Magyar Könyvszemle, 1959 (75. évfolyam, 1-4. szám)
Léces Károly: A pesti magyar olvasó-kabinet megalapítása és könyvállománya 345
LÉCES KÁROLY A pesti magyar olvasókabinet megalapítása és könyvállománya A XVIII. század magyar könyv- és könyvtárkultúrájának vizsgálata az utóbbi évtizedek során sok elvi megállapítással és adalékkal gazdagította ismereteinket. Ezek között foglalnak helyet azok a tanulmányok is, melyek a század két utolsó évtizedének speciális könyvtártípusával, az olvasókabinetekkel foglalkoznak. Sajnos, az adatok kis száma nem engedi meg ezek működésének és hatásának összegezését. Számos kérdést azonban az eddigi szakirodalom mellőzött. Így nem világított rá, hogy ezekben az években, egymástól függetlenül élt az olvasókör, a kölcsönkönyvtár és az olvasókabinet. Mindhárom típust általában kölcsönkönyvtárat említve tárgyalták, s ez sok esetben fogalomzavart idézett elő. Az olvasókör az 1790-es évek magyar radikális értelmiségének titkos szervezete volt. BENDA Kálmán tanulmányában a következőket írja az értelmiségről : „Fejlődésük első jellegzetes állomása, hogy a rokongondolkodásúak egymásra találnak, s túlnőve a szabadkőműves program reformizmusán, kiválnak a páholyokból és külön csoportosulnak. Pesten és Budán olvasóköröket alapítanak, önképzőtársulatokat szerveznek — a rendőri jelentések ezeket kluboknak nevezik. A Budai Olvasókör alapítói közt HAJNÓCZY, SZENTMARJAY, BERZEVICZY, VERSEGHY nevével találkozunk, s a tagok közt megtaláljuk a fővárosi értelmiség színe-javát." Ugyanezt látjuk Kassán, Nagyváradon, Kőszegen, Késmárkon és Lőcsén is. Tehát az olvasókörök elsősorban a politikai szervezkedések titkos gócai voltak, programjukban helyet kapott az olvasás is. Rövidéletűek, mert a köztársasági mozgalom bukásával felszámolták őket. Az olvasókörök mellett alakultak ki ebben a században azok az olvasótársaságok, melyek havonként meghatározott összeg lefizetése ellenében könyvkereskedőktől könyvet vásároltak, s azokat elolvasva, kölcsönkönyvtárakat állítottak fel a meglevő könyvanyagból és pénzért kölcsönöztek. Ezek képezték — főleg Franciaországban — egyrészt a pártklubok, másrészt az irodalmi szalonok könyveinek magvát.3 1 CSATKAI Endre : Régi soproni könyvgyűjtők, könyvkereskedők és olvasókabinetek Magy. Könyvszb. (továbbiakban MK.) 1939. 54—61.1. SZEMZŐ Piroska: A magyar kölcsönkönyvtárak kezdetei. MK. 1939. 165—175.1. TÍMÁR Kálmán: Az első „Olvasó Kabinet" Győrött. Győri Szle. 1930. 179—180. 1. Az első magyar kölcsön-könyvtár alakulása Pesten 1793-ban. Corvina. 1887. 67—68.1. SENNOWITZ Adolf : A budai és pesti könyvkereskedelem a múlt század második felétől 1831-ig. Corvina. 1897. 17—18., 48—50.1. KÓKAY György: Az első magyar kölcsönkönyvtárak történetéhez. MK. 1957. 271—275. 1. Sok adalékot tartalmaznak még GÁRDONYI Albert és STEINHOBER Károly művei. 2 BENDA Kálmán : A magyar jakobinusok. Bp. 1957. VTH—IX. 3 SZERZŐ. h.