Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 3. évfolyam (1896)
Értekezések - K. KARLOVSZKY ENDRE: Magyar gyár- és kézműipar 1771–74-ben
metlen dolgon, s csak ismételt meghagyásokkal lehet őket nyilallá birni. Így például Szakolcza városa 1772-ben panaszolva jelen rg van ugyan egynehány ötvöse, tímárja, késese, gomkötője,szövője, fésűse, süvegese és kalaposa, de a helyi és köri szükségletnek sem tudnak megfelelni. Nemhogy kivitelre hatna, de helyben sincsenek kereskedői, hanem még Pozsonyból, ből s a morva Hradistyéből jönnek zsidó házalók, akik ruhafélékkel látják el a szegény embereket. De a sürgetés 1773-ban már tisztességes iparról tanúskodó kimutatást küld be, városa az 1771-iki felhívásra semmiféle iparról sem akar tudi 72 végén ellenben már beismeri, hogy vannak a városban karasit szövő mesterek, sőt egy más posztószövő is akadt, aki „FJk nevezett posztót készit, s csak harmadszori felhívásra részleteti posztóiparát, úgy, ahogy, megemlítvén az árakat is. Trencsérn 1772 végén röviden csak annyit jelent, hogy ott közönséges posztón kivül egyebet nem szőnek, s marhabőrön kivül csereznek, 1774-ből azonban már részletes kimutatást terjeszt seiről, kordován-készitőiről, gombötőiről, süvegeseiről, fésűseiről , szövőiről. Ilyen példa van tömegesen. A helytartó-tanács erélyességének köszönhető nagyrészt, hajlami eredménye mégis lett a dolognak. Sok nem, az igaz, mert mir -iir-1 getés és fenyegetés daczára a jelentések nagy része hiányos. is tett kérdéseknek mindenikére alig egynéhány felel meg, a legtöbb is , hogy eleget tett kötelességének, ha megírja, hogy megvannak itt a jj rendes mesteremberek a megyében vagy városban, de csak épp , helyi szükséglet számára dolgoznak, s így nincs felőlük mit mondan .Ecsutt pedig csupán az export kérdését tartják szem előtt, s ha alól nem jelenthetnek semmit, mást sem mondanak. Így magyarázható igaztán, hogy aránylag nagyobb városokból, p. o. Kassa, Lőcse stb., sőt megyékből is az ipar teljes hiányát jelentik. Némely törvényhatóság is , csak a czikkek helybeli árait közli, van végre olyan is, amely nem fja egy l! kis tréfát űzni a felsőbbséggel. P. o. Szabolcs megye hivatalos uu.xy-sággal jelenti, hogy a rovatos táblázatot a minta szerint lemúlva és kitöltve "/. alatt mellékeli, azonban a kimutatás egyetlen rovat igen , kitöltve, így tesz Lőcse is, hűségesen elkészíti a kimutatást, de gakibbi már a kisérő levélben jelzi, hogy semmi sincs benne. Látnivaló, hogy ezekből a hiányos jelentésekből kiszedet alább® közlött adataink, általános képet az ország iparának nem ad. De nemcsak a hiányosság az egyetlen hibájuk. A statisztika a m«'g®| nagyon megbízhatatlan volt, ugy, hogy a kimutatások számai 1 zponzjének nem vehetők. Hanyag tisztviselők akkor is csak voltak, igyes.