Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-26 / 175. szám
8 munkásokat szervezzék. A bányamunkások azonban kivételes elbánásban részesülnek, mert a bányák tulajdonosainak befolyása meggátolja, hogy a kormány a bányászok szövetségének megalakítását engedélyezze. Bár már számtalan kísérlet történt a bányamunkások szövetségének megalakítására, eddig minden kísérlet hiábavaló volt. A Szakszervezeti Tanács ezért 1903-ban magyar és német nyelven lapot adott ki a bányamunkások részére, hogy ilyen kerettel nyújtson módot a bányamunkások szervezésére. Az eredmény ezen a téren megfelelt a várakozásnak, bár a vidéki közigazgatás urai mindent megtettek, hogy a bányamunkásokat elriasszák a lapok előfizetésétől és törvénytelen eszközökkel gátolták meg a lap járatását. Némely helyen attól sem riadtak vissza, hogy a postát a munkások üldözésére használják föl. Több helyen megtörtént, hogy a szolgabírák kezük közé kaparitották a bányászok részére küldött lapokat és megbüntették a lapok előfizetőit. Az üldözés ellenére, ma már a bányászok szervezetének 29 csoportja van és a szabadszervezeti tagok száma körülbelül 5000. Az ifjúmunkások nevelésének munkája nagy sikerekkel folyt. A szakszervezeti tanács fölismerte, hogy a szervezetek fejlődésére milyen nagy fontosságú az ifjúmunkások oktatása s azért a jelentés idejében nagyobb eszközökkel sietett az ifjúmunkások segítségére. A nemzetközi összeköttetések dolgában is fejlődésről lehet beszámolni, mert gondoskodás történt arra, hogy képviseltetésekkel s a gazdasági mozgalomról szóló beható jelentésekkel a külföldi szervezetek is tiszta képet nyerjenek a magyarországi mozgalomról. A Szakszervezeti Tanács elhatározta azt is, hogy egy Szakszervezeti Otthon létesítésére, megindítja a mozgalmat. .Erre a célra megindult a gyűjtés és bár a gazdasági viszonyok, roppant kedvezőtlenek voltak, mégis 12.000 korona folyt be a Szakszervezeti Otthonra. A munkanélküliek tízezreinek érdekében a Szakszervezeti Tanács megtett minden lehetőt. Gyűlések és tüntetések sorakoztatták föl a munkanélkülieket, hogy a kormány és főváros a munkanélküliek érdekében történő intézkedéseket tegyen. A rendkívüli szakszervezeti kongresszus megjelölte azokat a követeléseket, amelyek a válságot enyhítenék, de azért a kormány a munkanélküliek részére adott 200.000 koronán kívül semmit sem tett a válság enyhítésére. A szakszervezetek ezekben a súlyos időkben bizonyították be a legjobban, hogy milyen áldásos tevékenységet fejtenek ki a munkások érdekében. A munkanélküli és rendkívüli segély kifizetett összege 1913-ban meghaladja a 800.000 koronát. A legutóbbi három esztendőben pedig csupán munkanélküli segélyre 1.308.000 koronát fordítottak a szervezetek. Egyes szakmák erejükön fölül támogatták a munkásokat. Így például a famunkások a járulékbevétel 114%-át fordították segélyekre. A könyvnyomdászok a bevételek 89%-át, a kalaposok 88%-ot, a grafikai munkások 84%-ot, a mintakészítők 77%-ot, a vas- és fémmunkások 59%-ot, a szabómunkások 39%-ot és az építőmunkások 23%-ot fordítottak segélyekre. A szakszervezetek tették lehetővé a munkanélküliek megszámlálását is, mert a főváros csak azzal a feltétellel rendelte el ezt a munkát, ha a szervezetek tagjai ingyen dolgoznak. Több mint 6000 munkás jelentkezett erre a munkára és a fővárosban és annak környékén 30.000 munkanélkülit számlált össze. Megállapítja a jelentés azt is, hogy a politikai küzdelmek nem csökkentették a szakszervezetek erejét, hanem ellenkezően, hozzájárultak ahhoz, hogy a szervezetek tagjai a munkásmozgalom kipróbált harcosai legyenek. A fölvetett kérdésre