Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)
1914-07-28 / 177. szám
1914 július 26. felé a vonatok közlekedését további intézkedésig beszüntették. Folyó hó 29-én, illetve 30-tól kezdve a Wienből jövő 101. és a Wien felé közlekedő 120. számú expresszvonat nem a marcheggi, hanem a bruck-királyhidai vonalon fog közlekedni. E vonatok Budapest keleti pályaudvarról fognak indulni és oda fognak érkezni a következő menetrend szerint: Budapest keleti pályaudvarról indul 6 óra 35 perckor reggel, Bruck-Királyhidára érkezik 10 óra 12 perckor, indul 10 óra 20 perckor, Wien Ostbahnhofra érkezik 11 óra 5 perckor délelőtt. E vonat utasok fel- és leszállása végett Budapest-Kelenföld, Komárom, Győr és Öttevény állomásokon áll meg. Ellenirányban Wien Ostbahnhofról indul este 6 óra 55 perckor, Bruck-Királyhidára érkezik este 7 óra 39 perckor, indult 7 óra 43 perckor, Budapest keleti pályaudvarra érkezik 11 óra 10 perckor éjjel. E vonat utasok föl- és leszállása végett Pandorfalu, Lébényszentmiklós, Győr, Komárom és Budapest-Kelenföld állomásokon áll meg. Szerbia részéről az átkelő forgalom Klenak és Sabac között betiltatott, miért is a Sabacra rendelt áruk fölvételét beszüntették. A Belgrád fa és a Belgrádon túl szóló árukat további intézkedésig föl nem veszik. A részleges mozgósítás folytán a zimony-belgrádi vonalon az öszszes forgalmat július 25-től kezdve további intézkedésig megszüntették. Belgrádba és azon túl Szerbiába sem utasok, sem áruk nem továbbittatnak. Ugyancsak beszüntették az egész forgalmat a brassó-predeáli és gyimes-palánkai vonalon. Oda és azon át Romániába sem utasok, sem áruk nem továbbittatnak. Hasonló korlátozás áll fönn az Olthidkitérő-caineni vonalon ; a Verestoronyon át Romániába sem utasok sem áruk nem továbbíthatók. Az útban lévő árukat föltartják és a feladók rendelkezésére bocsátják. A részleges mozgósítás folytán gyorsáruk fölvétele Rottenbach-Wien Ostbahnhof és a Wien Ostbahnhof-Marchegg közti vonalra és azon túl szünetel. Kivételt képeznek a hadsereg és az önkéntes egészségügyi csapatok, valamint a vasutak részére rendelt önkezelési szállítmányok, továbbá élelmezési áruk, amenynyiben ezek a külön kiadott hirdetmények alapján szállításra fölvehetők. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Részvénytársaság igazgatósága közli, hogy a Zimony és Orsova közötti személyjáratokat, a Sabác, Mitrovica és Bosznarácsa közötti vegyes hajójáratokat, valamint a Klenaki-i Szávapart és Sabác közötti átkelési hajójáratokat további intézkedésig megszünteti. Közli továbbá, hogy a politikai viszonyokra való tekintettel az áruforgalmat további intézkedésig a következő vonalokon megszünteti: 1. A Zimony—Radujevác-i Duna-szakaszon; 2. a Szeged—Szolnok- Tisza-szakaszon és 3. a Sabác—Klenák—Mitrovica—Bácsa- Száva-szakaszon. Ennek következtében a Regensburg— Zimony-i Duna-szakasz álomásairól Zimony alatt fekvő állomásokra és a Galac—Kalafat-i Duna-szakasz állomásairól Kalafat fölötti állomásokra, valamint a megfordított viszonylatokban föladásra kerülő áruk fölvételét egyidejűleg megszünteti. További intézkedésig a Mi történik? — suttogta fátyolosott hangon. Felelet helyett fogtam egy vödör vizet, a fejemre öntöttem és egy másodikkal pedig a barátom arcába zuhintottam, hogyvéglegesen fölébredjen. — Gyorsan, menekülnünk kell. Most már megértett és mind a ketten él-, rohantunk. De a part felé vezető út felén meg kellett állnunk. A tengeri széltől élesztett lángok körülfogtak minden oldalról. Húszszor is azt hittük, hogy kivezető útra bukkantunk. Dobogó szívvel, kiszáradt torokkal és forró bőrrel, amely szétpattanásig feszült a testünkön, törtettünk húszszor az égő épületek között előre és ugráltunk át megolvadt ólom- és cinkpatakokat. De hiába , mindig vissza kellett fordulnunk. Én voltam elől. Egy hirtelen kiáltásra hátra fordítom a fejemet. Kerestem a barátomat — már nincs! Csak egy üvöltő lángoszlopot, egy égő fáklyát