Népszava, 1914. július (42. évfolyam, 153–180. sz.)

1914-07-28 / 177. szám

1914 július 26. felé a vonatok közlekedését további intézkedé­sig beszüntették. Folyó hó 29-én, illetve 30-tól kezdve a Wienből jövő 101. és a Wien felé köz­lekedő 120. számú expresszvonat nem a mar­cheggi, hanem a bruck-királyhidai vonalon fog közlekedni. E vonatok Budapest keleti pályaudvarról fognak indulni és oda fognak érkezni a következő menetrend szerint: Budapest keleti pályaudvarról indul 6 óra 35 perckor reggel, Bruck-Királyhidára érkezik 10 óra 12 perckor, indul 10 óra 20 perckor, Wien Ostbahnhofra érkezik 11 óra 5 perckor délelőtt. E vonat utasok fel- és leszállása végett Buda­pest-Kelenföld, Komárom, Győr és Öttevény állomásokon áll meg. Ellenirányban Wien Ost­bahnhofról indul este 6 óra 55 perckor, Bruck-Királyhidára érkezik este 7 óra 39 perckor, in­dult 7 óra 43 perckor, Budapest keleti pálya­udvarra érkezik 11 óra 10 perckor éjjel. E vo­nat utasok föl- és leszállása végett Pandorfalu, Lébényszentmiklós, Győr, Komárom és Buda­pest-Kelenföld állomásokon áll meg. Szerbia részéről az átkelő forgalom Klenak és Sabac között betiltatott, miért is a Sabacra rendelt áruk fölvételét beszüntették. A Belgrád f­­a és a Belgrádon túl szóló árukat további intézkedésig föl nem veszik. A részleges mozgó­sítás folytán a zimony-belgrádi vonalon az ösz­szes forgalmat július 25-től kezdve további in­tézkedésig megszüntették. Belgrádba és azon túl Szerbiába sem utasok, sem áruk nem továb­bittatnak. Ugyancsak beszüntették az egész forgalmat a brassó-predeáli és gyimes-palánkai vonalon. Oda és azon át Romániába sem uta­sok, sem áruk nem továbbittatnak. Hasonló korlátozás áll fönn az Olthidkitérő-caineni vo­nalon ; a Verestoronyon át Romániába sem utasok sem áruk nem továbbíthatók. Az útban lévő árukat föltartják és a feladók rendelkezé­sére bocsátják. A részleges mozgósítás folytán gyorsáruk fölvétele Rottenbach-Wien Ostbahn­h­of és a Wien Ostbahnhof-Marchegg közti vo­nalra és azon túl szünetel. Kivételt képeznek a hadsereg és az önkéntes egészségügyi csapatok, valamint a vasutak részére rendelt önkezelési szállítmányok, továbbá élelmezési áruk, ameny­nyiben ezek a külön kiadott hirdetmények alapján szállításra fölvehetők. A Magyar Folyam- és Tengerhajózási Rész­vénytársaság igazgatósága közli, h­ogy a Zi­mony és Orsova közötti személyjáratokat, a Sa­bác, Mitrovica és Bosznarácsa közötti vegyes hajójáratokat, valamint a Klenaki-i Szávapart és Sabác közötti átkelési hajójáratokat további intézkedésig megszünteti. Közli továbbá, hogy a politikai viszonyokra való tekintettel az áru­forgalmat további intézkedésig a következő vo­­­nalokon megszünteti: 1. A Zimony—Radujevác-i Duna-szakaszon; 2. a Szeged—Szolnok-­ Tisza-szakaszon és 3. a Sabác—Klenák—Mitrovica—Bácsa-­ Száva-sza­kaszon. Ennek következtében a Regensburg— Zimony-i Duna-szakasz álomásairól Zimony alatt fekvő állomásokra és a Galac—Kalafat-i Duna-szakasz állomásairól Kalafat fölötti ál­lomásokra, valamint a megfordított viszonyla­tokban föladásra kerülő áruk fölvételét egy­idejűleg megszünteti. További intézkedésig a Mi történik? — suttogta fátyolosott han­gon. Felelet helyett fogtam egy vödör vizet, a fejemre öntöttem és egy másodikkal pedig a barátom arcába zuhintottam, hogy­­véglege­sen fölébredjen. — Gyorsan, menekülnünk kell. Most már megértett és mind a ketten él-, rohantunk. De a part felé vezető út felén meg kellett állnunk. A tengeri széltől élesztett lángok körülfogtak minden oldalról. Húszszor is azt hittük, hogy kivezető útra bukkantunk. Do­bogó szívvel, kiszáradt torokkal és forró bőr­rel, amely szétpattanásig feszült a testünkön, törtettünk húszszor az égő épületek között előre és ugráltunk át megolvadt ólom- és cinkpatakokat. De hiába , mindig vissza kellett fordulnunk. Én voltam elől. Egy hirtelen kiáltásra hátra fordítom a fejemet. Kerestem a baráto­mat — már nincs! Csak egy üvöltő lángoszlopot, egy égő fák­lyát látok, amely táncolva