tudniillik, hogy a politikai mozgalmak ártottak-e a szakszervezeteknek, a jelentés szó szerint a következőket mondja: „Erre a kérdésre számbeli kimutatásaink adják a választ. A' rossz gazdasági' viszonyok ellenére nem gyöngültek, hanem ellenkezően, hatalmasan erősödtek szervezeteink. A kormány, és a rendőrség erőszakoskodásai nem félemlítették meg a munkásságot, hanem ellenkezően a tömegek önérzete és harci készsége bámulatos módon fejlődött.'' Beszámol a jelentés az ország szociális törvényhozásáról is és megállapítja, hogy a munkások érdekében nem történt semmi, illetőleg a parlament még azokban az időkben is, amikor a választójog körül folyó harcok izgatták az egész közvéleményt, suttyomban módot talált arra, hogy a munkásbiztosítást rosszabbá tegye, mert a gazdaságokban foglalkoztatott munkások közül, akik az Országos Pénztárban voltak biztosítva, több mint százezret a cselédpénztárba sorozott be. A záróóratörvényről is megállapítja a jelentés, hogy az az alkalmazottak csak egy töredékére jelent némi javulást. A nők éjjeli munkáját tiltó törvény nem jelentett semmi haladást, mert csak a papíron van és a végrehajtásával nem törődik senki. Ezzel szemben az egyesülési és gyülekezési jogot még jobban megszorították azzal a rendelettel, amely a szolgabírákat egyenesen fölhívja arra, hogy a gyűléseket betiltsák. A jelentés általános része után a szervezetek tevékenységéről bő kimutatásokban számol be árjelentés. A fölsorolt adatokat annak idején már ismertettük. Itt csak azt említjük meg, hogy a szervezetek 1903 óta segélyekre 6.895.587 koronát fordítottak. Magánhelyiségek föntartására a legutóbbi három esztendőben 470.000 koronát, oktatásra és szaklapokra 410.000 koronát. A szakszervezetek vagyona a legutolsó három esztendőben 2,642.000 koronáról 3,442.000 koronára emelkedett. A gazdasági harcok ismertetésével végződik a jelentés, amely visszatükrözi a szakszervezetekben tömörült munkások tízezreinek áldozatkész munkáját és amely beigazolja, hogy bármily erőszakos intézkedésekkel lépjenek is föl a munkások ellen, az nem vezethet sikerre. Az a munkásság, amely ezekben az időkben ilyen gyönyörű munkát végzett, mindenkivel szemben meg tudja védelmezni jogait! (Saját tudósítónktól) Zágráb, július 24. A sarajevói események Horvátországban a reakció minden fóriáját föloldották, amelyek csak alkalmas pillanatra lestek, hogy a reakciós rétegek legaljasabb ösztöneit fölrázzák. Duvaj uralma spionokat nevelt, Skerlecz azonban még sokkal nagyobb mértékben alkalmazza rendőri szolgálatra azokat a teljesen elzüllött alakokat, akik csak a politikai kémkedés, az agent provokatőrség tudásbéréből élnek. A reakció szülte a merénylőket, akik Duvaj előtt ismeretlenek voltak Horvátországban, a merényletek a reakció erősödését váltották ki, ami ismét ujabb merényleteket idézett föl s igy ment ez tovább. A sarajevoi merénylet Varesanin tábornok ellen, Jukis és Planicsák merénylete Cuvaj, azután Skerlecz ellen és végül ez a rettenetes merénylet legutóbb Sarajevoban mind ugyanannak a láncnak a szemei. Scheffer megkísérelt merénylete Skerlecz ellen szintén ide tartozik. A merénylők mind fiatal emberek, sőt gyerkőcök, mindenütt a nacionalizmus a tett rugója, mindig a kétségbeesés adja a revolvert vagy a bombát a kézbe. Az egész ifjabb nemzedéke a tanuló ifjúságnak bizonyos pesszimizmustól van áthatva, amely egyeseket annyira elragad, hogy áldozatul dobják saját életüket. Vége már annak a hitnek, hogy a mostani állapotok mellett törvényes szabadság-törekvés lehetséges, hogy a monarchia délszlávjainak nemzeti egyesítése törvényes szabályokkal és