Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-10 / 161. szám

3CLXX. évfolyam * Budapest, 1914 Julius 10, péntek 161. szám. AZ ELŐFIZETÉS ÁR­A: egy évre........ 24.­, kor. | negyed érvre...... kor. fél évre 12.— kor. | egy hóra ........ 2.— kor. A ,iSZOCIALIZÁIUS"-sal együtt havonta 40 fillérrel több. EGYES SZÁM ÁRA 8 FILLÉR. A MAGYARORSZÁGI SZOCIÁLDEMOKRATA PÁRT KÖZPONTI KÖZLÖNYE. Megjelenik hétfő kivételével minden nap. SZERKESZTŐSÉG: VIII., CONTX-U­TCA 4. (Telefon: József 3-29 és József 3-30.), KIADÓHIVATAL, VIIL, CONTI-UTCA 4. SZ. (Telefon: József 3-31 és József 3-32.) A választók összeírása megkezdődött! Az összeírás csak két hétig­ tart, — aki nem jelentkezik, elveszti szavazati jogát! Mindenki jelentkezzék — mindenki agitáljon a jelentkezés mellett! A szociáldemokrata párt. Nemtörődöm-ember egyetlen egy se legyen közöttünk mától fogva, mert mindenkinek két kézre kell fog­nia a munkát, máskülönben sem a nyomorú­ságtól, sem a szégyentől nem szabadul meg ennek az országnak a szerencsétlen népe. A nyomorúságról nem kell sokat beszél­nünk: minden munkás a saját keserves ta­pasztalásából ismeri. Széles e világon min­denütt nagy károkat tesz a gazdasági vál­ság, de akkora munkásnyomor, mint Ma­gyarországon, egyetlen kulturáltamban sin­csen. Éhező, rongyos munkások tízezrei, lerongyolt és lefogyott proletárgyermekek százezrei lézengen­ek ebben az országban. Bitimok volnánk", ha ezt tétlenül tű­rnék, ha nem tennénk valamit sorsunk javítá­sára. De nemcsak a nyomorúság súlya neheze­dik reánk, hanem a világraszóló szégyen bé­lyege is itt ég a homlokunkon. Nincs Euró­pának még egy országa, amelyben annyira jogfosztott volna a nép, mint minálunk. Itt fekszik előttem egy német nyelvű füzet: Magyarország szociáldemokrata pártjának jelentése az 1914. évi bécsi nemzetközi szo­cialista­ kongresszushoz. Ez a jelentés a vi­lág munkásai előtt a magyar választójogot ismerteti, bemutatja a Rónai-féle „Hogyan szerezzük meg választójogunkat!" című füzetből az ismeretes ketreceket és kocká­kat, amelyek azt mutatják, hogy kit miféle címen zár ki Tisza István a választójogból; ismerteti a­ jelentés a választójogért való küzdelmet és a most megindult választási harcot is: aki ezt elolvassa, az tisztában van vele, hogy Magyarország egy darab ős-Ázsia és hogy Magyarország népe pária­sorsban tengődik. Ez a választójog szé­gyene az országnak"; nem kisebb szégyene, mint­ a sópanama, mint a pinkapanama vagy mint a fegyveres gerőlegények csiz­mája talpa alá tiport képviselőház és a többi világraszóló gyalázat. Ez a szégyen éget bennünket, már ben­nünket. És pedig nem csupán érzelmi okok­ból, nem csupán azért, mert — noha nem mi vagyunk e gyalázatos állapot okozói — csak piruló arccal állhatunk a világ mun­kásainak gyülekezete elé mint magyarok. Hanem még sokkal inkább azért, mert Ma­gyarország gyalázatának gazdasági követ­kezményei is vannak és azokért elsősorban nekünk, munkásoknak, kell megszenved­nünk. Hiszen kulturállam­ok elfordulnak et­től az Ázsiától, nem bíznak fejlődésre való képességében, nem hisznek gazdasági meg­bízhatóságában, tehát nem akarnak vele gazdasági összeköttetésben lenni, nem akar­nak neki pénzt kölcsönözni, mert attól kell tartaniuk, hogy itt minden fölfordul és min­den elvész. Ez az ország már csak uzsora­kölcsönt kaphat, azt is nagynehezen, ez az egyik oka, hogy nincs építkezés, nincs vál­lalkozás, hogy itt a" gazdasági halál szele fúj és nagyrészt emiatt kell a munkásság­nak" nyomorognia. Lukács panamáz