látok, amely táncolva futkos ide s tova és végül a tűzbe zuhan . . . — Kiszenvedett, — suttogtam. Ez volt az egész halotti imám, mert ettől a pillanattól kezdve nem emlékszem tisztán, csak ösztönszerű mozdulatokra emlékszem... Amikor ismét magamhoz tértem, egy sötét, hideg, simafalu barlangban kucorogtam. — "Hol is vagyok hát? — mormogtam, amikor már körültapogatóztam. — Hogy kerültem ide? Az öntudatom ismét visszatért és rájöttem, hogy abban a hatalmas csővezetékben vagyok, amelyről az imént beszéltem Egy robbanás fölemelhette az óriási öntött vascsövet és én, mint űzött vad, a vezetékbe menekültem — a föld alá .. . Az utánam röpdöső szikráktól űzve ösztön-a császári és apostoli királyi Felsége Wienben 1913. évi május hó 2-án kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben a következőket méltóztatott elrendelni: 1. Mindazoknak a magyar állampolgároknak, akik a mozgósítási hirdetmény közzététele előtt elkövetett következő bűncselekmények, úgymint : az álfíttatásnak vagy felülvizsgáltatásnak elmaradás által való meghiúsítása, vagy az újoncállítás elől való szökés, vagy a katonai szolgálat kikerülése miatt elítéltettek vagy bűnvádi eljárás alá vonattak, a büntetés, amennyiben az még végrehajtva nincs, illetőleg a további bűnvádi eljárás és a büntetés, valamint a szolgálati kötelezettség meghosszabbítása elengedtetik. Azoknak az egyéneknek, akik az első bekezdésben említett, a mozgósítási hirdetmény kihirdetése előtt elkövetett bűncselekmények egyike vagy másika miatt üldöztetnek vagy emiatt üldöztetésüket várhatják, a bűnvádi eljárás és büntetés, valamint a szolgálati kötelezettség meghosszabbítása abban az esetben elengedtetik, ha ők a rájuk eső állításkötelezettségnek, illetőleg törvényes szolgálati kötelezettségüknek magukat alávetik és e célból illetőségi helyük politikai hatóságánál haladéktalanul személyesen jelentkeznek. A bűnvádi eljárás és büntetés elengedése a bűntársakra és a részesekre nem terjed ki. Azok a visszavándorlók, akik a 3. korosztályból való kilépés után soroztatnak be, csak azon év december 31-éig szolgálatkötelesek, amelyben 33. életévüket betöltik. szerűleg annyira bebújtam, amennyire csak tudtam, de azután elhagyott az erőm és jó messze voltam a tűztől, amely még egyre dühöngött. De ime... messze, nagyon messze, a feneketlen fekete éjszaka legmélyén egy kis, sárga, gömbölyű holdat vettem észre... nyilván a csővezeték vége volt. És erre a gondolatra megremegtem az örömtől. Száraz, égő szemeim könnybe lábadtak — kiapadhatatlan forrásból eredő könnybe. Úgy nyújtottam a kezemet a szentség, a halavány csillag felé, amely a siralom éjszakáján megjelent nekem, mint a gyermek. •— Meg vagyok mentve! És amilyen gyorsan csak tudtam, úgy futottam és kúsztam előre... a szabadság, az élet felé! Hangosan dobogott a szívem. Nem éreztem már se szomjúságot, se fáradságot és csak egy gondolatom, egy célom volt már: minél hamarabb, ráinél előbb a napvilágra! Úgy rémlett nekem, mintha már évek óta volnék idetemetve a föld alá, távol az emberektől . . . távol az otthonomtól ... a testvéreimtől . . . Nagyon is természetes, hogy az erőlködésem hamarosan kimerített. Izgatottságom csökkent és zavaros, vértelen agyamban más gondolatok éledtek. — Még nem vagyok megmentve— mondtam magamban. — Mert hol végződik ez a vezeték? — Vannak olyanok, amelyeknek a hossza több kilométer és az erőmnek már fogytán vagyok. Hátha mégis itt kell elpusztulnom, elevenen eltemetve... Még más is nyugtalanított: a csillag, amely felé törtettem, láthatóan változtatta a szikét. Egyre nagyobb és nagyobb lett és a világos sárga színből sötét vörösre tért át... Nem a halavány, éjjeli hold volt már, hanem füstölgő bolygó, amelyen vérszínű gőzök hullámzanak... NÉPSZAVA 425 Budapest— Dunapart-i átrakással föladásra kerülő szállítmányokat sem vesznek föl szállításra. Szabad a villamoskocsikban állni. A rendkívüli állapotoknak megfelelően átalakult Budapest