alakulásokkal keresztülvihető lenne. A desperadókat hősöknek tekintik, a merényletet nem bűncselekménynek, hanem nemes önfeláldozásnak. Itália egységesítésének története, Mazzini tanai ragyognak példák gyanánt a horvát és szerb polgári ifjúság előtt. A rendőri őrület most orgiákat ül. A katonai hatóságra támaszkodva, sérthetetlennek érzi magát és az állampolgárokat szabad prédának tekinti. Zágráb, ez a 80.000 lakosú város az utóbbi években hét rendőrtisztből és felügyelőből, 20 ügynökből, 194 gyalog- és 30 lovasrendőrből, továbbá 15 hivatalnokból álló rendőrséget kapott. A kémek patkányseregét nem is tudjuk, hogy mekkora, csak érezzük működését. Minden gondolkodó ember előtt nyilvánvaló, hogy ezzel a rendszerrel a szociáldemokrata pártnak előbb-utóbb össze kellett ütköznie. Pártlapunk szerkesz- tősége csakhamar olyan anyaghoz jutott, amellyel megindíthatta a heves harcot a korrupciónak ezen rendszere és e rendszer fejei ellen. A rendőrség esztelendühében minden külső ok nélkül a Slobodna Risses pártlapunk szerkesztőségének két tagja ellen támadt. Bornemissza és Demetrovics esetei ismeretesek. A szociáldemokrata munkásság izgalma mind magasabbra hágott, amikor a rendőrség emberei személyes bosszúból évekre menő kiutasítást mondtak ki. A népgyűlést, amely állást foglalt volna ez elen, betiltották. De azt a tilalom ellenére is megtartották. A gyűlés után a rendőrséggel összeütközés támadt az utcán. Amikor a bíróság is kimondotta Demetrovics szerkesztő kiutasítását, megint gyűlést hívtak össze és ezt újra betiltották. A rendőrségnek 80 csendőr érkezett segítségére és visszaszorították a tömegeket a gyűlés színhelyéről. Erre visszavonultak a szakszervezetek nagy udvarára, ott tartották meg a gyűlést. A munkásság vezetői mindent elkövettek, hogy a rendőrség ne rendezhessen vérfürdőt, de a rendőrség a pártházat körülvette, úgy hogy senki sem mehetett se ki, se be. Amikor a gyűlés résztvevői békésen távozni akartak, egész sereg csendőrség, rendőrség állott velük szemben. A nyitott kapun nem lehetett kitörni, mert csendőrszuronyok állták el az utat. A vezető elvtársak figyelmeztetésére a rendőrök és hivatalnokok megkezdték a gyűlés több százra menő résztvevőinek összeírását. Akinek adatait nem tartották egészen biztosnak, azt letartóztatták. Az automobil száguldva járta a várost és nyolc szállítmányt vitt a munkásságból a rendőrség tömlöcébe. Másnap ítélkezett a rendőrség, néhányat átkísértek a járásbírósághoz. A rendőrség nem árulja el a letartóztatottak számát. Mi azt hisszük, ötvenen fölül van. Többeket ki is utasítottak. Jól jegyezzük meg: a munkások a Munkásotthonban tartották a gyűlést, amint ez mindig történni szokott. Ezért kellett a rendőrségnek a Munkásotthont körülzárni, ezért kellett a rendőrségnek a tömeges letartóztatásokat csinálni. Minden pillanatban új hírek értkeznek, hogy a munkásokat lakásukról vagy munkahelyükről bekíséri a rendőrség. A zágrábi rendőrség nagyon jól tudja, hogy a zágrábi munkásság már óriási áldozatokat hozott gyülekezési jogáért és hogy ennek védelmére kész az általános sztrájkra is. A helyzetet még jobban elmérgesíti a mostani viszony Szerbia és a monarchia szözöt. A rendőrség mögött szolgálatra készen állnak a június 28-iki pogromisták, akik a rendőrség szeme láttára loptak és raboltak. És a polgári pártok csaknem önkívületi állapotban vannak. A zágrábi rendőrfőnöknek a kisujjában több hatalma van, mint az egész szerb-horvát koalíciónak, amely Skerlecznek a költségvetést megszavazta. A rend-rség június 28-iki és a következő három napon .elkövetett gyalázatoseljárása .ügyeken 1914 július 26.