Magyar Rendőr, 1975. július-december (29. évfolyam, 27-52. szám)
1975-10-23 / 43. szám
AHOL ELMOSÓDNAK A KÖRZETHATÁROK Együttműködés. Kölcsönös segítségnyújtás. Egymásra utaltság. Információcsere. Erők és eszközök célszerű csoportosítása... Ki tudná összeszámolni, hogy a közrend és a közbiztonság fenntartása érdekében hányszor szerepelnek a mindennapi munkában ezek a fogalmak! És ami még ennél is fontosabb, nemcsak mondjuk őket, hanem e fogalmak jelentős szerepet is kapnak napi ténykedéseinkben. A megvalósult szemléletmód szép gyakorlati példáival találkoztunk a marcali járási kapitányság területén, ahol a lengyeltóti, az öreglaki, a somogyvári és a szőlősgyöröki körzeti megbízottak önzetlen tenni akarással eredményesen segítik egymást feladataik végrehajtásában. * Pintér Ferenc zászlós, lengyeltóti körzeti megbízottal a község központjában találkoztunk össze. Marics László őrmester, öreglaki körzeti megbízott és Fleit Ferenc önkéntes rendőri csoportvezető társaságában a hírhedt Jóbarát kisvendéglő, a szomszédos presszó vendégeit, majd a naplopók gyülekezőhelyeként ismert parkot és a községen átvezető műút forgalmát ellenőrizték. Ezeket a helyeket naponta többször is „meghúzzuk” — kezdte a zászlós —, itt a központban meg a cigánytelepen kezdődik többnyire minden baj. A szabályszegések és a bűncselekmények forrását kell eldugaszolnunk, csakis így lehet eredményes a megelőzés. Ha itt végzünk, akkor átugrunk Öreglakra, ott is körülnézünk. — Minden munkát közösen végeznek? — kérdezem. — Mindent azért nem. Nekem is, szomszédaimnak is megvan a magunk munkája, de az általános megelőző jellegű ellenőrzéseket és bizonyos célfeladatokat együtt oldunk meg, így jobb hatásfokkal és eredményesebben dolgozunk. Ezt a beszélgetést egy magasföldszintes ház mosókonyhájából átalakított, nedves helyiségben folytattuk. Az évek során a salétrom művészi, hófehér absztrakt figurákat alkotott a falakon. — Hát ez itt az irodánk — folytatta a zászlós —, több mint tizenöt éve dolgozunk itt Magyar Ferenc zászlóssal, a másik körzeti megbízottal, ő most is betegállományban van, de én sem dicsekedhetek az egészségemmel. Rövidesen mindketten nyugdíjba megyünk, a fiatalok meg majd csak kiverekednek maguknak egy száraz helyiséget valahol . Az év elején kerültem öreglakra körzeti megbízottnak — vette át a szót Maries őrmester —■, négy évig Fonyódon voltam gépkocsizó járőr. Lakást itt, Lengyeltótiban kaptam, innen járok át naponta öreglakra. Sok tapasztalatom még nincs, a kényesebb ügyekben a lengyeltóti körzeti megbízottak segítenek. Nekem kifejezetten hasznos az a közszellem, amit az idősebbek évekkel korábban egymás között kialakítottak. A lengyeltóti körzeti megbízottak az utánpótlás gondjait is könnyítik. Közreműködésükkel az idén nyolc fiatalt vettek föl a rendőrség állományába. A két lengyeltóti körzeti megbízott abban reménykedik, hogy közülük viszszatérnek majd a legkiválóbbak, hogy az ő helyükbe lépjenek. Dél felé járt az idő, amikor egy jól megtermett, negyvenes férfi nyitotta ránk az ajtót. Egyenesen a zászlóshoz lépett, és minden különösebb bevezetés nélkül megszólalt: — Pintér elvtárs, reggel szólt nekem Fonódi Pista, a juhász, hogy eltűnt az akolból tíz birkája meg hat báránya. Gyere már át délután négyre, meg kellene húznunk a völgyet, ahol a teknővájók tanyáznak. De van más irány is. Na, átjössz? — Négyre nálad leszek. A férfi köszönt, aztán elviharzott. — Ki volt ez? — kérdeztem. — Ő a szőlősgyörki körzeti megbízott, Óvári Ferenc főtörzsőrmester. Megállapodtunk, hogy négyre én is ott leszek, aztán búcsút vettünk egymástól. Ők öreglakra mentek, mi pedig folytattuk az utunkat Somogyvárra. A somogyvári körzeti megbízott modern szolgálati lakásának kerti kapuja zárva volt. Az egyik szomszédja közölte velem, hogy egy sárga kocsival ment el egy félórája. A kocsit megtaláltuk a termelőszövetkezet irodája előtt, azután a körzeti megbízottat is az udvaron. Molnos Lajos zászlós az elnökhelyettessel és Varjú Miklós főhadnaggyal, a marcali kapitányság igazgatásrendészeti alosztályvezetőhelyettesével beszélgetett valamiről. Később tájékoztattak, hogy egy mezőőr még egy halőr fegyvertartási engedélyének elutasításáról volt szó. — Ma éppen szabadnapos vagyok — mondotta a zászlós —, dehát nálunk ez csak amolyan formaság. Ha munka van, akkor menni kell. Az év elején alig történt valami a körzetemben, de a második félév nagyon rosszul indult. Egymást követték a súlyos esetek. Szerencsére jó a kapcsolatom a lengyeltóti és az öreglaki körzeti megbízottakkal, ők sokat segítettek nekem. De hát ez kölcsönös. Tehát a somogyvári körzeti megbízott sem lóg ki a sorból — állapítottam meg —, aztán áthajtottam öreglakra. A körzeti megbízottak már befejezték a hétszáz lelkes cigánytelep ellenőrzését. Most nem tapasztaltak rendellenességet. Maries őrmesternek még volt egy csomó dolga a falujában, ő majd este utazik vissza a lakására. Besoroltunk Pintér zászlós Zsigulija mögé és a MEZOGÉP gyáregységét érintve áthajtottunk Szőlősgyörökre. A házigazdát most már egyenruhában, teljes „harci díszben” találtuk, összeismerkedtünk, és nyomban indultunk is a termelőszövetkezet juhhodályai felé. A főtörzsőrmester közben magyarázott. — Ha nem dolgoznánk össze, elúsznánk valamennyien a munkával. Közrendvédelmi alosztályvezetőnk és őrsparancsnokunk számon kéri tőlünk, van-e saját kezdeményezésű intézkedésünk. Hát az van bőven, de a kapitányságon nem mindig úgy reagálnak jelzéseinkre, ahogyan azt szeretnénk. Sorolhatnék is erre néhány példát Pedig mi csak akkor jelentünk valamit, amikor már nagyon alapos a gyanúnk, és adatokkal is tudunk szolgálni. Közben megérkeztünk a hodályhoz. A juhász, Fonódi István egyben önkéntes rendőri csoportvezető is Szőlősgyörökön. Előadja gyanúját és bemutatja a birkák fülére lyukasztott és festett jelzéseket. Azután a két rendőr búcsút vesz tőlünk, gyalogosan vágnak neki a hegyoldalnak, s rövidesen elnyeli őket a sűrű erdő. A hírhedt Jóbarát vendéglő Közlekedési ellenőrzés közben Szöveg és kép: Békési József A somogyvári tsz udvarán így voltak jelölve az ellopott birkák is Rögtönzött megbeszélés érán