés mindenekelőtt gyakorlati irányú. Nipponban az új­szülöttet többek közt kedves idegennek is tekintik, akit fokozatosan kell be­vezetni az emberek és a természet világába s lépésről-lépésre kell megismer­tetni azokkal az eszközökkel és forrásokkal, amelyek révén az élet kellemessé és hasznothajtóvá tehető. Hogy a gyermek megtalálhassa helyét embertársai között, legelőször a beszélt és írott nyelvet kell tökéletesen megtanulnia. Ezért az elemi iskolának első három éve lényegében azzal telik el, hogy a kis tanuló­kat megtanítják egyrészt az ideografikus, vagyis a fogalmakat és a képzete­ket jelző nagyon nehéz régi írásmódra, másrészt a sokkal egyszerűbb és köny­­nyebben elsajátítható új japán írásra-olvasásra. A modern idegen eszméknek és szóképeiknek a japán nyelvbe való átültetésére csupán az utóbbi alkalmas. A másik három esztendőben pedig bevezetik a gyermeket saját hazájának, a Japán birodalomnak ismeretébe. Eleinte a földrajz, az irodalom, a történelem és matematika révén, később pedig a nagy területekre kiterjedő tanulmányi kirándulások keretében. Az utolsó, azaz a hatodik évben kezdik az angol nyelvet tanítani, amelynek elsajátítása a japán gyermeknek épp elég nehézsé­get okoz, noha ügyesen szerkesztett, érdekesen megírt és szemléltető képek­kel is díszített kézikönyvek állanak rendelkezésére. A gyermekek kezdettől mindvégig sokat írnak le emlékezetből, ami emlé­­kezőképességüket, de a munkaerejüket is alaposan megedzi. Zenére, énekre, tornázásra, rajzra és festésre is tanítják az elemistákat. Egyes osztályok tanulói úgy fel vannak szerelve ceruzákkal, festékes dobozokkal, ecsetekkel, vázlatfüzetekkel és festőállványokkal, mintha már előrehaladott művésznöven­dékek lennének valamennyien. Megesik, hogy 30—40 gyermek egyszerre telep­szik le például valamelyik történelmi nevezetességű várrom vagy kastély köré és alig egy óra leforgása alatt bár futólag odavetett, de jól felismerhető és élesen színezett képet készít róla. Tulajdonképen az elemiben már megkezdett tárgyak tanítása folytató­dik részletesebben a középiskolákban, majd tudományos alapvetéssel és tág mederben az egyetemeken. Ez utóbbi két iskolatípusban egyre több tér jut az

Next