Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-24 / 173. szám

1914­ július 24. Közbotrány nem volt, írja. a szülők Írásban nyilatkoztak, hogy vallássértést nem láttak a dologban, az öt leány közül mondásomra négy nem emlékezett (vagy nem akart). Pedig ket­tőjüket az egyik hitoktató a gyónás alatt akar­ta vallomásra presszionálni. Így tehát a dolog­­ hoz senkinek semmi köze. Az igazgatótól fölterjesztett akták mind mel­lettem szólottak (leányok vallomása, szülök nyilatkozata stb.) és ezzel kapcsolatban a ta­nári kar újból kérte a hitoktató eltávolítását. Erre váratlanul, általános meglepetésre, el­lenem rendeltetett fegyelmi vizsgálat. A fegyelmi vizsgálat semmi terhelőt nem derített ki , ennek ellenére áthelyezésre és pénzbüntetésre ítélték a kálvinista vallású ta­nárt. Amiből látható, hogy a katolikus hitok­tató akarata Tisza és Jankovich minisztersége alatt is erősebb az egész tanári kar és az igaz­gató szavánál. Ez a kis eset fényesen mutatja, mit ér az az állítólagos szabadelvűség, amely­lyel Tisza mindig bolondítani szokta a világot. Romlik a szász egység. Nagyszebenből jelen­tik a „Politikai Híradó"-nak . A szentágotai választókerületben lefolyt egyhangú választás, amely Gündisch Guidó dr. munkapárti jelölt­nek juttatta a Schuller Rudolf lemondásával megüresedett mandátumot, nagy háborúságot takar. A választás ugyanis nem a szász köz­ponti választmány által ajánlott és jelölt Liess­ e!gaipaMgp''> •MiimanBMgBaiEEaBgaaraagnMTiiBi'if iTtroaaaaE Ferenc dr.-t hozta be, hanem a kerületi gyűlé­sen nagy szótöbbséggel jelöltnek kikiáltott Gündisch Guidót. Liess pártja ekkor visszavo­nult, de megbomlasztotta a szentágotai járás­ban s a nagysinki járásában nemrég még erő­sen fennállott szász politikai fegyelmet. A hí­res szász fegyelem megbontására vezető moz­galom lassan kezdi magát befészkelni a többi szász városokba is. Legutóbb például Beszter­cén egy presbiterválasztásnál élesedett ki az ellentét a besztercei szász polgárok és a szász intelligencia között, annyira, hogy az izgalmas jelenetek között megejtett választáson a polgá­rok jelöltje 89 szóval győzött az intelligencia 33 szavazatával szemben. Ezenkívül a munka­pártból legutóbb kilépett két szász képviselő­nek is nagy pártja van s ezek állandóan szapo­rodnak a szász munkapárti képviselők kor­mánypárti politikája miatt. Egy kivezetés — tizennégy szak­asz. * A Képviselőház csütörtöki ülése. Egy ellenzéki képviselőt duplazsoldos fegyveres szolgák kivezettek a képviselő­házból és — tizennégy szakaszt letárgyaltak a százszorosan megbélyegzett bélyegj­avas­latból —, ez a magyar parlament egy napi munkája akkor, amikor óriási jelentőségű események súlya szakad reánk. A kiveze­tett képviselőt, Sümegi Vilmost újabb har­minc napra kizárták azért a szörnyű bűné­ért, hogy megháborította a fegyveres őrség drága nyugalmát. A javaslat részletes tárgyalásában a 69. szakaszig haladtak s e fércmű gyarlóságát, szembeszökő nyavalyáit mi sem mutatja jobban, hogy bármily nehezükre esett, de muszáj volt a mungoknak néhány ellenzéki módosítást elfogadni.­­ Tudósításunk a következő: Munkában a fegyveres cselédség. Az ülés megnyitása után Szász Pál, a mentel­mi bizottság előadója fog hozzá jelentéséhez. Gróf Zichy Aladár föláll: — Gyerünk ki! Ezt nem hallgatjuk végig. — Hóhérmunka! Nekik való! — kiáltják az ellenzéken. Az egész baloldal föláll, kivonulnak, csak négy-öt ember marad a padokban. Tíz napra kitiltják ezután Sümegi Vilmost, Fernbach Károlyt pedig öt napra. Sümegi nem megy ki a teremből. Beöthy el­nök fölfüggeszti az ülést és beküldi a gárdát. Az ellenzék heves kifakadásokkal búcsúztatja a gyalázatos jelenet elől kitakarodó, mungó­kat. Rakovszky István ezt kiáltja feléjük: — Így készítik elő a szerb