egész közlekedési ügye is. A változott helyzet új rendszabályok életbeléptetését tette szükségessé. Ugyanis a mozgósítás következtében a közúti villamosvasúti személyzetnek nagy részét szintén behívták katonai szolgálatra és így a közúti vasutat a személyzetben beállott hiány folytán a menetrendszerű járatokat nem tudja betartani. A rendőrség ennek folytán a közúti vasutak igazgatóságának előterjesztése alapján hozzájárult, hogy a kényszerűen redukált kocsijáratokra való tekintettel a mai naptól kezdve további rendelkezésig az állóhelytilalom megszüntettessék. A közönség tehát a közlekedő kocsikat térőképességük szerint használhatja. A hivatalos lap hétfői rendkívüli kiadása a következő legfelsőbb elhatározásokat közli: Két Királyi rendelet. 1. A közkegyelem azokra az egyénekre is kiterjed, akik az első bekezdésben fölsorolt bűncselekmények valamelyikét a jelenleg érvényes védtörvény hatályba lépte előtt követték el. 2. A magyar honvédség állományába tartozó mindazoknak az egyéneknek, akik a mozgósítási hirdetmény közzététele előtt elkövetett szökés vagy katonai behívási parancs iránti engedetlenség miatt bűnvádi eljárás alatt állanak, büntetőbírósági üldözést avagy fegyelmi fenyítést várhatnak, a további büntetőbírósági eljárás és a büntetés elengedtetik és pedig azoknak, akik távol vannak, oly feltétel mellett, hogy katonai szolgálati kötelezettségük teljesítése végett haladéktalanul bevonulnak ; azok azonban, akik rendfokozatot viselnek és bevonulásuk idejében mint szökevények már szabályszerűen állományon kívül helyeztettek, rendfokozatukat elvesztik. A szökésben töltött idő a szolgálati időbe beszámítandó. A bűnvádi eljárás és büntetés elengedése a bűntársakra, részesekre és azokra, akik a szökésre vagy a katonai behívási parancs iránti engedetlenségre való csábításban váltak bűnösökké, nem nyer alkalmazást. 3. A közkegyelemre méltatott bűncselekményeknek más bűncselekményekkel való összetalálkozása — ha ítélet még nem hozatott — az illető egyéneknek közkegyelemben való részesítését nem zárja ki, az utóbb említett bűncselekményekért azonban felelősek maradnak. Ellenben kivétetnek a közkegyelem alól azok, akik valamely az 1. pont szerint közkegyelemre méltatott bűncselekmény és egyidejűleg más bűncselekmények miatt is már elitéltettek, ily egyénekre nézve azonban méltánylást érdemlő körülmények fönnforgása esetében külön kegyelmezési javaslatok tehetők. És a rám nehezedő sajátságos aggodalom egyre nőtt... — A tűz! — suttogtam. — A tűz! Megint bele kell mennem! Néhány percig végtelenül el voltam keseredve és azt hittem, hogy a szenvedésnek azt a próbáját még emberfia nem állotta ki. Irigyeltem Grimbald barátom sorsát. Az a gondolat, hogy kínjaimnak én isvéget vethetek, megnyugtatott. Határoztam. Emberfölötti erő, a hideg bátorság duzzasztotta izmaimat és öngyilkos szándékkal rohantam a tűz felé, amelynek lángjai egyre közelebb lobogtak... Száz méternyire lélekzetszakadtan megálltam. Könnyed, hús szél jött a tenger felől — iszap és kátrányszag volt és legyezte az arcomat. Nem kiáltás, hanem üvöltésvolt az, ami ekkor a torkomon kiszaladt. Tisztán láttam már mindent. •Az a fény amely megrémített, nem a tűz volt, hanem csak véres visszatükröződése a tengeren! És a szívem megtellett a föltámadt ember örömével, amikor néhány, perccel később nedves homokon jártam. Úgy éreztem, mintha évszázadok múltán ismét visszatértem volna a földre, hogy az emberek között ismét elfoglaljam a helyemet a napvilágon. Egy torzképű, fekete-kormos arcú részeg — talán mordályégető! — közeledett felém. Rekedt hangon borzalmas dalt ordított. Feléje iparkodtam, hogy megöleljem, de elmenekült. Egyedül mentem a part hosszában. Aranyos hajnal pirkadt, a hullámok halkan ujjongtak és mámoros lélekkel szívtam magamba a tenger gyógyító illatát, a menynyei, friss levegőt! Viharos vágy boldogsággal dagasztotta keblemet , az élet fönséges, csodálatos vágya . . . TYT