Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-24 / 173. szám
1914 július 24. Közbotrány nem volt, írja. a szülők Írásban nyilatkoztak, hogy vallássértést nem láttak a dologban, az öt leány közül mondásomra négy nem emlékezett (vagy nem akart). Pedig kettőjüket az egyik hitoktató a gyónás alatt akarta vallomásra presszionálni. Így tehát a dolog hoz senkinek semmi köze. Az igazgatótól fölterjesztett akták mind mellettem szólottak (leányok vallomása, szülök nyilatkozata stb.) és ezzel kapcsolatban a tanári kar újból kérte a hitoktató eltávolítását. Erre váratlanul, általános meglepetésre, ellenem rendeltetett fegyelmi vizsgálat. A fegyelmi vizsgálat semmi terhelőt nem derített ki , ennek ellenére áthelyezésre és pénzbüntetésre ítélték a kálvinista vallású tanárt. Amiből látható, hogy a katolikus hitoktató akarata Tisza és Jankovich minisztersége alatt is erősebb az egész tanári kar és az igazgató szavánál. Ez a kis eset fényesen mutatja, mit ér az az állítólagos szabadelvűség, amelylyel Tisza mindig bolondítani szokta a világot. Romlik a szász egység. Nagyszebenből jelentik a „Politikai Híradó"-nak . A szentágotai választókerületben lefolyt egyhangú választás, amely Gündisch Guidó dr. munkapárti jelöltnek juttatta a Schuller Rudolf lemondásával megüresedett mandátumot, nagy háborúságot takar. A választás ugyanis nem a szász központi választmány által ajánlott és jelölt Liess e!gaipaMgp''> •MiimanBMgBaiEEaBgaaraagnMTiiBi'if iTtroaaaaE Ferenc dr.-t hozta be, hanem a kerületi gyűlésen nagy szótöbbséggel jelöltnek kikiáltott Gündisch Guidót. Liess pártja ekkor visszavonult, de megbomlasztotta a szentágotai járásban s a nagysinki járásában nemrég még erősen fennállott szász politikai fegyelmet. A híres szász fegyelem megbontására vezető mozgalom lassan kezdi magát befészkelni a többi szász városokba is. Legutóbb például Besztercén egy presbiterválasztásnál élesedett ki az ellentét a besztercei szász polgárok és a szász intelligencia között, annyira, hogy az izgalmas jelenetek között megejtett választáson a polgárok jelöltje 89 szóval győzött az intelligencia 33 szavazatával szemben. Ezenkívül a munkapártból legutóbb kilépett két szász képviselőnek is nagy pártja van s ezek állandóan szaporodnak a szász munkapárti képviselők kormánypárti politikája miatt. Egy kivezetés — tizennégy szakasz. * A Képviselőház csütörtöki ülése. Egy ellenzéki képviselőt duplazsoldos fegyveres szolgák kivezettek a képviselőházból és — tizennégy szakaszt letárgyaltak a százszorosan megbélyegzett bélyegjavaslatból —, ez a magyar parlament egy napi munkája akkor, amikor óriási jelentőségű események súlya szakad reánk. A kivezetett képviselőt, Sümegi Vilmost újabb harminc napra kizárták azért a szörnyű bűnéért, hogy megháborította a fegyveres őrség drága nyugalmát. A javaslat részletes tárgyalásában a 69. szakaszig haladtak s e fércmű gyarlóságát, szembeszökő nyavalyáit mi sem mutatja jobban, hogy bármily nehezükre esett, de muszáj volt a mungoknak néhány ellenzéki módosítást elfogadni. Tudósításunk a következő: Munkában a fegyveres cselédség. Az ülés megnyitása után Szász Pál, a mentelmi bizottság előadója fog hozzá jelentéséhez. Gróf Zichy Aladár föláll: — Gyerünk ki! Ezt nem hallgatjuk végig. — Hóhérmunka! Nekik való! — kiáltják az ellenzéken. Az egész baloldal föláll, kivonulnak, csak négy-öt ember marad a padokban. Tíz napra kitiltják ezután Sümegi Vilmost, Fernbach Károlyt pedig öt napra. Sümegi nem megy ki a teremből. Beöthy elnök fölfüggeszti az ülést és beküldi a gárdát. Az ellenzék heves kifakadásokkal búcsúztatja a gyalázatos jelenet elől kitakarodó, mungókat. Rakovszky István ezt kiáltja feléjük: — Így készítik elő a szerb