háborút! Gál Sándor: Belgrádba küldjenek palota­őröket! Bakonyi Samu:­­Vessenek fátyolt a tegnapi Trenga Deire! A legotrombább, leggaládabb és leggazabb eljárás! Hasonlítsák össze azt, amit tegnap mondtak azzal, amit ma tesznek! Rakovszky István kiáltja: — És még csodálkoznak azon, hogy a dinasz­tikus érzés hanyatlik! Az uralkodónak is látnia kell ezt! Szégyenlenem magam­, ha katona­tiszt volnék! Kállay Ubul: A tisztek hangosan mondják már, hogy mi a véleményük erről az őrségről, . Rakovszky folytatja:­­ — Nem volt elég csapás erre a dinasztiára, ami eddig érte?! Felhábontó, amit tesznek, fel­háborító, nem­­találok szavakat... Menekülés Kánaánból. Zala megyei jelentés szerint ,június hónap folyamán 94 Amerikába szóló útlevelet adott ki a megye. A kiadott út­levelek száma a májusban kiszolgáltatott út­levelekkel szemben csekély emelkedést tüntet föl. Pedig itt volna az aratás és mégis nő a ki­vándorlók száma. Hát, még ha a mezei munka véget ér, milyen futás­a lesz ebből a szén házá­ból ! Az elnök újra bejön a mungókkal, akiket Tisza lelkesít — és fölszólítja Sümegit, a távo­zásra. Sümegi nem is felel. Ujabb felfüggesz­tés után bevonul a Tisza-alkotmány öt őre Móritz László, az új százados­­vezetésével. Bakonyi Samu fölkiált: — Indulás Belgrádba! Laczkovits főterembiztos Sümegit fölszólítja, hogy hagyja el a termet. Sümegi szó nélkül föláll helyéről és kimegy. Bakonyi Samu: Ha Szerbiában is ilyen hő­sök lesznek, akkor meg van mentve a mon­archia. Ezzel a napirend előtti „ügy"­­el lévén in­tézve, a törvénykezési illeték törvényjavaslatának tárgyalására térnek át. Következik az 55, amelyhez Preszly Elemér, Csermák Ernő, Sághy Gyula, Bakonyi Samu, Szalay László, Springer Ferenc szólalnak föl, hangoztatva, hogy ebben a parlamentben nor­mális tárgyalás lehetetlen A szakaszt munkáék változatlanul elfogad­ják Az 56. változatlanul, az 57. §-t Jaczkó Pál módosításával, az 58. változatlanul, az 59. §-t Springer Ferenc módosításával, a­ 60., 61. §-t változatlanul, a 62. Springer módosí­tásával, a 63. §-t az előadó módosításával fo­gadják el.­ ­ A többi szakasz. A 63. §-t az előadó, teljesen új szövegezéseben fogadták el. (A 64. szakasz tárgyalása közben lépett az ülésterembe Justh Gyula. Az egész baloldal fölállt, nagy éljenzéssel, szeretettel fo­gadták el az ellenzéki képviselők egymásután mentek üdvözlésére.) A szakaszt változatlanul fogradták el. A 65-iket, szintén. A 66. szakasznál Csermák Ernő beszéde közben váratlanul óriási robat rengett át a parlament épületén, a folyo­sók felől nagy zúgás támadt. Az ülésteremben nagy volt az izgalom. Újságírók és képviselők pillanat alatt, kifutottak a teremből. — Bombarobbanás történt! — vélték többen megriadva. Valaki azt a hírt hozta, hogy villám csapott a folyosóba. Elnök: Talán csak vihar van. Nem történt villámcsapás. (A képviselők izgatottan sietnek a folyosók, felé.) Kérem a képviselő urat, folytassa beszédét. Csermák Ernő szünetet kér. Elnök: Nincs ok a tanácskozás megszakítá­sára. Csermák folytatna beszédét. A többség a szakaszt változatlanul fogadja el. A 67. §-nál több felszólalás után Balogh igaz­ságügyminiszter stiláris módosításra tesz in­dítványt. Elnök: Figyelmeztetem a miniszter urat, hogy a vita be van zárva és a házszabályok ér­telmében előterjesztést tenni nem lehet. (Nagy derültség a baloldalon.) Szmrecsányi György: Óriási, a sa­ját házsza­bályait nem ismeri a miniszter. (Zaj. Nagy de­rültség.) A szakaszt változatlanul fogadták el. A 68. §-nál­(községi bíráskodás illetékei) az előadó több módosítást javasol. Szmrecsányi György: Mielőtt a szakaszhoz szólanék, arra az épületes jelenetre mutatok rá, ami itt lejátszódott az imént. Elnök: A képviselő úrnak erről nincs joga be­szélni. (Zaj­a, baloldalon.) -- Szmrecsányi