Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 7. évfolyam (1900)

Adatok - Tokaj, Tarczal és Tállya hegyaljai városok törvényei I–III. (1613. 1700.)

Quarto. Mikor valakit tanúnak idéznek, és elő nem jön, mivelhogy a felek miatt gyakorta sok fogyatkozások szoktanak lenni az perben, a félen is az bíró hatvannégy pénzt veszen. Quinto. Mikor vidéki személyt idéz törvénybe valaki, valami örök­ség mellé, peresnek, az citatio-irástól elsőben tizenkét pénzt ad az nótáriusnak, csak az első citatio irásától, azután, h­a tíz citatiót irat is, nem fizet többször tőle , hanem ha más bíró idejében ismét újonnan kellene azon perit kezdeni. Méltatlan perről. Mikor valamely ember pert indít és kezd, és perelni akar vala­mely emberrel, valamely jószág avagy örökség felöl, avagy egyéb dolog felöl és maga is látja, hogy ahoz semmi köze nincsen, és semmi mene­tek­ nincsen hozzája, hanem az emberrel méltatlan költet, és fárasztja, afféle ember húsz forinton marad az méltatlan keresetért; ennek fele lészen az megháborított személyé, fele ismét a tanácsé , és peri mellől is elmarad, hanem ha jövendőben az halál másképpen hozza, úgy hogy bizonyosan vétségét, avagy jussát állathassa, mert ha akkor is bizonyos menetek­ nem leszen hozzá, akkor is elmarad a husz forinton. Örök levél-pecsétlésben való törvény- és rendtartás. Mikor valaki itt az mi városunkban, vagy szőlő­hegyünkön örök­séget veszen örök áron valakitül, az főbíró és az egész tanács előtt, az eladó személy tartozik örököt vallani az vevő személynek az város törvénye szerint mindenek felől felelvén, akár itten való legyen, akár pedig vidéki. Ha pedig egymásnak cserélnek valamit, vagy szőlőt, vagy házat, azonképpen az főbíró és az egész tanács előtt egymásnak tartoznak örököt vallani ; ez ilyen csere dologban pedig, azki csak csere dologban áll, és az pénznek nevezett nincsen, ez ilyen cseréltetéstül mind az két cserélő fél a tanácsnak egy-egy forinttal tartozik ; ha pedig pénzt ad valamelyik az cseréhez, minden forintból tartozik az mi törvényünk szerint az vevő személy egy-egy pénzzel, az adó személy pedig minden forintból egy-egy fillérrel a tanácsnak. Secundo. Mikor valamely ember afféle örökségnek megvételérül, hogy bizonyosabb lehessen az örökségben, pecsétes levelet vált a birótúl és az egész tanácstúl, akkor az olyan ember az levélnek írásátúl az nótáriusnak egy forinttal tartozik, az főbírónak az pecséttül negyven pénzt ad, mely az tanácscsal köz. Tertio. Az mely ember afféle örökséget veszen, úgymint házat, szölő-örökséget etc. valahány forinton veszi, az tanácsnak minden forint­ból egy-egy pénzzel tartozik az vevő-személy ; áldomás italban pedig 1 forintot ad, tudomány-pohárban is 1 forintot. Az adó személy is minden forintból egy-egy fillérrel tartozik a tanácsnak. Quarto. Mikor valamely ember néminemű szüksége miatt vidékben akarván menni, és az ő igazsága mellett város pecséti alatt való levelet kér az főbírótól, kit az tanács hire nélkül is véghez vihet, attul vala­mennyi pecsétpénz jut, az éppen az főbíróé , az ki nem örökségtül (Gazdaságtörténelmi Szemle 1900. 26

Next