Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 1. évfolyam (1894)
Értekezések - SZÜTS MIHÁLY: Debreczen mezőgazdasági története
Debreczenbe telepedtek le, mert már a XIII. században jelentékenyebb város volt. Az 1317-dik évben a Dózsa-család birja Debreczent, használván egyszersmind a debreczeni előnevet. De a mellett, hogy földesúri hatóság alá volt helyezve, eme viszony nem zárta ki a városnak nagyobb mérvű önállóságát, aminthogy censusképen földes urának évenkint körülbelől 1500—2000 forintot tevő értéket fizetett. Ezen önállóságát, melyet hűbérurai irányában elfoglalt, mutatja az is, hogy adományozások, vagy ilyenek visszavétele alkalmával, vagy a Hortobágyon való vámszedésjog engedélyezésekor adományos gyanánt mindig Debreczen s nem a hűbérúr említtetik. Már Zsigmond alatt mint önálló város szerepel ugyanazon jogok és kiváltságokkal, mint Buda. Garai Miklós nádor 1407-ben megparancsolta Bihar- és Szabolcsmegyéknek, hogy ezek a tartozásaikat leszolgált jobbágyoknak Debreczenbe való költözhetését ne akadályozzák. Eme kiváltság s a népesedés előnyének felismerése vezette Debreczen elöljáróságát arra, hogy a betelepülőknek még kedvezményeket is engedett, melyek megélhetésüket könnyűvé tették. A város polgárai többféle szabadalmat élvezvén, korán meghonosodott a jólét azon alapja, melyen mind tovább és tovább haladt. Bizonyos, hogy mint a későbbi időkben, úgy ebben sem volt a városi polgároknak elkülönített birtoka, hanem a meglevőt közösen használván, egy családot képeztek. A közös földbirtokból mindenki kapott erejéhez képest bizonyos menynyiséget, censusfizetés mellett s ehhez képest járultak a közterhek viseléséhez is. Első korszakunkban már Debreczenhez tartozhattak a volt bellegelő, Nagy-Csere, Ondód, Geszteréd, Grucza, Apafája, Nagy-Erdő, Elep, Máta; hogy ez utóbbi csakugyan idetartozott, kitűnik azon körülményből, hogy Hunyadi János országkormányzó 1452-ben a mátai és balmazi pusztákat Kapitány Pálnak adományozta volt ; de emellett ezen levelénél fogva tőle azokat visszaveszi, azon az okon, mivel azok ember emlékezete óta örökjoggal Debreczen városai voltak. Határának ilyen kiterjedéséről, részben bizonyság az is, hogy Zsigmond király 1406-ban Garay nádorhoz intézett parancsolatjában meghagyja ennek és Debreczenben lakó tisztjeinek, hogy ezek Debreczen várost Poroszlóteleke, Szentdemeter, Zalhateleke, Látóteleke, Szentkereszt, és Soma nevű földek tulajdoni birtokában ne háborgassák. Eme birtokokmáig is megvannak a Nagy-Cserén. Az állattenyésztés a többi gazdasági ágak felett dominált, mit legjobban bizonyít az, hogy azon mesterségek virágzottak akkoron, melyek nyersanyagaikat ismét vették, mint a timárság, vargák, szürvégszövök, gubacsapók, szűcsök és posztócsinálók. Hogy mily nagy volt már ez időben is az állattartás, arra nézve történelmi tényül szól-