és pin­káz, Tisza lerombolja a parlamentet és a félig-meddig európai intézményeket; a mungók panamáznak és sápolnak... és mindezért a becsületes munkásembereknek kell szenvedniük, a mi feleségeinknek kell rongyoskodniok, a mi gyermekeinknek kell éhen lefeküdniök nyomorúságos vackukra. Barmok volnánk, ha ezt tétlenül tű­rnék, ha nem tennénk valamit sorsunk javítá­sára. És most itt az ideje, hogy tegyünk va­lamit. A mai napon kezdődik a fővárosban és az ország legtöbb kerületében a válasz­tók összeírása ; ezen a napon tehát min­den munkás és általában minden tisztessé­ges ember, akinek erre Tisza­körcs­ tör­vénye módot ad, álljon készen kötelességé­nek teljesítésére. Föl, az összeíró küldött­ség elé! ezzel a szóval köszöntsék egymást a munkások, ha a mai napon találkoznak. Annyi ez, mintha azt mondanák : — Föl a harcra ! Föl Tisza ellen, az erő­szak ellen, a panamisták és tolvajok ellen, a munkásnyomorgat­ók ellen ! És holnap már ez legyen a köszöntés : — Elvtárs, volt-e már az összeíró kül­döttség előtt ? És most minden nap csak erről legyen szó. El kell menni, az összeíró küldöttség elé. El kell vinni másokat is, az ingadozó­kat, a habozókat, a proletárság Pató Pál­jait, akik mindig ráérnek még, akik szeret­nek mindent holnapra halasztani. Mert ilyenek is vannak közöttünk, nem rossz szándékú, de gyönge akaratú, habozó ter­mészetű emberek. Ezekbe akaratot és hatá­rozottságot kell önteni. Meg kell velük­­ér­tetni, hogy aki az összeíró küldöttség elé nem megy, az a szavazóurnához sem me­het. És aki lemond arról, h­ogy szavazati jogát megszerezze, az elárulja a munkás­társait, a feleségét, a gyermekeit, mert az nem akar küzdeni a mostani gyalázat és nyomorúság megszüntetéséért, az a mos­tani állapot megmaradását támogatja. Minden munkásnak meg kell értenie és másokkal is meg kell értetnie, hogy ilyen­kor a nemtörődöm-ember veszedelmesebb a nyílt ellenségnél. Az ellenséggel tisztá­ban vagyunk ; tudjuk, hogy miben árt ne­künk ; tudjuk, hogy kicsoda é­s tudjuk, hogyan kell ellene­ védekeznünk, hogyan kell őt támadnunk. De a soraink között élő ember, akit testvérünknek hiszünk, akinek testvéri munkájára és támogatására szá­mí­tunk, mert ez neki is­­érdeke. .. Ha az ilyen ember cserbenhagy bennünket, az igen nagyot vét ellenünk. Ilyen nemtörődöm-ember, ilyen közönyös ember ne legyen tehát közöttünk egyetlen egy se. Oly sokat jártuk már a harcok útját! Hány tüntető fölvonulásban vettünk részt! Hányszor tiportak rajtunk a rendőrpari­pák ! Hány harcos testvérünk járta a to­loncutat ! Hány lakta meg a börtönöket és hány fog még szenvedni mindnyájunk ügyéért! Hát azokról beszéljünk-e, akik a nagy országutat tapossák, vagy hajók fedélzetébe beistállózva az alattomos ten­gert járják és epedve keresnek más hazát, véres verítékért legalább kenyeret adót ! Minekünk pedig most két utat kell meg­járnunk. Az egyik ma vagy a legközelebbi napokban az összeíró küldöttség elé vezet, a másik — talán tíz hónap múlva — a sza­­vazóurnához. Ha ezt a két utat mind­nyájan megtesszük, akik erre jogosítva vagyunk és ha megteszik az általános vá­lasztójogért s a Tisza-uralom megbuktatá­sáért küzdő polgári pártok hívei is, akkor mához egy évre már nem lesz mungdtöbb­ség és nem lesz Tisza-kormány. Ha ezt a két utat megtesszük,­­milyen sok keserves úttól, milyen sok kálváriás úttól kímélhetjük meg magunkat, testvé­reinket, gyermekeinket!.... Ezt magyarázzátok meg a nemtörődöm­embereknek, a gyöngéknek és Ha­bozóknak". Lapunk mai száma 16 oldal.

Next