háborút! Gál Sándor: Belgrádba küldjenek palotaőröket! Bakonyi Samu:Vessenek fátyolt a tegnapi Trenga Deire! A legotrombább, leggaládabb és leggazabb eljárás! Hasonlítsák össze azt, amit tegnap mondtak azzal, amit ma tesznek! Rakovszky István kiáltja: — És még csodálkoznak azon, hogy a dinasztikus érzés hanyatlik! Az uralkodónak is látnia kell ezt! Szégyenlenem magam, ha katonatiszt volnék! Kállay Ubul: A tisztek hangosan mondják már, hogy mi a véleményük erről az őrségről, . Rakovszky folytatja: — Nem volt elég csapás erre a dinasztiára, ami eddig érte?! Felhábontó, amit tesznek, felháborító, nemtalálok szavakat... Menekülés Kánaánból. Zala megyei jelentés szerint ,június hónap folyamán 94 Amerikába szóló útlevelet adott ki a megye. A kiadott útlevelek száma a májusban kiszolgáltatott útlevelekkel szemben csekély emelkedést tüntet föl. Pedig itt volna az aratás és mégis nő a kivándorlók száma. Hát, még ha a mezei munka véget ér, milyen futása lesz ebből a szén házából ! Az elnök újra bejön a mungókkal, akiket Tisza lelkesít — és fölszólítja Sümegit, a távozásra. Sümegi nem is felel. Ujabb felfüggesztés után bevonul a Tisza-alkotmány öt őre Móritz László, az új századosvezetésével. Bakonyi Samu fölkiált: — Indulás Belgrádba! Laczkovits főterembiztos Sümegit fölszólítja, hogy hagyja el a termet. Sümegi szó nélkül föláll helyéről és kimegy. Bakonyi Samu: Ha Szerbiában is ilyen hősök lesznek, akkor meg van mentve a monarchia. Ezzel a napirend előtti „ügy"el lévén intézve, a törvénykezési illeték törvényjavaslatának tárgyalására térnek át. Következik az 55, amelyhez Preszly Elemér, Csermák Ernő, Sághy Gyula, Bakonyi Samu, Szalay László, Springer Ferenc szólalnak föl, hangoztatva, hogy ebben a parlamentben normális tárgyalás lehetetlen A szakaszt munkáék változatlanul elfogadják Az 56. változatlanul, az 57. §-t Jaczkó Pál módosításával, az 58. változatlanul, az 59. §-t Springer Ferenc módosításával, a 60., 61. §-t változatlanul, a 62. Springer módosításával, a 63. §-t az előadó módosításával fogadják el. A többi szakasz. A 63. §-t az előadó, teljesen új szövegezéseben fogadták el. (A 64. szakasz tárgyalása közben lépett az ülésterembe Justh Gyula. Az egész baloldal fölállt, nagy éljenzéssel, szeretettel fogadták el az ellenzéki képviselők egymásután mentek üdvözlésére.) A szakaszt változatlanul fogradták el. A 65-iket, szintén. A 66. szakasznál Csermák Ernő beszéde közben váratlanul óriási robat rengett át a parlament épületén, a folyosók felől nagy zúgás támadt. Az ülésteremben nagy volt az izgalom. Újságírók és képviselők pillanat alatt, kifutottak a teremből. — Bombarobbanás történt! — vélték többen megriadva. Valaki azt a hírt hozta, hogy villám csapott a folyosóba. Elnök: Talán csak vihar van. Nem történt villámcsapás. (A képviselők izgatottan sietnek a folyosók, felé.) Kérem a képviselő urat, folytassa beszédét. Csermák Ernő szünetet kér. Elnök: Nincs ok a tanácskozás megszakítására. Csermák folytatna beszédét. A többség a szakaszt változatlanul fogadja el. A 67. §-nál több felszólalás után Balogh igazságügyminiszter stiláris módosításra tesz indítványt. Elnök: Figyelmeztetem a miniszter urat, hogy a vita be van zárva és a házszabályok értelmében előterjesztést tenni nem lehet. (Nagy derültség a baloldalon.) Szmrecsányi György: Óriási, a saját házszabályait nem ismeri a miniszter. (Zaj. Nagy derültség.) A szakaszt változatlanul fogadták el. A 68. §-nál(községi bíráskodás illetékei) az előadó több módosítást javasol. Szmrecsányi György: Mielőtt a szakaszhoz szólanék, arra az épületes jelenetre mutatok rá, ami itt lejátszódott az imént. Elnök: A képviselő úrnak erről nincs joga beszélni. (Zaja, baloldalon.) -- Szmrecsányi