Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-26 / 175. szám

8 munkásokat szervezzék. A bányamunkások azonban kivételes elbánásban részesülnek, mert a bányák tulajdonosainak befolyása meggátolja, hogy a kormány a bányászok szövetségének megalakítását engedélyezze. Bár már számtalan kísérlet történt a bá­nyamunkások szövetségének megalakítá­sára, eddig minden kísérlet hiábavaló volt. A Szakszervezeti Tanács ezért 1903-ban magyar és német nyelven lapot adott ki a bányamunkások részére, hogy ilyen keret­tel nyújtson módot a bányamunkások szer­vezésére. Az eredmény ezen a téren meg­felelt a várakozásnak, bár a vidéki köz­igazgatás urai mindent megtettek, hogy a bányamunkásokat elriasszák a lapok elő­fizetésétől és törvénytelen eszközökkel gá­tolták meg a lap járatását. Némely helyen attól sem riadtak vissza, hogy a postát a munkások üldözésére használják föl. Több helyen megtörtént, hogy a szolgabírák ke­zük közé kaparitották a bányászok részére küldött lapokat és megbüntették a lapok előfizetőit. Az üldözés ellenére, ma már a bányászok szervezetének 29 csoportja van és a szabadszervezeti tagok száma körül­belül 5000. Az ifjúmunkások nevelésének­ munkája nagy sikerekkel folyt. A szakszervezeti ta­nács fölismerte, hogy a szervezetek fejlődé­sére milyen nagy fontosságú az ifjúmunká­sok oktatása s azért a jelentés idejében na­gyobb eszközökkel sietett az ifjúmunkások segítségére. A nemzetközi összeköttetések dolgában is fejlődésről lehet beszámolni, mert gondoskodás történt arra, hogy kép­viseltetésekkel s a gazdasági mozgalomról szóló beható jelentésekkel a külföldi szerve­zetek is tiszta képet nyerjenek a magyaror­szági mozgalomról. A Szakszervezeti Tanács elhatározta azt is, hogy egy Szakszervezeti Otthon létesítésére, megindít­ja a mozgalmat. .Erre a célra megindult a gyűjtés és bár a gazdasági viszonyok, roppant kedvezőtlenek voltak, mégis 12.000 korona folyt be a Szak­szervezeti Otthonra. A munkanélküliek tízezreinek­ érdekében a Szakszervezeti Tanács megtett minden le­hetőt. Gyűlések és tüntetések sorakoztatták föl a munkanélkülieket, hogy a kormány és főváros a munkanélküliek érdekében tör­ténő intézkedéseket tegyen. A rendkívüli szakszervezeti kongresszus megjelölte azo­kat a követeléseket, amelyek a válságot eny­hítenék, de azért a kormány a munkanélkü­liek részére adott 200.000 koronán kívül sem­mit sem tett a válság enyhítésére. A szak­szervezetek ezekben a súlyos időkben bizo­nyították be a legjobban, hogy milyen áldá­sos tevékenységet fejtenek ki a munkások érdekében. A munkanélküli és rendkívüli segély kifizetett összege 1913-ban meg­haladja a 800.000 koronát. A legutóbbi há­rom esztendőben pedig csupán munkanél­küli segélyre 1.308.000 koronát fordítottak a szervezetek. Egyes szakmák erejükön fö­lül támogatták a munkásokat. Így például a famunkások a járulékbevétel 114%-át fordí­tották segélyekre. A könyvnyomdászok a be­vételek 89%-át, a kalaposok 88%-ot, a gra­fikai munkások 84%-ot, a mintakészítők 77%-ot, a vas- és fémmunkások 59%-ot, a szabómunkások 39%-ot és az építőmunkások 23%-ot fordítottak segélyekre. A szakszer­vezetek tették lehetővé a munkanélküliek megszámlálását is, mert a főváros csak az­zal a feltétellel rendelte el ezt a munkát, ha a szervezetek tagjai ingyen dolgoznak. Több mint 6000 munkás jelentkezett erre a mun­kára­ és a fővárosban és annak környékén 30.000 munkanélkülit számlált össze. Megállapítja a jelentés azt is, hogy a po­litikai küzdelmek nem csökkentették a szakszervezetek erejét, hanem ellenkezően, hozzájárultak ahhoz, hogy a szervezetek tagjai a munkásmozgalom kipróbált harco­sai legyenek. A fölvetett kérdésre tudniil­lik, hogy