Múltunk – politikatörténeti folyóirat 34. (Budapest, 1989)
1–2. szám - TANULMÁNYOK - Tokody Gyula: Magyarország kiválása az első világháborúból és a német külpolitika
viduumnak", és a „hármasszövetségi gondolat tulajdonképpeni hordozójának" éppen Magyarországot tekintették, amelyre délkelet-európai politikájában Németország biztosabban támaszkodhat, mint az osztrák császárságra. A Magyarország és Németország közötti külpolitikai együttműködés azonban csak közvetett úton valósulhatott meg, mégpedig az Osztrák-Magyar Monarchia közös külügyminisztériuma és Németország Külügyi Hivatala révén, hiszen 1918-ig nem volt önálló magyar állam, így önálló magyar külügyi apparátus sem létezett. Hazánk képviseletét a Német Birodalomban a berlini osztrák-magyar nagykövetség, Németországét pedig a bécsi német nagykövetség látta el, a főbb városokban működő konzulátusok segítségével. Az 1872-ben létesített budapesti német főkonzulátus, amely elsősorban volt hivatva a magyarországi események megfigyelésére, tulajdonképpen csupán a bécsi német nagykövetség kihelyezett hivatala volt. De kezdettől fogva jóval nagyobb szerepet kapott, mint általában a konzuli-főkonzuli hivatalok. Egyrészt azért, mert az Osztrák-Magyar Monarchia egyik uralkodó nemzetének fővárosában működött, másrészt azért, mert ismert volt a magyar vezető köröknek a monarchia külpolitikájára gyakorolt különleges befolyása, nem utolsósorban pedig azért, mert az Osztrák-Magyar Monarchia bomlásának előrehaladtával - mint említettük - nőtt a magyar királyság fontossága Berlin szemében. A hangsúlyozott figyelmet fejezte ki, hogy a Külügyi Hivatal a főkonzulátus vezetőit általában a fiatalabb német diplomaták javából, arisztokrata köréből választotta ki, ügyelve arra, hogy rátermettségük mellett megfelelő társadalmi rangjuk legyen, kapcsolatot tudjanak teremteni és tartani még a legelőkelőbb magyar főúri politikusokkal, illetve családjaikkal is. Az első világháború alatt és az azt követő években Franz Fürstenberg-Stammheim gróf, a német diplomácia hagyományosan konzervatív gárdájához számítható arisztokrata töltötte be ezt a funkciót, minden jel szerint lelkiismeretesen és bizonyos jóindulatot mutatva Magyarország helyzete és sorsa iránt. Jelentései nem voltak ugyan mentesek politikai elfogultságtól, többnyire mégis objektivitásra és őszinteségre törekedtek, sőt egyes kérdésekben meglepő előrelátást mutattak. Németország és Ausztria Magyarország egymástól való függősége, az erőviszonyok és a külpolitikai célok különbsége ellenére az első világháború során is megmaradt, ami törvényszerűen vezetett ahhoz, hogy a bécsi udvar Németország katonai összeomlása előtt képtelen volt gyökeres külpolitikai orientációváltásra. A magyar kormány pedig már politikai összetételénél, beállítottságánál fogva sem lett volna erre képes, nem is szólva a monarchiában elfoglalt helyéről. A Károlyi-párt németellenes külpolitikai koncepciója így hosszú ideig nem realizálódhatott, már csak azért sem, mert az említett történelmi előzmények, amelyek - ötvöződve a világháborús élményekkel és a teljes összeomlástól való félelemmel - szélesebb néprétegekben is ébren tartották az egy- 3 Südostdeutsches Archiv. XIII. Band. 124-125. o.