Múltunk – politikatörténeti folyóirat 37. (Budapest, 1992)
2–3. szám - Közlemények - Lux Judit: A magyarországi ipari szakszervezetek tevékenysége az I. világháború idején (1915-1916)
LUX JUDIT A MAGYARORSZÁGI IPARI SZAKSZERVEZETEK AZ I. VILÁGHÁBORÚ IDEJÉN (1915-1916) Az 1914-1918-ig tartó időszak igen rövid történelmi periódus, ám történésekben felettébb gazdag. A magyarországi szakszervezetek a "szűken vett" I. világháború éveiben - a hadüzenettől a fegyverek letételéig - váltak a munkáltatók és az állam által méltányolt hatalmi tényezővé, és a társadalmi-politikai folyamatok mozgásában figyelmen kívül nem hagyható, s olykor meghatározó társadalmi erővé. A szakszervezetek feladataikat az I. világháború idején is az igen gyorsan változó gazdasági, politikai helyzethez igazították. A feladatok fontossági sorrendjét a "napi" helyzet állította fel. Ez különösen az első háborús hónapokban volt igazán lényeges, hiszen a tét a szakszervezetek fennmaradása volt. A jelentősen megcsappant taglétszám ellenére erőn felül is segélyező szervezetek ráébresztették az embereket, hogy segítséget csak szervezeteiktől várhatnak. A kis lépések politikája nem lebecsülendő akkor, amikor egy tollvonás is elegendő lehetett volna egy szervezet megszüntetéséhez. A cselekvési korlátok felismerése mellett a szűkre szabott kereteket a szakszervezetek maximálisan képesek voltak kihasználni. Jelen írás a fentieket igyekszik alátámasztani. A "teljes felkészültség" és következményei A magyar gazdaságot a háború felkészületlenül találta, "...hiányzott olyan, már a béke idején felállított terv, mely felhasználva a termelés, forgalom és hitel számos szak- és érdekképviseleti szervezetét, lehetővé tette volna a hadrakelt sereg szükségletének előteremtését és utánpótlását, anélkül, hogy a polgári gazdaság minden ipari, műszaki, kereskedelmi és tudományos szervét militarizálva, párhuzamosan felállítani kényszerült volna. Semmi, de semmi előkészület erre nézve nem történt." Magyarország úgy lépett a háborúba, hogy gazdasági erőforrásait, készleteit nem vették számba, az élelmiszerek termelését, az árak alakulását nem szabályozták. A gabonafélék árát pl. csak a háború kitörése után mintegy fél évvel maximálták azért, hogy a nagybirtokosok kedvező áron értékesíthessék terményeiket. Az élelmiszerek kivitelének korlátozását, a behozatali vámok fokozatos eltörlését akkor hajtották végre, amikor az nem okozott kárt a "gazdaközönség- Ladányi Jenő-Szterényi József: A magyar ipar a világháborúban. Franklin kiadás, 1934.62. o.