György­: Én csak tényt konsta­ NEFSLAVA 5 táltam Az igazságügyminiszter nem ismeri a saját házszabályát. (Ügy van! Úgy van!) Elnök: Csak a szakaszhoz szabad szólani Szmrecsányi György: A szakasz megváltoz­tatását kéri. Platthy György: Az igazságrüs­yminiszternek az a kijelentése, hogy ez a javaslat a szegé­nyebb néposztályok terhén könnyűt, az csak té­vedésen alapulhat. Az pedig, amit a miniszter­elnök e kérdés tárgyalásánál az „Igazmondó"­ban csinál, tisztára demagógia. Előadó: Ez a demagógia. (Nagy zaj.) Platthy György: A szakasz törlését indítvá­nyozza. Többek fölszólalása után — amelyeknek min­denike a községi bíráskodás illetékmentességét követelte — az igazságügyminiszter szólalt föl és hivatkozván arra, hogy ezután egy községi pernél az eddigi 3.80 koronánál 2,90 koronával kevesebb lesz az illeték, a benyújtott módosítá­sokat nem fogadta el. A többség a szakaszt a­, i­gazságügyminiszternek és az előadónak némi­leg mérséklő módosításával fogadta el. A 69. § tárgyalásának megkezdése után az el­nök félbeszakította a tanácskozást és megálla­pította a pénteki ülés napirendjét. Végül a mentelmi pecérbizottság előadója ja­vasolta, hogy Sümegi Vilmost harminc ülés­napról zárják ki, amit a mungók nagy öröm­mel fogadtak. Ezzel az ülés este nyolc órakor véget ért. Tiszával se ideiglenes, se végleges béke. * Béke a munkapárti rendszerrel sem lehet. Akármilyen helytelen és akármilyen for­májú, de mégis csak békehangulat volt az a tegnapi. Még Tisza is elérzékenyedett egy pillanatra. „Gondoskodni fogok arról, hogy a pártok között a rendes érintkezés ismét fölvétessék", — mondta egyszer és rá mind­járt jött a hihetetlenül szemérmetlenül föl­­tétel: elfelejteni a múltat... Unbedingte Unterwerfung... Csütörtökre kelve már be­hozatta a saját külön szolgálatára rendelt katonaságot és kidobatott egy­ ellenzéki kép­viselőt. " " És ha mindez nem történik, áll az ellen­zéki önérzet szigorú parancsa : Tiszával bék­­külni nem lehet. Beszélgettünk ma a teljes egészségben Bu­dapestre érkezett Justh Gyulával a szerdai eseményekről is természetesen és ő tovább megy, ő kinyilatkoztatta a leghelyesebb ál­láspontot : békülni nemcsak Tiszával, hanem a munkapárti rendszerrel sem lehet. — Lehetnek olyanok — mondotta Jus­th —, akik a békét akarják, mi nem akarjuk.­­Azzal a rendszerrel, amely a népjogon és alkotmányon áttiport, nincs, nem lehet béke. "A függetlenségi párt tökéletesen így gon-­­dolkozik. Most már bővebben nyilatkozik Andrássy arról, amit szerdán mondott és gondolt. Amit most mond, az elfogadható magyarázkodás, csak a Justh Gyula álláspontjával kell meg­toldani : békülni a rendszerrel sem lehet.­­ Andrássy ezt mondja : '­­ — A képviselőház szerda esti ülésén figyelmeztettem a miniszterelnököt arra a kötelességére, hogy komoly külpolitikai helyzetben ne keresse az elkerülhetetlenül keserű és szenvedélyes összeütközéseket olyan javaslatok tárgyaltatása által, ame­lyeket az ellenzék közveszedelmeseknek tart és amelyek miatt a megkezdett harcot kény­telen folytatni. Erre a figyelmeztetésre a mi­niszterelnök azt feleli, hogy igenis érdemes volna általános békét kötni az ellenzékkel, ám a Ház elnapolása frivol expediens, amely csak egy kis pihenést, kis nyugalmat ad­hatna, de a kérdéseket meg nem oldaná. Furcsa fölfogás és ajánlat. A miniszter­elnök a momentán külügyi veszedelmet arra akarja fölhasználni, hogy hátha hatása alatt az ellenzékkel olyan fátyolt lehetne borít­tatni a múltra, amelyhez az rendes körül­mények között nem nyúlna. "A nagysúlyú külpolitikai helyzet a miniszterelnök úr szá­mára arra jó, hogy taktikázzék vele, ahe­lyett, hogy azt az egyszerű és elemi köteles­ségét teljesítené, hogy ne provokáljon­ .Tudja és tudhatja, amit különben maga is

Next