a politikai mozgalmak ártottak-e a szakszervezeteknek, a jelentés szó sze­rint a következőket mondja: „Erre a kér­désre számbeli kimutatásaink adják a vá­laszt. A' rossz gazdasági' viszonyok ellenére nem gyöngültek, hanem ellenkezően, hatal­masan erősödtek szervezeteink. A­ kormány, és a rendőrség erőszakoskodásai nem fé­lemlítették meg a munkásságot, hanem el­lenkezően a tömegek önérzete és harci ké­sz­sége bámulatos módon fejlődött.'' Beszámol a jelentés az ország szociális törvényhozásáról is és megállapítja, hogy a munkások érdekében nem történt semmi, illetőleg a parlament még azokban az idők­ben is, amikor a választójog körül folyó harcok izgatták az egész közvéleményt, suttyomban módot talált arra, hogy a mun­kásbiztosítást rosszabbá tegye, mert a gaz­daságokban foglalkoztatott munkások kö­zül, akik az Országos Pénztárban voltak biztosítva, több mint százezret a cseléd­pénztárba sorozott be. A záróóratörvény­ről is megállapítja a jelentés, hogy az az al­kalmazottak csak egy töredékére jelent né­mi javulást. A nők éjjeli munkáját tiltó törvény nem jelentett semmi haladást, mert csak a papíron van és a végrehajtásával nem törődik senki. Ezzel szemben az egye­sülési és gyülekezési jogot még jobban meg­szorították azzal a rendelettel, amely a szol­gabírákat egyenesen fölhívja arra, hogy­ a gyűléseket betiltsák. A­ jelentés általános része után a szer­vezetek tevékenységéről bő kimutatások­ban számol be árjelentés. A fölsorolt adato­kat annak idején már ismertettük. Itt csak­ azt említjük meg, hogy a szervezetek 1903 óta segélyekre 6.895.587 koronát fordítot­tak. Magánhelyiségek föntartására a leg­utóbbi három esztendőben 470.000 koronát, oktatásra és szaklapokra 410.000 koronát. A szakszervezetek vagyona a legutolsó há­rom esztendőben 2,642.000 koronáról 3,442.000 koronára emelkedett. A gazdasági harcok ismertetésével vég­ződik a jelentés, amely visszatükrözi a szakszervezetekben tömörült munkások tíz­ezreinek áldozatkész munkáját és amely beigazolja, hogy bármily erőszakos intéz­kedésekkel lépjenek is föl a munkások el­len, az nem vezethet sikerre. Az a munká­sság, amely ezekben az időkben ilyen gyö­nyörű munkát végzett, mindenk­i­vel szem­ben meg tudja védelmezni jogait! (Saját tudósítónktól) Zágráb, július 24. A sarajevói események Horvátországban a reakció minden fóriáját föloldották, amelyek csak alkalmas pillanatra lestek, hogy a reak­ciós rétegek legaljasabb ösztöneit fölrázzák. Duvaj uralma spionokat nevelt, Skerlecz azonban még sokkal nagyobb mértékben al­kalmazza rendőri szolgálatra azokat a telje­sen elzüllött alakokat, akik csak a politikai kémkedés, az agent provokatőrség tu­dásbé­réből élnek. A reakció szülte a merénylőket, akik Duvaj előtt ismeretlenek voltak Horvát­országban, a merényletek a reakció erősödé­sét váltották ki, ami ismét ujabb merénylete­ket idézett föl s igy ment ez tovább. A sara­jevoi merénylet Varesanin tábornok ellen, Juki­s és Planicsák merénylete Cuvaj, az­után Skerlecz ellen és végül ez a rettenetes merénylet legutóbb Sarajevoban mind ugyan­annak a láncnak a szemei. Scheffer megkí­sérelt merénylete Skerlecz ellen szintén ide tartozik. A merénylők mind fiatal emberek, sőt gyerkőcök, mindenütt a nacionalizmus a tett rugója, mindig a kétségbeesés adja a re­volvert vagy a bombát a kézbe. Az egész if­jabb nemzedéke a tanuló ifjúságnak bizo­nyos pesszimizmustól van áthatva, amely egyeseket annyira elragad, hogy áldozatul dobják saját életüket. Vége már annak a hit­nek, hogy a mostani állapotok mellett törvé­nyes szabadság-törekvés lehetséges, hogy a monarchia délszlávjainak nemzeti egyesítése törvényes szabályokkal és