futkos ide s tova és végül a tűzbe zuhan . . . — Kiszenvedett, — suttogtam. Ez volt az egész halotti imám, mert ettől a pillanattól kezdve nem emlékszem tisztán, csak ösztönszerű mozdulatokra emlékszem... Amikor ismé­t magamhoz tértem, egy sötét, hideg, simafalu barlangban kucorogtam. — "Hol is vagyok hát? — mormogtam, ami­kor már körültapogatóztam. — Hogy­ kerül­tem ide? Az öntudatom ismét visszatért és rájöttem, h­ogy abban a hatalmas csővezetékben va­gyok, amelyről az imént beszéltem Egy rob­banás fölemelhette az óriási öntött vascsövet és én, mint űzött vad, a vezetékbe menekül­tem — a föld alá .. . Az utánam röpdöső szikráktól űzve ösztön-a császári és apostoli királyi Felsége Wien­ben 1913. évi május hó 2-án kelt legfelsőbb elhatározásával legkegyelmesebben a követke­zőket méltóztatott elrendelni: 1. Mindazoknak a magyar állampolgároknak, akik a mozgósítási hirdetmény közzététele előtt elkövetett következő bűncselekmények, úgy­mint : az álfíttatásnak vagy felülvizsgáltatásnak el­maradás által való meghiúsítása, vagy az újoncállítás elől való szökés, vagy a katonai szolgálat kikerülése miatt elítéltettek vagy bűnvádi eljárás alá vonattak, a büntetés, amennyiben az még végrehajtva nincs, illetőleg a további bűnvádi eljárás és a büntetés, valamint a szolgálati kötelezettség meghosszabbítása elenged­tetik. Azoknak az egyéneknek, akik az első bekez­désben említett, a mozgósítási hirdetmény kihirdetése előtt elkövetett bűncselekmények egyike vagy másika miatt üldöztetnek vagy emiatt üldöztetésüket várhatják, a bűnvádi eljárás és büntetés, valamint a szolgálati kö­telezettség meghosszabbítása abban az esetben elengedtetik, ha ők a rájuk eső állításkötele­zettségnek, illetőleg törvényes szolgálati kö­telezettségüknek magukat alávetik és e célból illetőségi helyük politikai hatóságánál hala­déktalanul személyesen jelentkeznek. A bűnvádi eljárás és büntetés elengedése a bűntársakra és a részesekre nem terjed ki. Azok a visszavándorlók, akik a 3. korosz­tályból való kilépés után soroztatnak be, csak azon év december 31-éig szolgálatkötelesek, amelyben 33. életévüket betöltik. szerűleg annyira bebújtam, amennyire csak tudtam, de azután elhagyott az erőm és jó messze voltam­ a tűztől, amely még egyre dühöngött. De im­e... messze, nagy­on messze, a fene­ketlen fekete éjszaka legmélyén egy kis, sárga, gömbölyű holdat vettem észre... nyil­ván a csővezeték vége volt. És erre a gondolatra megremegtem az örömtől. Száraz, égő szemeim könnybe lábadtak — kiapadhatatlan forrásból eredő könnybe. Úgy nyújtottam a kezemet a szentség, a ha­lavány csillag felé, amely a siralom éjszaká­ján megjelent nekem, mint a gyermek. •— Meg vagyok mentve! És amilyen gyorsan csak tudtam, úgy fu­tottam és kúsztam előre... a szabadság, az élet felé! Hangosan dobogott a szívem. Nem éreztem már se szomjúságot, se fáradságot és csak egy gondolatom, egy célom volt már: minél ha­­­marabb, ráinél előbb a napvilágra! Úgy rémlett nekem, mintha már évek óta volnék idetemetve a föld alá, távol az embe­rektől . . . távol az otthonomtól ... a test­véreimtől . . . Nagyon is természetes, hogy az erőlködésem hamarosan kimerített. Izga­tottságom csökkent és zavaros, vértelen agyamban más gondolatok éledtek. — Még nem vagyok megmentve­­— mond­tam magamban. — Mert h­ol végződik ez a vezeték? — Vannak olyanok, amelyeknek a hossza több kilométer és az erőmnek már fogytán vagyok. Hátha mégis itt kell elpusz­­tulnom, elevenen eltemetve... Még más is nyugtalanított: a csillag, amely felé törtettem, láthatóan változtatta a szi­k­ét. Egyre nagyobb és nagyobb lett és a vilá­gos sárga színből sötét vörösre tért át... Nem a halavány, éjjeli hold volt már, ha­nem füstölgő bolygó, amelyen vérszínű gő­zök hullámzanak... NÉPSZAVA 425 Budapest— Dunapart-i átrakással föladásra ke­rülő szállítmányokat sem vesznek föl szállí­tásra. Szabad a villamoskocsikban állni. A rendkívüli állapotoknak megfelelően át­alakult Budapest egész közlekedési