Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 2. évfolyam (1895)

Értekezések - REIZNER JÁNOS: A mindszent-algyői uradalom történetéből

32 XVII. században ezentú­l csak a boros-megyeri, pankotai és borosjenei szőlőhegyeket használták. 1. Boros-Megyeren 1607-ben Mátyás István, Szeg István s Nádudvary János, míg 1608-ban Veres János és Ferencz, Kis György, Szőrös László s 1652-ben az Agyagosban Szabó András és István, Csókásy Mihály árvája és Szőcs Pál, Gsúton pedig Szőcs Pál, Nagy Péter, Kis István, Veres Dániel, Mézes Gergely, István és János szőlősgazdák nevei ösmeretesek.88­2. Parkota falu előhegyein 1607-ben Nádudvary Jánosnak, Göröngyösy Andrásnak és Kerek Mihálynak voltak szőlőskertjeik.39 3. Boros­ Jenő határát mivelték leggondosabban s a fejedelmek e végből elég bőven osztogatták a­ mentességeket. Az ország­gyűlés már 1617 májusában felszabadította a jenei vitézeket minden bortized fizetése alól.40 A Kövespatak, Boganczoshegy, Szőlő, Baglyos, Banyácz, Orgonás, Prépostszöllő, Somkerék és Világlátó voltak a Promon­torium legnevezetesebb pontjai . 1626—1651 közt Bogdán László, Boros Péter, Csályay Katalin, Czirják Gáspár, Ember János, Gáborjáni János, Gáspár János, Jeney András és János, Kandó István, Lupa János, Maróthy György és Mátyás, Mészáros István, Mikola György, Nagy Pál, Oláh Mladin, Paisgyártó Mihály, Petneházy István és neje, Rácz Mihály, Rokszini György, Simon András, Szabó Ábrahám és György, Szentan­drássy György, Tóth Jakab, Pál, Anna és Erzsébet, Vancsa Gergely, Vér Ferencz és Gáspár és Zöldy István a birtokosai.41 Számos szölleje volt azonkívül a fejedelemnek is, kik közül I. György a Kövespatakon vagyis a tulajdonképeni Makra-hegyen maga is beültettetett egyes el­pusztult területeket.42 Apatelkén most is Rákóczy szőlejének neveznek egy 17 holdas szőllőt;43 róla neveznek ott három forrást egy kénes kutat magán a Makrán s Rákóczy-pinczéjének hijják a Makra trachitjába vágott hatalmas üreget, melynek legnagyobb hossza mintegy 60 s magas­sága 4—5 méter. A 7 —8000 hektoliter bor befogadására alkalmas pinczét, melynek kőanyagát alkalmasint a borosjenei vár építésénél hasz­náltatta föl a két Rákóczy György, — 1808-ban Atzél István tisztíttatta ki s tette ismét használhatóvá.44 Kár, hogy I. Rákóczy György arad­megyei szőlőgazdaságáról adataink egyáltalán nincsenek. Erdőgazdaságról szó sem lehetett. „Erdőb­észet”, azaz épület- és tűzifát meglehetős szabadosan vágathatott a lakosság akárhol. A várak palánkozása, karózása sok fapusztítással járhatott; a borosjenei nagy 33 IV. I. K. 1286 VI., 124. és XXVI. 182—4. 311 IV. L. R. 123b. 43 Erdélyi Orsz. Emi. VII. 414. 44 L. R. X. 1276., XII. 12«., XX. 2066., XXI. 25«6. és 1736., XXIV. 496. XXV. 512­­3. ,V. R. A. 816. 10., 832. 37., 940. 20. 43 XXI. L. R. 25ab. 43 Jelenleg gr. Sza­páry Gabrielláé. 44 Alaprajzát Mezey Béla apatelki földbirtokos ur vázlata után más helyen közlöm. Most, mint bornagykereskedő, ő használja e pinczét.

Next