Magyar Könyvszemle, 1959 (75. évfolyam, 1-4. szám)

Léces Károly: A pesti magyar olvasó-kabinet megalapítása és könyvállománya 345

346 Léces Károly A könyvkereskedők és a könyvkötők, felismerve a megnövekedett olva­sási igényt és ebből hasznot remélve, olvasókabineteket alapítanak. Igen nehéz különbséget tenni a kölcsönkönyvtár és az olvasókabinet közt. A korabeli nyelvhasználatban egyaránt ilyen néven szerepelnek, vagy idegen nyelvi változataikat használják, mint „cabinet de lecture", „Lektur-Cabinet" vagy „Lese-Cabinet". Különválasztásukat, önálló tárgyalásukat két tény indokolja. Az egyik, hogy hazánkban a korabeli rendeletek éles különbséget tesznek kölcsönkönyvtár és olvasókabinet közt. Olvasókabinetnek csak a könyvkeres­kedők és könyvkötők birtokában levő kölcsönkönyvtárakat tekintik, az egyéb könyvet kölcsönző intézményeket sohasem nevezik olvasókabinetnek. Míg az olvasókabineteket a király már 1798-ban, addig a kölcsönkönyvtárakat 1799-ben tiltja be. A másik tény, hogy a kölcsönkönyvtárak sohasem adhattak el könyvtáruk állományából könyveket, az olvasókabinetekben ez természetes volt. Tehát látjuk, hogy a magyar viszonyok nem egyeznek meg teljesen a külföldiekkel, ahol a névhasználat és a funkció is azonos volt. Magyarországon a kölcsönkönyvtárak csak kölcsönöztek, az olvasókabinetek ezen felül még árusítottak is, így érthető teljesen PÁPAY Sámuel találó elnevezése az olvasó­kabinetekre : „Olvasó Bolt" , árulják az olvasást és könyvet egyaránt. Az első magyar nyelvű híradások egyike, mely minta és követendő példaként említi a „felsőországi" kölcsönkönyvtárakat, olvasókabinetnek nevezve ezeket, a követ­kezőket mondja róluk : „Minthogy azokat a' sokféle s' külömböző materiákra tartozó könyveket, mellyek minden hónapban szaporodnak, minden különös személynek meg­szerezni lehetetlen : a' végre gondoltattak­ ki ezek az Olvasó Kabinetok, mellyek Felső Országokon tsak nem minden Városokban találtatnak. A' ki illyet állít­ fel valamelly Városban, igyekszik az abba beszerezni minden­féle új könyveket, mellyek a' külömböző ízlésű embereknek gyönyörűséges mulatságokat szerezhetnek. A' nyomtatásban ki­adott, lajstromokból ki ki láthatja, mellyik könyv néki való, 's ki hozza onnan olvasni, 's fizet tőle egy xrt. napjában. Ez az olvasni szeretőknek nagy ösztön, 's azonban az Olvasó Kabinet­ Birtokosa is ki­keresi lassanként könyveinek orrokat. ... Bár tsak Hazánknak minden nagyobb Városaiban valamelly tehetős és érdemes Hazafi, Kalmár vagy Könyv­kötő, illyen Olvasó Kabinetet állítaná­ fel."­ A magyar olvasóközönség még túl szerény száma nem lehetett a kölcsön­könyvtárak biztos bázisa. A könyvkereskedők és könyvkötők azonban, hogy a csőd elől meneküljenek és nagyobb jövedelmet szerezhessenek, szívesen fel­karolták az ügyet. Ennek eredménye, hogy könyvkereskedők és kötők egy­aránt olvasókabinet nyitására kérnek engedélyt. A XVIII. századi magyarországi könyvkereskedelem eredete és jellege is német. Ugyancsak idegen, főleg német származású legtöbb városunk polgár­sága. Ez érezteti hatását a könyvek iránti igényben is. Nem véletlen, hogy az új kabinetek zöme­i, melyek városokban alakultak és a városi polgárság igényeit voltak hivatva kielégíteni — túlnyomó részben német könyvanyagot tartalmazott. Viszonylag gyors elterjedésük és nagy számuk arra mutat, hogy ez volt a kor egyik legáltalánosabb olvastatási központja, s népszerűségét sokban „olvasótermének" is köszönhette. Az e kérdéssel foglalkozó tanulmányok szerint Magyarországon KLEINOD Antal soproni könyvkereskedő kért először engedélyt olvasókabinet nyitá­sára 1787-ben.­ Viszont GLEIXOLTEK János pesti olvasókabinetje már 1787-ben megnyitotta kapuit,­ s ugyanebben az évben még katalógusa is meg- 4 Mindenes Gyűjtemény H. 1789. 135—136. 1. 5 SZEMZŐ i. h. 6 LUKINICH Imre : A magyar bibliográfiaírás első kísérletei. MK. 1925. 12. 1.

Next