Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 7. évfolyam (1900)

Értekezések - REIZNER JÁNOS: Szeged mezőgazdasági története. (I. Földmívelés és állat- tenyésztés. II. Szőlőmívelés és gyümölcsészet)

SZEGED MEZŐGAZDASÁGI TÖRTÉNETE.1) Irta : REIZNER JÁNOS I. Földmívelés és állattenyésztés. A dúsan termő fekete földek és a várostól távolabb eső homokpuszták birtoklásánál fogva, Szeged lakossága, már a megszállás és település alkalmával, kiválólag a földmívelés és állattenyésztés űzésére volt utalva. A honfoglaló ősök nem is idegenkedtek e foglalkozástól s még nomád állapotukban megkezdették a megszállt területek művelését. Hogy aztán ők és utódaik a kora középkorban hogyan gazdálkodtak, mit termeltek, azt adatszerűleg ki nem mutathatjuk. Valószínűleg a magyargéniusz szellemében, még a nomád viszonyokkal is egyezőleg, újabb és újabb területeket szálltak meg, vettek művelés alá s a már kiélt és kihasznált földeket bizonyos időre elhagyva, pihentették. Tehát a letelepedés és polgáriasodás daczára, a nomád állapot egyelőre fenmaradt. Ezért kellett a szegedi gazdáknak az az óriási terület, az a kiterjedt birtok, melylyel a város már a legrégibb időktől fogva bírt. Ezért kellett a határt folytonosan különféle szerzésekkel növelniük. IV. Béla adományából megszerezte a város Tápét, mely a tatároktól legyilkolt Csupor nemzetség tulajdonát képezte és a csongrádi királyi várhoz tartozott Vártát, a mai Marostó területét. 1431-ben a szegedi gazdák Gyálán, Külső- és Belső-Szentivánon részbirtokokat szereztek. 1453-ban Százegyházát(, mely Szentiván mellett volt,— később pedig Szent-Mihály, Bánfalva, Darosma, és Gyékénytű birtokot vették zálogba.) ; sőt mindezeken túl, régi joggyakorlatuknál fogva kiváltságot nyertek arra, hogy a Duna és Tisza közt fekvő, összes homokos pusztákon, a kunokkal együtt és közösen, szabadon legeltethessenek.5) Mindez, a nomádságnak, a vándor gazdálkodásnak, az újabb és ') Mutatvány Szeged város monográfiájának most megjelent III. kötetéből.) Reizner J. Szeged város története, IV. k. Oklevéltár, XXVII. sz. a. *) U. o. XXVII. sz. a. *) U. o. LVII. és I.VIII. sz. a. '•') U. o. XXXIV., XXXVII. XL., és XLIII. sz. a. Gazdaságtörténelmi Szemle 1900.