alakulásokkal ke­resztülvihető lenne. A desperadókat hősök­nek tekintik, a merényletet nem bűncselek­ménynek, hanem nemes önfeláldozásnak. Itá­lia egységesítésének története, Mazzini tanai ragyognak példák gyanánt a horvát és szerb polgári ifjúság előtt. A rendőri őrület most orgiákat ül. A kato­nai hatóságra támaszkodva, sérthetetlennek érzi magát és az állampolgárokat szabad pré­dának tekinti. Zágráb, ez a 80.000 lakosú vá­ros az utóbbi években hét rendőrtisztből és felügyelőből, 20 ügynökből, 194 gyalog- és 30 lovasrendőrből, továbbá 15 hivatalnokból álló rendőrséget kapott. A kémek patkány­seregét nem is tudjuk, hogy mekkora, csak érezzük működését. Minden gondolkodó em­ber előtt nyilvánvaló, hogy ezzel a rendszer­rel a szociáldemokrata pártnak előbb-utóbb össze kellett ütköznie. Pártlapunk szerkesz-­ tősége csakhamar olyan anyaghoz jutott, amellyel megindíthatta a heves harcot a korrupciónak ezen rendszere és e rendszer fejei ellen. A rendőrség esztelen­­dühében minden külső ok nélkül a Slobodna Risses­ pártlapunk szerkesztőségének két tagja ellen támadt. Bornemissza és Demetrovics esetei ismeretesek. A szociáldemokrata munkás­ság izgalma mind magasabbra hágott, ami­kor a rendőrség emberei személyes bosszú­ból évekre menő kiutasítást mondtak ki. A népgyűlést, amely állást foglalt volna ez el­­­en, betiltották. De azt a tilalom ellenére is megtartották. A gyűlés után a rendőrséggel összeütközés támadt az utcán. Amikor a bí­róság is kimondotta Demetrovics szerkesztő kiutasítását, megint gyűlést hívtak össze és ezt újra betiltották. A rendőrségnek 80 csendőr érkezett segítségére és visszaszorí­tották a tömegeket a gyűlés színhelyéről. Erre visszavonultak a szakszervezetek­ nagy udvarára, ott tartották meg a gyűlést. A munkásság vezetői mindent elkövettek, hogy a rendőrség ne rendezhessen vérfürdőt, de a rendőrség a pártházat körülvette, úgy hogy senki sem mehetett se ki, se be. Amikor a gyűlés résztvevői békésen távozni akartak, egész sereg csendőrség, rendőrség állott ve­lük szemben. A nyitott kapun nem lehetett kitörni, mert csendőrszuronyok állták el az utat. A vezető elvtársak figyelmeztetésére a rendőrök és hivatalnokok megkezdték a gyű­lés több százra menő résztvevőinek össze­írását. Akinek adatait nem tartották egé­szen biztosnak, azt letartóztatták. Az auto­mobil száguldva járta a várost és nyolc szál­lítmányt vitt a munkásságból a rendőrség tömlöcébe. Másnap ítélkezett a rendőrség, néhányat átkísértek a járásbírósághoz. A rendőrség nem árulja el a letartóztatottak számát. Mi azt hisszük, ötvenen fölül van. Többeket ki is utasítottak. Jól jegyezzük meg: a munkások a Munkásotthonban tar­tották a gyűlést, amint ez mindig történni szokott. Ezért kellett a rendőrségnek a Munkásotthont körülzárni, ezért kellett a rendőrségnek a tömeges letartóztatásokat csinálni. Minden pillanatban új hírek ért­­keznek, hogy a munkásokat lakásukról vagy munkahelyükről bekíséri a rendőrség.­­ A zágrábi rendőrség nagyon jól tudja, hogy a zágrábi munkásság már óriási áldo­zatokat hozott gyülekezési jogáért és hogy ennek védelmére kész az általános sztrájkra is. A helyzetet még jobban elmérgesíti a mostani viszony Szerbia és a monarchia szö­zöt. A­ rendőrség mögött szolgálatra készen állnak a június 28-iki pogromisták, akik a rendőrség szeme láttára loptak és raboltak. És a polgári pártok csaknem önkívületi ál­lapotban vannak. A zágrábi rendőrfőnöknek a kisujjában több hatalma van, mint az egész szerb-horvát koalíciónak, amely Sker­lecznek a költségvetést megszavazta. A rend-­­­rség június 28-iki és a következő három na­­­pon .elkövetett gyalázatos­­eljárása .ügyeken 1914 július 26.

Next