Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-10 / 161. szám
3CLXX. évfolyam * Budapest, 1914 Julius 10, péntek 161. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁRA: egy évre........ 24., kor. | negyed érvre...... kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra ........ 2.— kor. A ,iSZOCIALIZÁIUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTX-UTCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.), KIADÓHIVATAL, VIIL, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A választók összeírása megkezdődött! Az összeírás csak két hétig tart, — aki nem jelentkezik, elveszti szavazati jogát! Mindenki jelentkezzék — mindenki agitáljon a jelentkezés mellett! A szociáldemokrata párt. Nemtörődöm-ember egyetlen egy se legyen közöttünk mától fogva, mert mindenkinek két kézre kell fognia a munkát, máskülönben sem a nyomorúságtól, sem a szégyentől nem szabadul meg ennek az országnak a szerencsétlen népe. A nyomorúságról nem kell sokat beszélnünk: minden munkás a saját keserves tapasztalásából ismeri. Széles e világon mindenütt nagy károkat tesz a gazdasági válság, de akkora munkásnyomor, mint Magyarországon, egyetlen kulturáltamban sincsen. Éhező, rongyos munkások tízezrei, lerongyolt és lefogyott proletárgyermekek százezrei lézengenek ebben az országban. Bitimok volnánk", ha ezt tétlenül tűrnék, ha nem tennénk valamit sorsunk javítására. De nemcsak a nyomorúság súlya nehezedik reánk, hanem a világraszóló szégyen bélyege is itt ég a homlokunkon. Nincs Európának még egy országa, amelyben annyira jogfosztott volna a nép, mint minálunk. Itt fekszik előttem egy német nyelvű füzet: Magyarország szociáldemokrata pártjának jelentése az 1914. évi bécsi nemzetközi szocialista kongresszushoz. Ez a jelentés a világ munkásai előtt a magyar választójogot ismerteti, bemutatja a Rónai-féle „Hogyan szerezzük meg választójogunkat!" című füzetből az ismeretes ketreceket és kockákat, amelyek azt mutatják, hogy kit miféle címen zár ki Tisza István a választójogból; ismerteti a jelentés a választójogért való küzdelmet és a most megindult választási harcot is: aki ezt elolvassa, az tisztában van vele, hogy Magyarország egy darab ős-Ázsia és hogy Magyarország népe páriasorsban tengődik. Ez a választójog szégyene az országnak"; nem kisebb szégyene, mint a sópanama, mint a pinkapanama vagy mint a fegyveres gerőlegények csizmája talpa alá tiport képviselőház és a többi világraszóló gyalázat. Ez a szégyen éget bennünket, már bennünket. És pedig nem csupán érzelmi okokból, nem csupán azért, mert — noha nem mi vagyunk e gyalázatos állapot okozói — csak piruló arccal állhatunk a világ munkásainak gyülekezete elé mint magyarok. Hanem még sokkal inkább azért, mert Magyarország gyalázatának gazdasági következményei is vannak és azokért elsősorban nekünk, munkásoknak, kell megszenvednünk. Hiszen kulturállamok elfordulnak ettől az Ázsiától, nem bíznak fejlődésre való képességében, nem hisznek gazdasági megbízhatóságában, tehát nem akarnak vele gazdasági összeköttetésben lenni, nem akarnak neki pénzt kölcsönözni, mert attól kell tartaniuk, hogy itt minden fölfordul és minden elvész. Ez az ország már csak uzsorakölcsönt kaphat, azt is nagynehezen, ez az egyik oka, hogy nincs építkezés, nincs vállalkozás, hogy itt a" gazdasági halál szele fúj és nagyrészt emiatt kell a munkásságnak" nyomorognia. Lukács panamáz és pinkáz, Tisza lerombolja a