ügye is. A változott helyzet új rendszabályok életbelépte­tését tette szükségessé. Ugyanis a mozgósítás következtében a közúti villamosvasúti sze­mélyzetnek nagy részét szintén behívták kato­nai szolgálatra és így a közúti vasutat a sze­mélyzetben beállott hiány folytán a menet­rendszerű járatokat nem tudja betartani. A rendőrség ennek folytán a közúti vasutak igazgatóságának előterjesztése alapján hozzá­járult, hogy a kényszerűen redukált kocsijára­tokra való tekintettel a mai naptól kezdve to­vábbi rendelkezésig az állóhelytilalom meg­szüntettessék. A közönség tehát a közlekedő kocsikat térőképességük szerint használhatja. A hivatalos lap hétfői rendkívüli kiadása a következő legfelsőbb elhatározásokat közli: Két Királyi rendelet. 1. A közkegyelem azokra az egyénekre is kiter­jed, akik az első bekezdésben fölsorolt bűn­cselekmények valamelyikét a jelenleg érvé­nyes védtörvény hatályba lépte előtt követ­ték el. 2. A magyar honvédség állományába tar­tozó mindazoknak az egyéneknek, akik a moz­gósítási hirdetmény közzététele előtt elköve­tett szökés vagy katonai behívási parancs iránti engedetlenség miatt bűnvádi eljárás alatt állanak, büntetőbírósági üldözést avagy fegyelmi fenyítést várhatnak, a további bün­tetőbírósági eljárás és a büntetés elengedtetik és pedig azoknak, akik távol vannak, oly fel­tétel mellett, hogy katonai szolgálati kötele­zettségük teljesítése végett haladéktalanul be­vonulnak ; azok azonban, akik rendfokozatot viselnek és bevonulásuk idejében mint szöke­vények már szabályszerűen állományon kívül helyeztettek, rendfokozatukat elvesztik. A szökésben töltött idő a szolgálati időbe be­számítandó. A bűnvádi eljárás és büntetés elengedése a bűntársakra, részesekre és azokra, akik a szö­késre vagy a katonai behívási parancs iránti engedetlenségre való csábításban váltak bű­nösökké, nem nyer alkalmazást. 3. A közkegyelemre méltatott bűncselekmé­nyeknek más bűncselekményekkel való össze­találkozása — ha ítélet még nem hozatott — az illető egyéneknek közkegyelemben való része­sítését nem zárja ki, az utóbb említett bűncse­lekményekért azonban felelősek maradnak. Ellenben kivétetnek a közkegyelem­ alól azok, akik valamely az 1. pont szerint közkegyelemre méltatott bűncselekmény és egyidejűleg más bűncselekmények miatt is már elitéltettek, ily egyénekre nézve azonban méltánylást ér­demlő körülmények fönnforgása esetében kü­lön kegyelm­ezési javaslatok tehetők. És a rám nehezedő sajátságos aggodalom egyre nőtt... — A tűz! — suttogtam. — A tűz! Megint bele kell mennem! Néhány percig végtelenül el voltam kese­redve és azt hittem, hogy a szenvedésnek azt a próbáját még emberfia nem állotta ki. Iri­gyeltem Grim­bald barátom sorsát. Az a gon­dolat, hogy kínjaimnak én is­­véget vethetek, megnyugtatott. Határoztam. Emberfölötti erő, a hideg­ bá­torság duzzasztotta izmaimat és öngyilkos szándékkal rohantam a tűz felé, amelynek lángjai egyre közelebb lobogtak... Száz méternyire lélekzetszakadtan megáll­tam. Könnyed, h­ús szél jött a tenger felől — iszap és kátrányszag volt és legyezte az ar­comat. Nem kiáltás, hanem üvöltés­­volt az, ami ekkor a torkomon kiszaladt. Tisztán láttam már mindent. •­­Az a fény amely megrémített, nem a tűz volt, hanem csak véres visszatükröződése a tengeren! És a szívem megtellett a föltámadt ember örömével, amikor néhány, perccel később ned­ves homokon jártam. Úgy éreztem, mintha évszázadok múltán ismét visszatértem volna a földre, hogy az emberek között ismét elfoglaljam a helyemet a napvilágon. Egy torzképű, fekete-kormos arcú részeg — talán mordályégető! — közeledett felém. Rekedt hangon borzalmas dalt ordított. Fe­léje iparkodtam, hogy megöleljem, de elme­nekült. Egyedül mentem a part hosszában. Aranyos hajnal pirkadt, a hullámok hal­kan ujjongtak és mámoros lélekkel szívtam magamba a tenger gyógyító illatát, a meny­nyei, friss levegőt! Viharos vágy boldogság­gal dagasztotta keblemet , az élet fönséges, csodálatos vágya . . . TYT

Next