Magyar Gazdaságtörténelmi Szemle, 7. évfolyam (1900)
Értekezések - REIZNER JÁNOS: Szeged mezőgazdasági története. (I. Földmívelés és állat- tenyésztés. II. Szőlőmívelés és gyümölcsészet)
50 Túfolyb birtokterületek megszállásának, szóval a ma is fennálló tanyai redszernek, a magyar faj különösenkedvelt gazdálkodási rendszerének bizonyítéka. Essen nomád állapot folyománya volt az is, hogy egyéni birtok nem létezett, és mint alább látni fogjuk, a birtokközösség jó sokáig fenmaradt és a közbirtoknak váltakozva megszállt rémein „szállásokat", tanyákat alapitva gazdálkodtak." Hogy Szeged környéke, a legrégibb időkben is, telve volt tanyákkal és szállásokkal kitetszik abból is, hogy a város határában többrendbeli középkori puszta templom nyoma maradt fenn). Ezenkívül igen figyelemreméltó Istvánfinak az 1552. "évi események" során tett azon előadása, hogy ahajdúk a város körül fekvő „majorokból és tanyákról" Szjinagyszámú jószágot hajtottak el 2. 0 . A kiterjedt határterületen, a tanyagazdálkodás rendszerénél fogva, a gabonatermelés és állattenyésztés egyformán alkalmazásban volt s így Szeged már a régi időkben is egy kiterjedt vidéknek élelmi tárházát képezte. gmond király által kiadott 1436 évi védlevelek) azt igazolják, hogy a lakosságnak oly nagymérvű termelése volt, hogy gabonáját és élelmiszereit, melyeknek megvámolását a király tiltotta, üzérkedésképen, az az ország minden részében szakadatlanul fuvarozta. De állattenyésztése mégis fölötte állott a gabonatermelésnek. Bertrandot, de la Brocquière franczia utazó Szeged állattenyésztését az 1432. évről a következőkben örökítette meg : „találhatni itt sok eladó szilaj lovat, de értik is zabolázni és szelídíteni ; különös érdekű ezt nézni. Bizonyossá tették, hogy aki itt (t. i. Magyarországon) 3—4000 ilyen szándékoznék venni, Szegeden találhat. Oly olcsók, hogy 10 magyar forintért egy igen szép hámos lovat lehet venni"). Majd a Szeged ésPest* között elterülő pusztaságról szólva, említi : Szegedtől a föld idáig róna ,és termékeny. Találni itt számtalan nyájat igavonó állatokból melyek elhagyatva, vadakhoz hasonlóan, szabadon legelnek; innen van, hogy azokból a szegedi vásáron annyi van 5). A franczia utazó az őt különösen érdeklő lovak mellett említi tehát a szarvasmarháknak (igavonó állatok) csordáit, melyek, valamint a juhnyájak is, hogy mily nagy számmal voltak az 1522. évi tized-Archeológiai Értesítő, 1892. évfolyam 235. 1891. évf. 173. és 1895. évf. 302—365. lap. — 2) Istánfi , Historiarum de rebus Ungarieis libri 34. Coloniae, 1622. 317. lap. 3) Reizner J. id. m., Oklevéltár XVIII. XIX. sz. a. 4) 1404 körül Kassa vidékén egy ló ára 50 arany forint volt. (Katona: Historia critica XI. 595. 1.) 5) Hatvani M : Brüsszeli okmánytár. Pest, 1859. IV. k. 310. lap.