György: Én csak tényt konsta NEFSLAVA 5 táltam Az igazságügyminiszter nem ismeri a saját házszabályát. (Ügy van! Úgy van!) Elnök: Csak a szakaszhoz szabad szólani Szmrecsányi György: A szakasz megváltoztatását kéri. Platthy György: Az igazságrüsyminiszternek az a kijelentése, hogy ez a javaslat a szegényebb néposztályok terhén könnyűt, az csak tévedésen alapulhat. Az pedig, amit a miniszterelnök e kérdés tárgyalásánál az „Igazmondó"ban csinál, tisztára demagógia. Előadó: Ez a demagógia. (Nagy zaj.) Platthy György: A szakasz törlését indítványozza. Többek fölszólalása után — amelyeknek mindenike a községi bíráskodás illetékmentességét követelte — az igazságügyminiszter szólalt föl és hivatkozván arra, hogy ezután egy községi pernél az eddigi 3.80 koronánál 2,90 koronával kevesebb lesz az illeték, a benyújtott módosításokat nem fogadta el. A többség a szakaszt a, igazságügyminiszternek és az előadónak némileg mérséklő módosításával fogadta el. A 69. § tárgyalásának megkezdése után az elnök félbeszakította a tanácskozást és megállapította a pénteki ülés napirendjét. Végül a mentelmi pecérbizottság előadója javasolta, hogy Sümegi Vilmost harminc ülésnapról zárják ki, amit a mungók nagy örömmel fogadtak. Ezzel az ülés este nyolc órakor véget ért. Tiszával se ideiglenes, se végleges béke. * Béke a munkapárti rendszerrel sem lehet. Akármilyen helytelen és akármilyen formájú, de mégis csak békehangulat volt az a tegnapi. Még Tisza is elérzékenyedett egy pillanatra. „Gondoskodni fogok arról, hogy a pártok között a rendes érintkezés ismét fölvétessék", — mondta egyszer és rá mindjárt jött a hihetetlenül szemérmetlenül föltétel: elfelejteni a múltat... Unbedingte Unterwerfung... Csütörtökre kelve már behozatta a saját külön szolgálatára rendelt katonaságot és kidobatott egy ellenzéki képviselőt. " " És ha mindez nem történik, áll az ellenzéki önérzet szigorú parancsa : Tiszával békkülni nem lehet. Beszélgettünk ma a teljes egészségben Budapestre érkezett Justh Gyulával a szerdai eseményekről is természetesen és ő tovább megy, ő kinyilatkoztatta a leghelyesebb álláspontot : békülni nemcsak Tiszával, hanem a munkapárti rendszerrel sem lehet. — Lehetnek olyanok — mondotta Justh —, akik a békét akarják, mi nem akarjuk.Azzal a rendszerrel, amely a népjogon és alkotmányon áttiport, nincs, nem lehet béke. "A függetlenségi párt tökéletesen így gon-dolkozik. Most már bővebben nyilatkozik Andrássy arról, amit szerdán mondott és gondolt. Amit most mond, az elfogadható magyarázkodás, csak a Justh Gyula álláspontjával kell megtoldani : békülni a rendszerrel sem lehet. Andrássy ezt mondja : ' — A képviselőház szerda esti ülésén figyelmeztettem a miniszterelnököt arra a kötelességére, hogy komoly külpolitikai helyzetben ne keresse az elkerülhetetlenül keserű és szenvedélyes összeütközéseket olyan javaslatok tárgyaltatása által, amelyeket az ellenzék közveszedelmeseknek tart és amelyek miatt a megkezdett harcot kénytelen folytatni. Erre a figyelmeztetésre a miniszterelnök azt feleli, hogy igenis érdemes volna általános békét kötni az ellenzékkel, ám a Ház elnapolása frivol expediens, amely csak egy kis pihenést, kis nyugalmat adhatna, de a kérdéseket meg nem oldaná. Furcsa fölfogás és ajánlat. A miniszterelnök a momentán külügyi veszedelmet arra akarja fölhasználni, hogy hátha hatása alatt az ellenzékkel olyan fátyolt lehetne boríttatni a múltra, amelyhez az rendes körülmények között nem nyúlna. "A nagysúlyú külpolitikai helyzet a miniszterelnök úr számára arra jó, hogy taktikázzék vele, ahelyett, hogy azt az egyszerű és elemi kötelességét teljesítené, hogy ne provokáljon .Tudja és tudhatja, amit különben maga is