Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 7. évfolyam (1900)
Adatok - Tokaj, Tarczal és Tállya hegyaljai városok törvényei I–III. (1613. 1700.)
való pecsétes levél leszen, afféle levélirástúl az nótáriusnak 12 pénz jár, a bírónak negyven. Quinto. Azmely örökségről való levelet az pecsétléskor nem ellenzenek, azt mindjárt kiadja az bíró ; azmely levelet pedig ellenzenek, akkor tehát azt bé nem pecsétlik, esztendő s három napig ki nem adják, hanem akkor déli bíróval megtartják ; ha pedig esztendő s három napig el nem jár benne, aki tudja közit hozzá, tehát a bíró az megellenzett levelet megpecsételvén, kiadja az kié leszen. Sexto. Ezféle leveleknek pedig, úgymint örökvallás, testamentum és contractus-leveleknek, bizonyos megpecsétlő napjait rendeltük esztendőben, három napokat: 1-6 Szt.-György napját, 2-6 Szt.-István király napját, 3-0 Aprószentek napját. Ezeken kivül bé nem pecsételjük, melyek így lévén, és de verbo ad verbum transummáltatván, városunk elő pecsétjével authenticálván, kiadattanak : Tokaj, die 23. mensis Mártii, anno domini 1700. (P. H.) Extradatum per me Mathiam Polányi, iuratum oppidi Tisza-Tokaj notarium m. p. II. Mi tarczali főbíró Rády István, hites tanácsbéli társaim Csécsy András, Helymeczy Ferencz, recognoscáljuk per praesentes, és az kiknek illik, adjuk örök emlékezetül értésekre ezen írásunknak rendiben, hogy mi méltóságos fejedelem Rákóczy Ferencz kegyelmes földes urunk ö nagysága praefectusának tekintetes, nemzetes Szirmay Miklós urunk ö kegyelmességek Bártfa városában die 7. Mártii, anno 1700. datált parancsolatját ő kegyelme, hogy a minemű törvényeink, rendtartásink, ususink és consuetudóink mind az szölö örökségének, keresésének módjaiban, mind azoknak szerzésének alkalmatosságával emanálni szokott örökvallás és becsleveleknek kiadásában s váltásában, mind pedig az dézmálásnak szokott rendben és idejében, amint köztünk a memoria hominum rendszerint folytanak, s practicáltattanak, mind azokat e kegyelmek prothocollumunkból excerpálván, írásban kiadni, s debito modo et honore pro die 31. Martii anni praeteriti Tállyára ő kegyelme kezéhez vinni el ne mulatnánk, mely ő kegyelme parancsolatjának tartozó kötelességünk szerint akarván hűségesen engedelmeskednünk, praedeclarált dolgokrúl való, s ez ideig közöttünk observálni szokott és boldog emlékezetű régi szt. királyok privilégiumival confirmáltatott és megemlített kegyelmes urunk e nagysága örök emlékezetű éleitül dicséretessen megtartatott törvényinknek, ususinknak és rendtartásunknak valóságos summáját e szerint adjuk ki, amint rendszerint következik. Primo. Minden szőlő örökségek törvényes keresetinek lévén fundamentuma az citatio, mely az Hegyaljának, úgy e mi városunknak is, a memoria hominum, usu roborált praxisa szerint szt. Gergely pápa nap előtt szokott elsőben praemittáltatni. Az helybeli lakost ad tertium, az vidékit pedig ad quindenam, harmadik vagy negyedik és messzebb vármegyékben lakó incausam attractust sufficiens terminusra szoktak citálni azért, hogy a causa ne condescendáljon, háromszor kelletik az actornak az incausam attractust citálni. A lakost szóval, a vidékit írott pecsétes citatióval, mellyet is az in causam attractusnak vinczellére.