Magyar Salon, 5. kötet (3. évfolyam, 1885-1886/2)

364 NAGYFALLI JUSTH ZSIGMOND magára száll, s a mely megérteti vele a végtelent. Van aztán egy másik tipus, az idealista, a ki még a priori jót tesz fel mindenkiről, ki oltárt emel szive választottjának, a kit imád, a kit azon­ban tisztán nem lát s midőn ez em­berfeletti vonások lehullanak a sze­gény asszonyról, kit szerelmével bol­dogtalanná tett, ekkor aztán ott áll előtte, bámulva a felett, hogy hogyan szerethette ezt a lényt, a­ki csak asszony. Néha aztán az az eset fordul elő, hogy a kiábrándult nem találván olyan lelket, mint a­milyenről álmo­dott, Baudelaire-rel így kiált fel: «Sois charmante et tais toi». (Lelkedre nem vagyok kiváncsi, lel-l­kedtől félek.) S ez utóbbi az az út, a mely az idealizmustól a czinizmushoz vezet. Ez alakok közös vonása az, hogy nem találták meg azt az életben, a mit kerestek s vágyódnak valami után, a mi talán nincs, valami után, a­mit meghatározni nem lehet. Ez a alakok egyike sem optimista, lehetetlen, hogy az lehessen. Pedig ezek a típusok és alosztályok képezik a párisi társaságot. Azt a társaságot, melynek szellemesnek, iro­nikusnak, érzelem tekintetében felü­letesnek, gyakran c­inikusnak kell lennie, nehogy kétségbeessen. Ezen négy "typus akcziója van Bour­­get két híres regényében feltüntetve, a­melyeket legjobban saját szavai fog­nak megítélni; el lehet e művekre is mondani azt, a­mit ő Viktor Hugó regényeiről mondott: «les tout est grandiose paree que tout personne y devient une type». Cruelle énigme et Crime d’amour czímű regényeiben benne van Páris filozófiája, levonva a párisi társaság elemeiből, typusaiból, így már előttünk lebeg műveinek véres fonala, a melyen a párisi pesz­­szimizmus is alapul s a mely Bour­­get egész világnézetének kifejezése: « . . . . Tétre humain toujours ignore Tétre humain. Tut n’as jamais rien su des douleurs dönt je souffre Rien su. Chucun de nous porté en lui mérne un gouffre, Ou seul il őse a peine aventurer les yeux».* II. Bourget világnézete és ennek eredete. Alapjában a létezőben való csaló­dás folytán a lét iránt érzett undor, társulva a nem lét utáni vágygyal, Bourget világnézete, filozófiája. És ez keresztül vonul versein, re­gényein, lélektani tanulmányain, szó­­i­val ez írói egyéniségének alapja. E sötét világnézet eredetét kell műve nyomán keresnünk. Egyik költeményében így kiált fel: «Les livres que j’ai lus quand j’étais tout enfant M’ont trop fait espérer. Ils m’ont gáté la Vie Et ma pensée en eux exaltée et ravie En vain d’un grand dégout du réel se defend.»* Ez minden pesszimista története. Az első könyvek, a­melyek kifejlesz­tik lelkünkben az ideált, a mely az­után a valóságos világgal összeütkö­zésbe hoz. E négy sorban benfog­­laltatik egy fiatal idealista lélek egész kétségbeesése a fölött, hogy a való világa annyira alatta áll, a melyet szívünkben hordunk, s a melynek egyik főforrása ifjú éveink kedvencz könyvei. A mely könyveknek gyak­ran hideg sorai vérünkké válnak s a mely könyvek idealizmusunkat töké­letesen kifejlesztik. Ezután jó az első csalódás, de nem az utolsó, az ideál utáni vágy szívós, sokat kiáll, sokszor egy egész élet * À une femme. ** Spleen.

Next