A MTA Nyelv- és Irodalomtudományok Osztályának Közleményei (6. kötet, 1-2. szám)
Sőtér István: A magyar romantika
SÖTÉR ISTVÁN A MAGYAR ROMANTIKA 7. A magyar romantika helye az európai romantikában Irodalmunk fejlődésének egy fontos szakaszán jelentős helyet foglal el az az áramlat, mely a francia forradalom, illetve a napóleoni háborúk után bontakozik ki, s uralkodik egy ideig az európai irodalmakban : a romantika. Ez az irodalmi iskola alapjában reakciós, ellenforradalmi jellegű volt : »csömörrel fordított hátat a tömegeket mozgató nagy politikai érzelmeknek, a magánélet hangulataiba, a privát fájdalmak kicsinyességébe menekült« (RÉVAI JÓZSEF: Kölcsey Ferenc : Marxizmus, népiesség, magyarság, Budapest, 1948. 16. 1.). Mégis, a mi reformkorunkban, a nemesség vezette polgárosodási törekvések idején, az ország polgárivá átalakításáért folytatott harcok során, a nemzeti érzületet hirdető, nagy alkotók műveiben : Kölcseynél, Kisfaludy Károlynál, Bajzánál, Vörösmartynál, Eötvösnél , majd pedig 48 hajnalán, a fiatal Magyarország íróinál, s átmenetileg Petőfinél is, a romantika nem egy elemével találkozunk. Mi több, Világos után, Jókai művében a romantika egy sajátos újjászületésének reményében pedig továbbélésének lehetünk tanúi. Ezek a jelenségek arra figyelmeztetnek, hogy a romantika kérdésével foglalkoznunk kell, ha e fontos korszakok irodalmi arculatát meg akarjuk érteni. De ehhez a megértéshez csak oly módon juthatunk el, ha a romantika áramlatát a maga ellenmondásosságában vesszük szemügyre, — ha szembeállítjuk a romantika »menekülő« jellegét a nemzeti célok harcos jellegével, — ha szembeállítjuk a romantika polgári vonásait a mi irodalmunk nemesi vonásaival. A »forradalomtól megcsömörlött polgár kiábrándulása«, melyre RÉVAI JÓZSEF figyelmeztet (u. o. 18. 1.) — és a haladásban bízó, azt teljes hittel igenlő, nagy magyar költők világnézete : íme, újabb ütközési pont a romantika lelkülete és a 48 felé mutató magyar viszonyok között. De talán nem is szükséges egyenest a magyar helyzethez folyamodnunk azért, hogy a romantika kérdésének bonyolultságát észrevehessük. Hisz nyilvánvaló, hogy egészen másként jelentkezik a romantika a német, a francia, az orosz és a magyar irodalomban. LUKÁCS GYÖRGY mutat rá arra.