Magyar Nyelv – 32. évfolyam – 1936.

Rásonyi László: Kolbászszék

Kolbászszék. Magyarország­ régi, ma már csupán oklevelek­ből ismert helynevei közé tartozik a Kolbászszállása, Kolbász­szék név is. A hét kun szék egyike volt, Karcag vidékén. A rá­vonatkozó első adat 1395-ből való: „possessiones . . . Cumano­rum . .. Wyzalas, Olum­pe, Kolbazzalasa, Abchykzalas" (GYÁRFÁS, A jászkúnok története III, 526). Ezt is, a későbbi adatokat is felsorolta már GOMBOCZ ZOLTÁN, aki a név eredetével foglalko­zott (Árpádkori török személyneveink, MNy. XI, 148­9), hogy csak a fontosabbakat említsem: 1460: „possessio Kolbaz" (GYÁRFÁS III, 642); 1461: „in sede Kolbazzek" (i. h. III, 644). Hogy a Kolbazzaliasa helynév személynévi eredetű, azt lát­juk a név szerkezetéből is, de kétségtelenné teszi egy 1459-ből való oklevél is, amely egy örökösödési perben többek között egy Pált említ, aki ötödízigleni leszármazottja Kolbaz-nak, Kolbaz­ szállásáról (GYÁRFÁS III, 271). A névadó Kolbaz (olv. Kolbász) tehát 1300 körül élhetett. A név egész környezete kun. Kolbaz testvére Aboska. Neve a CodCum.-ból (87, 116: abusca, abuscha) is ismert abuska 'der Greis stb.' szóval azonos (GOMBOCZ, MNy. XI, 343). Az 1395-i ok­levél Olum­pe neve még 1389-ben Alonnype alakban szerepel (GYÁR­FÁS III, 511), s így nyilvánvalóan az Alon (­Ahin ^^ Alyn) és nype (~népe) szavak összetétele lévén, egybevethető az orosz évkönyvek­ben 1282-ben szereplő Alyn voevoda Tatarsk. (Létop. po Lavr. sp. Izd. 1871. 498; OKTGy. IV, 43, V, 159, VII, 176, X, 160, XVI, 55, XXIII, 12; Russk. Chronogr. I, 402), továbbá a csuvas Alin, Atinka (MAGNICKIJ, CUV. jaz. im.) nevekkel. — Kun eredetű az Abchykzalas név is, amelyben az Abcyk személynév Aba sze­mélynévből lett -cyk képzős kicsinyítő a középső nyílt szótag magánhangzójának gyakorta előforduló kiesésével (GOMBOCZ, MNy. XI, 341—3). A Kolbaz név megfejtését már GOMBOCZ megkísérelte. Idé­zett gazdag és úttörő cikkében ez az egyetlen név, amelynél nem foglalt határozottan állást. Két lehetőséget vetett fel. Az első feltevés nem ad feleletet a Kel- mibenlétére, a -baz meg csak egyetlen adattal igazolható személynév (a. m. 'Friede, Eintracht, Ruhe'; az orkhoni feliratokban). A második feltevés (*Kolmaz -­kot- 'bitten') ellen meg az szól, hogy ilyen személynevet — bár elvileg nem volna lehetetlen — nem ismerünk, s az mb hangcserére a kun nevek nem mutatnak más példát. Mivel az idézett XIV—XV. századi adatokban szereplő -z­sz-et is jelölhet, valószínűbb, hogy azzal a Kolbas (Kojxeaci.) sze­mélynévvel állunk szemben, amelyet a kirgizből több adattal igazolhatunk (Materialy po obsledov. tuzemn. i russk. chozajstva i zemlepolzov. v Semirecenskoj oblasti. Sobr. P. P. RUMJANCEV II, 160; Kirgizskoe chozajstvo v Akmolinsk. obi. III, 58), s amely talán az 1798-ban az orosz törvények gyűjteményében (Polnoe Sobr. Russk. Zakonov XXV, 405) található „Petr Kolbasov" névből is kiválasztható. _ A Kolbas név előtagja a kol 'kar, seregszárny, hadoszlop' (Kas­., REDH.) SZÓ, utótagja meg az egész törökségben elterjedt bas- 'nyomni, legyőzni, leigázni' ige (vö. MNy. XXIX, 160—71) egyesszámú felszólító módbeli alakja. A személynév jelentése tehát: 'Sereget (seregszárnyat) győzz!' — Sorsmeghatározó név.

Next