parlamentet és a félig-meddig európai intézményeket; a mungók panamáznak és sápolnak... és mindezért a becsületes munkásembereknek kell szenvedniük, a mi feleségeinknek kell rongyoskodniok, a mi gyermekeinknek kell éhen lefeküdniök nyomorúságos vackukra. Barmok volnánk, ha ezt tétlenül tűrnék, ha nem tennénk valamit sorsunk javítására. És most itt az ideje, hogy tegyünk valamit. A mai napon kezdődik a fővárosban és az ország legtöbb kerületében a választók összeírása ; ezen a napon tehát minden munkás és általában minden tisztességes ember, akinek erre Tiszakörcs törvénye módot ad, álljon készen kötelességének teljesítésére. Föl, az összeíró küldöttség elé! ezzel a szóval köszöntsék egymást a munkások, ha a mai napon találkoznak. Annyi ez, mintha azt mondanák : — Föl a harcra ! Föl Tisza ellen, az erőszak ellen, a panamisták és tolvajok ellen, a munkásnyomorgatók ellen ! És holnap már ez legyen a köszöntés : — Elvtárs, volt-e már az összeíró küldöttség előtt ? És most minden nap csak erről legyen szó. El kell menni, az összeíró küldöttség elé. El kell vinni másokat is, az ingadozókat, a habozókat, a proletárság Pató Páljait, akik mindig ráérnek még, akik szeretnek mindent holnapra halasztani. Mert ilyenek is vannak közöttünk, nem rossz szándékú, de gyönge akaratú, habozó természetű emberek. Ezekbe akaratot és határozottságot kell önteni. Meg kell velükértetni, hogy aki az összeíró küldöttség elé nem megy, az a szavazóurnához sem mehet. És aki lemond arról, hogy szavazati jogát megszerezze, az elárulja a munkástársait, a feleségét, a gyermekeit, mert az nem akar küzdeni a mostani gyalázat és nyomorúság megszüntetéséért, az a mostani állapot megmaradását támogatja. Minden munkásnak meg kell értenie és másokkal is meg kell értetnie, hogy ilyenkor a nemtörődöm-ember veszedelmesebb a nyílt ellenségnél. Az ellenséggel tisztában vagyunk ; tudjuk, hogy miben árt nekünk ; tudjuk, hogy kicsoda és tudjuk, hogyan kell ellene védekeznünk, hogyan kell őt támadnunk. De a soraink között élő ember, akit testvérünknek hiszünk, akinek testvéri munkájára és támogatására számítunk, mert ez neki isérdeke. .. Ha az ilyen ember cserbenhagy bennünket, az igen nagyot vét ellenünk. Ilyen nemtörődöm-ember, ilyen közönyös ember ne legyen tehát közöttünk egyetlen egy se. Oly sokat jártuk már a harcok útját! Hány tüntető fölvonulásban vettünk részt! Hányszor tiportak rajtunk a rendőrparipák ! Hány harcos testvérünk járta a toloncutat ! Hány lakta meg a börtönöket és hány fog még szenvedni mindnyájunk ügyéért! Hát azokról beszéljünk-e, akik a nagy országutat tapossák, vagy hajók fedélzetébe beistállózva az alattomos tengert járják és epedve keresnek más hazát, véres verítékért legalább kenyeret adót ! Minekünk pedig most két utat kell megjárnunk. Az egyik ma vagy a legközelebbi napokban az összeíró küldöttség elé vezet, a másik — talán tíz hónap múlva — a szavazóurnához. Ha ezt a két utat mindnyájan megtesszük, akik erre jogosítva vagyunk és ha megteszik az általános választójogért s a Tisza-uralom megbuktatásáért küzdő polgári pártok hívei is, akkor mához egy évre már nem lesz mungdtöbbség és nem lesz Tisza-kormány. Ha ezt a két utat megtesszük,milyen sok keserves úttól, milyen sok kálváriás úttól kímélhetjük meg magunkat, testvéreinket, gyermekeinket!.... Ezt magyarázzátok meg a nemtörődömembereknek, a gyöngéknek és Habozóknak". Lapunk mai száma 16 oldal.